Városi fiú vagyok. Londonban születtem és ott is nőttem fel, sőt, egész életemben Londonban éltem, mégis van valami a nagyvárosokban, ami izgalommal tölt el. Olyan, mintha saját játszóterem lenne, ahol kedvemre szaladgálhatok és kalandozhatok. Mindig rengeteg a látnivaló, és a városok folyamatosan fejlődnek, így hatalmas teret engednek a kreativitásnak.

Mobilitás

Ha új városban járok, a konkrét dolgok megörökítése helyett jobban szeretek kicsi és könnyű felszereléssel dolgozni. Ezért kezdtem el használni a Sony Alpha 7C fényképezőgépet, egyszerűen imádom. Kis méretű, szinte nincs is súlya, mégis nagyszerű dinamikatartománnyal rendelkező full-frame érzékelőt biztosít, valamint a videókhoz használható összes olyan színprofilt, amelyeket rendszerint használok. Általában kompakt prímobjektívekkel, például az FE 24mm f/2.8 G, FE 40mm f/2.5 G és az FE 50mm f/2.5 G objektívvel párosítom. Az Alpha 7C és a kis méretű prímobjektívek kombinációja tökéletes felszerelés számomra, ráadásul óriási fényképezőgép-táskát sem kell cipelnem. Egyszerűen csak a nyakamba akasztom a fényképezőgépet, és nekivágok az adott városnak.

A reklám- és tervezett projektekhez viszont a Sony Alpha 7R IV fényképezőgépet is szeretem használni, az elképesztően nagy felbontásnak köszönhetően ugyanis szabadabban próbálhatok ki új dolgokat egy adott képhez.

Kutatás

Az évek múlásával azt vettem észre, hogy ma már sokkal inkább megtervezem a munkámat. A kutatásaim nagy részét indulás előtt, online végzem. Úgy gondolom, hogy a fényképészeti fórumokból vagy az Instagramról is tájékozódhatunk érdekes helyekről vagy látnivalókról. Még a Google Térkép Műhold vagy Utcakép funkciója is nagyszerű eszköz arra, hogy érdekes építészeti remekeket találjunk – el sem kell hagynod az otthonodat, mégis szinte 360 fokos virtuális túrán vehetsz részt!

A kutatás azonban nem csupán az érdekes helyek megtalálásáról szól. Ki kell találnom, hová érdemes elmenni fotózni, így tovább kell kutatnom a szabadon bejárható közterületekkel és azzal kapcsolatban, hogy egy adott helyen szükség van-e engedélyre a fotózáshoz. Ezután természetesen azt is ki kell derítenem, milyen időpontban érdemes fotózni ahhoz, hogy olyanok legyenek a fényviszonyok, amilyet szeretnék. Ez általában a napkelte, a napnyugta vagy a „kék óra” időszaka – utóbbi a közvetlenül a napkelte előtti vagy napnyugta utáni órát jelenti.

Egyedülálló felvételek készítése

Minden egyes nap rengeteg kép készül, így nagyon fontos, hogy ne mások képeit másold le, hanem egyedülálló felvételeket készíts. Én gyakran olyan időpontokban dolgozom, amikor mások nem vesződnek a fotózással – ez lehet egy esős vagy egy rendkívül ködös nap. A legfőbb megkülönböztető elemet azonban szinte mindig a nézőpont jelenti. Ha sikerül valamilyen egyedi nézőpontot találnod, akkor a képeid garantáltan kiemelkednek majd a több ezer másik felvétel közül.

Az egyik tippem, hogy keress tetőtéri bárokat, éttermeket vagy kerteket. Ezeken a helyeken gyakran káprázatos kilátás nyílik a városra, és általában némi helyismeretet is igényelnek. Számomra például tökéletes alkalmat kínálnak, hogy megigyak egy italt vagy megvacsorázzak a barátaimmal, miközben készítek néhány lenyűgöző képet a naplementéről. Azonban mindig körültekintően kell viselkedned, és tiszteletben kell tartanod az adott helyet és annak környezetét. Én mindig engedélyt kérek a fotózásra, és gyakran azt is felajánlom, hogy átküldök egy képet, amelyet a hely szabadon felhasználhat. A legtöbben nagyon készségesek, úgyhogy bátran kérdezd meg az illetékes személyeket.

Előfordulhat, hogy kénytelen vagy üvegablakon keresztül fotózni. Én a Lenskirt nevű tartozékot használom – ez egy nagy méretű, fekete anyagból készült, napellenzőre emlékeztető eszköz, amelyet az objektív végére kell helyezni, a másik részét pedig egy rúd alkotja, amely tapadókorongokkal rögzíthető az ablakhoz. Kiküszöböli a becsillanást és az üvegen látható tükröződést, beleértve a fényképezőgépnek és magának a fotósnak a tükörképét is.

A türelem rózsát terem

A legutóbbi képeim közül az egyik kedvencem az, amelyen gyerekek játszanak a ködben. Körülbelül egy órát töltöttem az adott helyszínen, elkattintottam pár utcaképet, és vártam, hogy valami történjen. Nem tudtam, hogy egyszer csak gyerekek szaladgálnak és sorakoznak majd fel úgy, ahogyan az a képen is látható, de azáltal, hogy türelmesen vártam, és tudatában voltam annak, mi történik körülöttem, a türelem meghozta a gyümölcsét. Amint megláttam a képet a képkeresőben, azonnal tudtam, hogy ez az a bizonyos nagybetűs „Kép”, amire vártam.