A város lelke

Ahogy a villamospálya Berlin Mitte kerületében a német főváros ikonikus tévétornya felé kígyózik, egy magányos alak lép ki az egymást keresztező sínekre, árnyképként az alacsonyan járó Nap fényében. Hatásos, szépséget árasztó jelenet, egy emberrel a középpontban. „Azt hiszem, az utcai fotózást mindig is ilyennek láttam” – mondja az alkotó, Thomas Kakareko. „A kezdetektől fogva olyan utcai fényképeket alkottam, amelyek dokumentarista stílusuk mellett látványos képi világgal is rendelkeznek. Mindig is a város geometriája szerint foglaltam keretbe a képeket, a vezérvonalakat pedig a fény útja alkotta – ez ösztönösen jött.” Sony Alpha 7R IV fényképezőgépével felszerelkezve Thomas képes minden hasonló pillanatot megörökíteni és, ahogy mondja, „életre kelteni a fénnyel a várost”.

Habár az arany óra egészen különleges időszak, ez is csak egy összetevője Thomas képeinek, hiszen a megfelelő felvételhez gondos tervezésre is szükség van. Ezt nehezíti, hogy a percek múlásával a fények is változnak. „Az ilyen fényben valaminek muszáj történnie, én pedig általában olyan jeleneteket keresek, amelyek energiát árasztanak” – mondja. „Ezeket a helyzeteket kombinálom olyan helyszínekkel, amelyekről tudom, hogy sok ember megy majd át az úton, a fény keretbe foglalja őket, és minden egy még tágabb nézőpont részévé válik. A kép történetét az emberi tényező alkotja, még akkor is, ha az alakjuk apró, vagy csak az árnyképük látszik. Mivel régóta Berlinben dolgozom, tudom, hogy a város melyik forgalmasabb részén hol és mikor lesz pont megfelelő a fény, tehát minden más csak a türelem kérdése.”

Ennek a türelemnek egy másik nagyszerű példája látható azon a képen, amelyet Thomas a Sony Alpha 7R IV fényképezőgépével készített: egy metrófelüljárón átszűrődő, aranyló fényárban álló magányos alak, alulról fényképezve. „Általában megvan egy bizonyos kompozíció a fejemben, mielőtt hozzálátok a fotózáshoz” – magyarázza. „Ennek a képnek az esetében pedig tudtam, hogy megtaláltam amit keresek, csak ki kellett várnom, amíg minden a helyére kerül. Közben néha túl sok ember van a képen, vagy pont, hogy nincsenek elegen, máskor meg beáll egy furgon a képbe... de a végén az embernek lehetősége lesz elkapni a pillanatot. Nagyon ritkán fordul elő, hogy kimész egy helyszínre, és elsőre minden tökéletes.”

Ebben az esetben, szemben a hagyományosabb utcai fényképeivel, Thomas egy FE 70-200 mm f/2.8 GM objektívet tett Sony Alpha 7R IV gépére, és a kompozíciót nagy távolságból alkotta meg. „Felállítottam egy állványt, és fél órán keresztül vártam, hogy a jelenet kibontakozzon a csúcsforgalom idején” – mondja. „Az ehhez hasonló nagyobb fókusztávolság fantasztikus módja annak, hogy az ember egy nagyobb jeleneten belül megtaláljon egy kisebbet, és egy nagyvárosnak ezek az igazán különleges apró pillanatai. A tömörségük egyben a helyszín méreteit is visszaadja.”

„Amikor az ember naplementés jeleneteken dolgozik, a Sony kamerák elektronikus képkeresője ugyancsak nagy előnyt jelent” – folytatja Thomas. „Szeretek kézi expozícióval képeket készíteni, az elektronikus képkereső élőképe pedig biztosítja, hogy pontosan azt lássam, amit majd a felvételen fogok. Amellett, hogy az Alpha RAW-fájljai hatalmas dinamikatartományt biztosítanak, ezáltal meg tudok bizonyosodni arról is, hogy a fények és árnyékok az egyes részletek szintjén is egyensúlyban állnak.”

„Más utcai fotókhoz hasonlóan a naplementében készült képeknek is tartalmazniuk kell mozgást, ezért a Sony gépek autofókuszára is támaszkodom, hogy pontosan a kép alanyára állítsam az élességet” – mondja Thomas. „Emellett a nagy ISO-érzékenység lehetővé teszi, hogy kimerevítsem a kép alanyának a mozgását. Legtöbbször az emberek nem egyhelyben állnak, ahogy én sem, a zársebességnek ezért gyorsnak kell lennie még a naplemente hátulról érkező ragyogása közben is. Ha ezeket egyszerre alkalmazza az ember, akkor gyakorlatilag lehetetlen elmosódott felvételt készíteni.”

Végszóként azt is inspiráló hallani Thomastól, hogy a felvételkészítés során felmerülő rengeteg tervezés és műszaki beállítás mellett a naplementék fotózása a személyiségére is alapvető hatással van. „Talán a kedvenc, naplementében készült képem az, amikor egy kerékpáros elbiciklizik a fény felé” – mondja. „Berlin első lezárása idején készült ez a kép, amikor minden inspirációmat elvesztettem, a megrendeléseim nagy részével együtt. Úgy tűnt, hogy képtelen vagyok megtörni ezt az ördögi kört.”

„Egyik este azonban, amikor elmentem vacsorázni, láttam, ahogy a naplemente megjelenik az égbolton” – meséli mosolyogva. „Ez pedig megmozdított bennem valamit, és előkaptam az Alpha 7R IV gépemet. Aztán hirtelen oldalról megjelent ez a kerékpáros és bebiciklizett a képbe, én pedig egy pillanatra úgy éreztem magam, mint régen, amikor elkezdtem a fotózást. Ezután egyre gyakrabban kezdtem kijárni, néhány hét után pedig újra fotósnak éreztem magam.”