Fő a bizalom

„Számomra a portréfotózás 99%-ban a kommunikáció művészete, és csak 1%-ban a zár kioldása. Amit csinálok, ebben különbözik a „hagyományos” munkától. El szeretnék merülni az adott ember személyiségében, akit fotózok, meg szeretném ismerni őt, a zenéjét, a művészetét, és az a célom, hogy mindez a képeimen is tükröződjön” – mondja Frank Doorhof. Ez a hozzáállás jelentős mértékben segíti Frank munkáját, különösen a hírességek, zenészek és más előadók fotózásakor, és ennek köszönhetően a képei izgalmasak és bensőséges hatásúak lesznek. A folyamat jelentős része a józan kommunikációról szól. „A hírességekre is ugyanúgy tekintek, mint a hétköznapi emberekre. Persze, ők a rivaldafényben élik az életüket, de attól még ugyanolyan emberek, mint te és én. Azt tapasztaltam, hogy ha így közelítem meg őket, akkor ők is komfortosabban érzik magukat, és meg tudnak bízni bennem” – meséli Frank.

Természetesen, amikor egy fényképész az ideje ilyen nagy részét a bizalom kiépítésre fordítja a kép szereplőivel, akkor feltétel nélkül bíznia kell a fényképezőgépében. Frank a Sony Alpha 7R IV mellett teszi le a voksát. „Nem a gépen múlik a kép, de azért sokat jelent, különösen, ha tudod, hogy bízhatsz a felszerelésedben. A Sony abban különbözik a többi gyártótól, hogy amikor szükség van rá, sosem hagy cserben. Az Alpha 7R-sorozat nekem nagyszerűen bevált, a legújabb vázban pedig egyszerre van meg az elképesztően magas ISO-érzékenység és az óriási, 60 MP-es felbontás. Ha ehhez még hozzávesszük a hangtalan zárat, akkor tényleg nyugodtan koncentrálhatok a munkára, aggodalom nélkül. Egyáltalán nem kell foglalkoznom a géppel két felvétel között” – mondja.

Frank felidézi Wibi Soerjadi fotózását, amelyre a zongorista élő koncertjei során került sor. „Ilyen körülmények között örülök, ha 64 000-es ISO-érték alatt tudok maradni – és igen, tényleg 64 000-et akartam mondani, mert kiválóan teljesít a gép. De készítettem felvételt 102 400-as értékkel is, az utómunkát követően pedig egy óriási A0-ás poszter lett a végeredmény. Az ilyesmi néhány éve még elképzelhetetlen lett volna. A hangtalan zárnak köszönhetően a színpadra is felengednek, és egy karnyújtásnyira fotózhatok például Wibitől. A szünetben még egy üzenetet is küldött, hogy egyáltalán nem hallott belőlem semmit. Ezt a fényképész és a szereplő közötti bizalmat erősíti meg a technológia, hiszen biztosra vehetem, hogy az Alpha 7R IV tökéletesen teljesít majd szélsőséges helyzetekben is.”

Frank fényképeiről látványosan sugárzik ez a bizalom, melynek révén még hitelesebben tudja bemutatni a fotóalanyokat, és kreatív alkotókészségét latba vetve még erőteljesebb benyomást keltő, még hatásosabb portrék születnek. „Szerintem sokan alábecsülik, mennyire fontos az, hogy egy művész vagy modell képes legyen fesztelenül viselkedni egy fotós társaságában” – magyarázza Frank. „Ők aztán kifejezetten tisztában vannak a saját imidzsükkel, és azzal, hogy ez mennyire fontos. Ezért a bizalom kiépítése érdekében ügyelek arra, hogy már az első képek is megfelelő megvilágítással és hangulattal készüljenek. A fények előzetes beállítása és kipróbálása, akárcsak a fénymérő eszközök használata nagy segítséget jelent, hiszen így nem kell időt – és bizalmat – pazarolni a beállítások finomhangolására. Mindig megmutatom a fotóalanyoknak az elkészült felvételeket, és ha valamivel nem elégedettek, akkor ügyelek rá, hogy lássák, hogy azonnal törlöm is a képet” – fejti ki Frank.

„Ilyen szempontból nekünk, fényképészeknek óriási hatalmunk van. Egy jó kép jelentős lökést adhat az ember karrierjének” – meséli. Frank felidézi, amikor Nathanael Carré fuvolással egy olyan ötlettel álltak elő, amelyet mindketten izgalmasnak tartottak. „Azt gondolná az ember, hogy a klasszikus zenészeknél a hagyományosabb, formálisabb stílusra kell törekedni, de Nathanael valami mást akart. Átbeszéltük az album címét, és hogy milyen színeket lát a zenei hangokban. Aztán a végén teljesen rendhagyó képek születtek, bohém színekkel és füsttel. Neki is legalább annyira bejött a felvétel, mint nekem, és ez mutatja, hogy mi minden történhet, amikor személyes jellegű vagy az adott projekthez illő portrékat készítünk.”

Mivel a továbbiakban is élvezi azt a bizalmat, amely kreatív szabadságot biztosít a számára, Frank úgy érzi, hogy folytatni fogja a művészek és a zenészek megörökítését. „Van, hogy egyszeri munkáról van szó, de szeretek kapcsolatban maradni azokkal az emberekkel, akiket fotóztam. Ez a fényképezés emberibb, társas oldala, amelyet kifejezetten élvezek. Az ilyen kapcsolatok révén jön rá az ember, hogy mindannyian egyformák vagyunk, akár híres valaki, akár nem. Ha valakivel igazán közvetlen kapcsolatot tudok kiépíteni, akkor az elkészült felvételek is természetesebbek, valósághűbbek leszek, miközben a kép alanya is élvezi majd, hogy a fényképezőgép előtt állhat, az elkészült portré pedig még inkább magával ragadó lesz” – mondja Frank.