Fókuszban a kép

Másfél év társadalmi elszigeteltség, 99 nap totális lezárás és kötelező maszkviselés után a csókolózás ikonikus tevékenységgé vált. Egy olyan jelképpé, amely a Covid-19 járvány által okozott lehangoló időszak ellenére a szeretet diadalát és az élet megkérdőjelezhetetlenségét szimbolizálja.

Szeretem megörökíteni a történelemformáló eseményeket, amelyek hősei az emberek és a kultúrájuk. Ez a konkrét kép egy fotósorozat része, amely nyilvános helyeken csókolózó párokat mutat be. A projektet a lezárások idején kezdtem el. Olyasmire szerettem volna összpontosítani, amit nem láttam egyetlen más járványtémájú fotós projektben sem. Valami olyanra, ami egyetemes, és mindenki tud hozzá kapcsolódni.

Az éjjelente lopott csókok megörökítése fényképen nem egyszerű, és végképp nem megtervezhető feladat. Ebben az esetben egy barátomnak segítettem elszállítani egy óriási festményt, amikor megláttam ezt a párt, amint búcsúcsókot adnak egymásnak egy metróállomás lejárójánál. Tudtam, hogy meg kell örökítenem ezt a pillanatot, szóval a lehető legóvatosabban letettem a festményt, amit cipeltünk, és közelebb mentem a párhoz a 35 mm f/1.8 objektívvel felszerelt Sony Alpha 7R IV kamerámmal, majd elkezdtem a fotózást.

Az Alpha 7R IV mindig velem van. Pont az ilyen pillanatok azok, amelyek miatt örülök, hogy állandóan magammal viszem, különösen, hogy mindig körültekintőnek kell lennem, és a lehető leggyorsabban kell cselekednem, amikor eljön a megfelelő pillanat. Ehhez egy könnyű, gyors és pontos fényképezőgépre van szükségem, ami a legkiemelkedőbb minőségű képeket készíti. A Sony Alpha 7R IV pontosan ezt teszi lehetővé, miközben a csendes felvételkészítési funkciónak köszönhetően diszkrét maradhatok munka közben.

Gyakran rám néznek az emberek és nem is gondolják, hogy profi fotós vagyok; azt hiszik, hogy valami amatőr fickót látnak egy fényképezőgéppel. De titokban 61 millió képpont dolgozik a kezem alá, hatalmas dinamikatartománnyal, 10 képkocka/mp sebességgel, pontos autofókusszal és olyan ISO-értékkel, amit gond nélkül lehet emelni.

A képen szereplő két nő nem is volt tudatában annak, hogy fényképezik őket, amíg a járókelők el nem mondták nekik. Akkor vontak csak kérdőre, hogy miért nem kértem engedélyt tőlük, én pedig elmondtam az igazságot... gyönyörű, érzelemdús pillanat volt, amit nem akartam megszakítani. Amikor megmutattam az elkészült képet, akkor alábbhagyott a gyanakvásuk és sikítva mondták: „Úr Isten! Milyen szép!” Még arra is megkértek udvariasan, hogy küldjem el nekik a képet. Számomra erről szól a fényképezés – mosolyt csalni az emberek arcára.

Komolyan úgy gondolom, hogy nyilvános helyen egy csókot végignézni sok ember számára lélekemelő érzés, különösen egy olyan időszakban, amikor el voltunk választva a szeretteinktől. Megszoktuk a hétköznapi életünket, és elfelejtjük, milyen különleges is az élet. A szeretet egy monumentális erő.