gitárral az ölében ülő mexikói hölgy

A mezcal készítői

Francisca Siza

Amikor az ajkadhoz emelsz egy italt, gondolsz arra, hogy honnan származik, vagy hogy ki készítette? Ezt a kérdést sok mindennel kapcsolatban feltehetnénk, amit fogyasztunk. Élelmiszerek, szövetek, nyersanyagok… épp ez a kérdés ihlette Francisca Siza első egész estés dokumentumfilmjét.

Sok nagyszerű projekthez hasonlóan ez is szinte véletlenül kezdődött. Amikor Gautier Heins producerrel dolgozott egy italgyártó cég reklámvideóinak elkészítésén, találkoztak Yolanda Ruizzal, a mezcalkészítők és -lepárlók életének javításán dolgozó Mujeres del Mezcal y Maguey de México egyesület elnökével. Franciscát és Gautier-t azonnal lenyűgözte a történet: elnyomásról és brutalitásról, de emellett elkötelezettségről, természetvédelemről és reményről is szólt.

egy hozzávalókkal teli, nagy fahordót vizsgáló mexikói hölgy © Francisca Siza | Sony α7S III + 28-70mm f/2.8 | 1/100s @ f/2.8, ISO 1600

„Láttuk, hogy szükségük van valakire, akin keresztül ezt a történetet a világ elé tárhatják, Gautier pedig felkért, hogy rendezzek egy dokumentumfilmet a témáról” – mondja Francisca. Ezután egy kimerítő, de inspiráló, 30 napos forgatás következett Mexikóban egy olyan projekt keretében, amely Francisca szerint megváltoztatta az életét.

„Ez a projekt már a kezdetektől nagyon közel állt a szívemhez” – magyarázza. „A nők azon küzdelméről szól, hogy a munkájukat elismerjék, emellett ökológiával és fenntarthatósággal kapcsolatos, valamint világszerte, az ellátási láncok túlsó végén lévő emberek és helyek bánásmódjával kapcsolatos alapvető kérdéseket is feltesz. „Törődünk vajon eléggé velük ahhoz, hogy változtassunk a viselkedésünkön, és támogassuk őket?”

„A mezcal a tequilához hasonló ital” – folytatja Francisca. „Mindkettőt az agávé növényből készítik. Ám míg a tequila ipari módszerekkel készül, a mezcalt gyakran kézzel, egy rendkívül hagyományos, természetes módon állítják elő. A termelők és lepárlók között sok a nő, és igyekeznek életben tartani a régi előállítási módszereket.”

nádszálakat szövő, fatörzsön ülő mexikói nő © Francisca Siza | Sony α7S III + 28-70mm f/2.8 | 1/100s @ f/5.6, ISO 640

Emellett azonban Francisca úgy gondolja, hogy vannak olyan hagyományok is, amelyeket meg kellett kérdőjelezni. „A nők nem rendelkezhettek tulajdonjoggal a mezcalmárkák és -gyárak felett, így az erőfeszítéseikért alig kaptak valamit a családjaikkal együtt. Egy női szövetség 20 éven át küzdött a jobb körülményekért és a jogkörök bővítéséért. Soha nem adták fel, és végül sikerrel is jártak, de a küzdelmeik nagyságát nehéz érzékeltetni – Luz Maria Saavedra alelnök például két gyilkossági kísérletet is túlélt.”

Annak ellenére, hogy oly sokáig nem ismerték el és nem jutalmazták őket, a mezcaltermelők mindig is azért küzdöttek, hogy életben tartsák a gyártási hagyományokat, és ez magában foglalja a környezet megfelelő tiszteletét is – árulja el Francisca. Ez a hozzáállás az ital növekvő népszerűsége és jövedelmezősége miatt jelenleg fontosabb, mint valaha.

mezcallal teli edényt kevergető mexikói hölgy © Francisca Siza | Sony α7S III + 24-70mm f/2.8 | 1/100s @ f/2.8, ISO 640

„Óvatosnak kell lenniük – folytatja –, mert a mezcal népszerűsége nagy fellendülésben van. Az elmúlt két évben a népszerűsége több mint tízszeresére nőtt az Amerikai Egyesült Államokban. A hagyományok védelmezői emiatt attól tartanak, hogy nagyvállalatok jönnek majd a földjeikre, és intenzív gazdálkodást folytatnak majd anélkül, hogy tiszteletben tartanák a környezeti szempontokat.”

„Ez történt a tequilával is” – folytatja. „Az emberek egyre olcsóbb és olcsóbb kínálatra vágynak. A tequila Jalisco államból származik, és az ottani földterületek haldokolnak az agávé túltermelése miatt. Ahhoz, hogy a növények megfelelő méretűre nőjenek, 10, vagy időnként akár 30 évnek is el kellene telnie – ekkortól lehet jó mezcalt készíteni belőlük. Ha helyesen csináljuk, nem öljük meg az éretlen növényeket, csak azért, hogy több terméket sajtoljunk ki belőlük.”

agávéleveleket vágó férfi © Francisca Siza | Sony α7S III + 28-70mm f/2.8 | 1/100s @ f/6.3, ISO 640

Francisca a történet dokumentálásával néhány, Mexikóval kapcsolatos sztereotípiát is meg akart kérdőjelezni. „Ez egy életteli, barátságos ország, de a filmek és sorozatok miatt sok embernek klisés képe van róla” – mondja. Sivatagokat és nyomornegyedekkel tűzdelt városokat kötnek az országhoz. Pedig annyi szépséget rejteget. Bármerre nézünk, mindenhol folklór, hagyományok és csodálatos színek köszönnek vissza, különösen a dolgozó nők öltözékeiben.”

„Fontos volt számomra, hogy megörökítsem ezeket az élénk színeket, a vidék szépségét, valamint a természet mindent körülvevő, nyüzsgő zöldjét” – folytatja. „Nem akartam és nem is volt szükségem rá, hogy mesterséges fényekkel vagy csicsás kameramozgással szépítsem azt, ami az objektívem elé került. Minden annyira intenzív volt, hogy nekem elég volt csak kinyitnom a zárat, hogy megörökítsem a látottakat.”

egy nagy fahordó mellett álló férfi és nő © Francisca Siza | Sony α7S III + 24-70mm f/2.8 | 1/100s @ f/3.5, ISO 640

Francisca szándékában állt az is, hogy megmutassa az általa megismert emberek kedvességét és a nagylelkűségét. „Nagyon izgatottak voltak, hogy valaki szeretné elmesélni a történetüket, és mindent meg akartak mutatni nekünk” – mondja. „Rendkívül szegény helyekre mentünk, és bár időnként saját maguknak sem engedhették meg az ételeket, mindig készítettek nekünk ebédet és vacsorát. Érzelmes és alázatra tanító élmény volt. Természetesen amikor csak tudtuk, megkóstoltuk az általuk felkínált mezcalt is. Ez az ital nagyon tiszta és természetes, ha a megfelelő módon készítik el.”

Az út során Yolanda Ruiz végig elkísérte Franciscát, Gautier-t és a csapatukat. „Mind a 30 nap során velünk utazott, akár repülővel, busszal vagy autóval közlekedtünk, és útközben aludt, vagy akár a földön is, ahol kempingeztünk. Igazi inspirációvá vált számomra, már-már nem is barátként, hanem anyaként. Húsz évvel idősebb nálam, de határtalan az energiája. Mentálisan és fizikailag is nagyon erős, és úgy tűnt, mintha mindenkit ismerne. Veszélyes helyekre is elmentünk, és nélküle nem lehettünk volna sikeresek.”

egy nagy földhalmot ásó férfiak csoportja © Francisca Siza | Sony α7S III + 28-70mm f/2.8 | /1/100s @ f/10, ISO 640

Franciscát elkísérte még a Sony felszerelése, elsősorban a Sony Alpha 7S III, illetve mellette volt a Sony Alpha 7 IV is. Mindkettőt használta videók és fényképek készítéséhez egyaránt. „Mivel folyamatosan úton voltunk, ezek a kamerák tökéletesek voltak a feladatra. Rendkívül jó a hordozhatóságuk, és olyan kiváló minőségűek, hogy sosem kellett kételkednem abban, hogy pontosan úgy örökítik majd meg Mexikó szépségét és a megismert emberek jellemét, ahogyan én láttam. Az emberek az Alpha 7S III kamerát videókészítéssel kapcsolatban ismerik az olyan funkcióinak köszönhetően, mint a zseniális S-Log3 mód, egyúttal viszont sokan azt gondolják, hogy ez azt is jelenti, hogy fényképezésre nem megfelelő. Én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Az Alpha 7S III kamerát mindenre használhatom, és nagyszerű képeket készít.”

Az elkészült dokumentumfilm most épp fesztiválkörúton van. Francisca az érintett nőknek már a premier előtt bemutatta. „Nagyon tetszett nekik, viszont mivel sok emberrel készítettünk interjúkat, néhányan viccelődtek, hogy miért szerepel valaki többet a filmben, mint ők, vagy hogy miért nem mutatják többet az ő márkájukat?” – meséli nevetve. „De ez is mind része a filmkészítésnek, és mindannyian örültek, hogy megoszthatták a történetüket.”

A legfontosabb visszajelzést azonban Yolanda Ruiztól kapta. „Hangüzenetet küldött nekem, és szinte sírt az örömtől, mert most először hallatszott a hangjuk Mexikón kívül is. A film megmutatja, hogy ezek az emberek az összefogással hogyan erősítették meg önmagukat, és hogyan változtatták meg a status quót Mexikóban.”

virágokkal teli dísz előtt álló férfi, karddal a kezében © Francisca Siza | Sony α7S III + 28-70mm f/2.8 | 1/400s @ f/7.1, ISO 640

„Azt hiszem, most tudtam meg igazán, milyen kiváltságos helyzetben is vagyunk Európában, az Egyesült Államokban, és más gazdag helyeken” – mondja zárásképp. „A világ minden táján vannak emberek, akiknek sokkal kevesebb jut, mint nekünk, és bár mindig korán kelnek, és keményen dolgoznak és harcolnak, mégsem élnek olyan életet, mint mi. Ezeknek az embereknek köszönhetjük azokat a dolgokat, amikre szükségünk van, vagy amiket luxuscikkekként élvezhetünk. Meg kell ismernünk a történeteiket, hogy több empátiára tehessünk szert. Ennek a tanulságnak a megosztása jobb világot hozhat – nekem most ez a célom.”

Kiemelt termékek

Kapcsolódó történetek

Regisztrálj az α Universe hírlevelére

Gratulálunk! Sikerült feliratkoznod az α Universe hírlevélre.

Kérjük, adj meg érvényes e-mail-címet.

Elnézést! Valami elromlott.

Gratulálunk! Sikerült feliratkoznod.