Napfelkelte előtt nem sokkal egy helikopter repül át a kaliforniai Mojave-sivatagon. Ahogy a nap felbukkan a keleti horizonton, az Ivanpah napenergiás generátorrendszer felragyog a Clark Mountain tövében, 200 000 tükrével a központi tornyokra irányítva a napfényt. Ebből a szemszögből úgy néz ki, mintha egyenesen egy sci-fi-író fejéből pattant volna ki. De vajon a síkságról észrevennénk egyáltalán?

„Ezt szeretem a légi fotózásban: a felfedezés érzését és a lenyűgöző részleteket, amikre rávilágít – mondja Joris Kuijper, a helikopter fent említett utasa, aki maga is tapasztalt pilóta. – A ritkaságuk miatt ezek a látképek önmagukban is lélegzetelállítóak, de rájuk bukkanni szintén nagy öröm. Bizonyos látnivalókat egyszerűen nem lehet értékelni a földfelszínről, mindegy, honnan nézi az ember. Emiatt a látvány miatt szerettem bele a fotózásba. Mostanra már teljesen megszoktam, hogy madártávlatból látom a világot.”

Bár Joris gyerekként imádta akciókamerával filmezni a környezetét, fényképészetére végül pilótakarrierje volt a legnagyobb hatással. Miután bekerült egy nagy nemzetközi légitársasághoz, a KLM-hez, „bejártam a világot, és gyakran a leggyönyörűbb vidékeket csodálhattam meg a legszebb megvilágításban, a hajnali vagy alkonyati fényekben – magyarázza. – Ráébresztett, hogy szeretném megörökíteni ezeket a pillanatokat, nemcsak azért, hogy megmutassam másoknak, hanem hogy később is felidézhessem az utazásaimat.” Ahogy egyre komolyabban kezdett foglalkozni ezzel, és felfedezte, hogy ezt a látványt többnyire csak a levegőből lehet megragadni, megvette első Sony fényképezőgépét, egy Alpha 6500-at, amelyet később a full-frame Alpha 7 III modellre cserélt, mostanra pedig az új Alpha 7 IV készüléket használja.

„A 2020-as lezárások alatt azzal töltöttem az időmet, hogy az amszterdami Schiphol repülőteret fotóztam – folytatja. – Nagyon érdekes volt ilyen elhagyatottnak látni, az összes repülő parkolópályán volt – olyan gépek, amelyeknek a levegőben lenne a helyük. Szóval béreltem egy helikoptert, és a levegőből készítettem róluk felvételeket. Akkor először csináltam ilyet életemben, és azóta sincs megállás. A KLM közösségi médiáért felelős csapata is látta a képeket, és megkérdezték, felhasználhatják-e. Nem is sejtették, hogy én is a cégnél dolgozom!”

A KLM azóta teljes mértékben támogatja, hogy repülők pilótafülkéjéből fotózzon repülés közben (bár ez általában nem megengedett), így Joris kedvére kísérletezhet az új Sony Alpha 7 IV fényképezőgéppel, és új szintre emelheti a művészetét. „Természetesen az élesség nagy kihívás, ha fentről fotózol – mondja –, mert minden rázkódik, és a felvételkészítési pozíció is folyamatosan változik. De az Alpha 7 IV különböző funkcióit ötvözve ez sem akadály. Sokat számít az öttengelyes beépített képstabilizálás (IBIS), amellyel akár 5,5 megállással lassabban tudok felvételeket készíteni, miközben a végeredmény ugyanúgy éles marad.”

Joris pilótafülképből készített képei azt mutatják, hogy a repülőgép vibrációjával még 1/13 másodperces sebességnél, kézből fotózva, az IBIS előnyeit kihasználva, manuális – állvánnyal, satuval vagy babzsákkal történő – stabilizálás mellett is számolni kell. De az Alpha 7 IV IBIS funkciójával az alacsonyabb zársebességeket is sokkal nagyobbnak tudja érzékeltetni. „A Shutter Priority üzemmódot használom – magyarázza –, és bár nincsen aranyszabályom a zársebességre, a legtöbb felvételnél igyekszem nem menni 1/320 másodperc alá. Persze ez az objektívtől is függ. Minél szélesebbre veszed a képet, annál kisebb sebességet használhatsz, mert a mozgás kevésbé fog látszani. Ami a blendét illeti, a téma ilyenkor messze van, szóval akár f/2.8 vagy f/1.4 beállítást is használhatok a több fény érdekében anélkül, hogy ez kihatna az élességre.”

„Ha a zársebességet nézzük, az Alpha 7 IV ISO-teljesítménye is sokat segít – magyarázza Joris. – Általában automatikus ISO-val dolgozom, és a fényviszonyoknak megfelelően a maximumot állítom be. A Mojave-sivatagban, mivel még sötét volt a kezdéskor, 3200-zal indultam, ami elég magas érték, de az Alpha 7 IV érzékelője így is remekül teljesít. Ahogy világosodni kezdett, levettem a maximumot, napfény mellett az ISO 100 és ISO 640 közötti értékekhez tartom magamat, ezen a szinten majdnem egyformák az eredmények. Az Alpha 7 IV érzékelője nagyon jól kombinálja a nagy felbontást és a zajteljesítményt – folytatja –, mert 33 megapixelen rengeteg részlet látszik.”

Joris számára a képkockasebesség szintén nagyon fontos a levegőben – és az Alpha 7 IV ebben is remekül teljesít. „A helikopteres sétarepüléseken, például amilyen a Mojave-sivatagi út volt, nagyon sokat fényképezek – meséli. – Ezért a 10fps sorozatfelvételi üzemmódot használom, ami a hatalmas pufferrel és az ultragyors CF Express kártyával kiegészülve pont azt nyújtja, ami nekem kell – nincs belassulás! A levegőben töltött idő nagyon értékes, ezért fontos, hogy ne maradjunk le semmiről. Amikor fentről szemléled a látványt, azt is észreveszed, hogy a fényviszonyok milyen gyorsan változnak. Egy átlagos úton többször is átrepülök a téma fölött, így fontos, hogy egyfolytában fényképezzek.”

A világ légi felfedezésének elkötelezett rajongójaként Joris most egy könyvön dolgozik, amelyben szülőhazáját, Hollandiát mutatja majd be az égből. „Csak ismételni tudom magam: nagy élmény rátalálni egy nagyszerű helyszínre, aminek korábban utánajártam, de annak is megvan a szépsége, ha valami egészen meglepőre bukkan az ember – folytatja. – A legjobb perspektíva egyben a legváratlanabb is. Márpedig a levegőben a lehetőségek gyorsan elillannak. Ezért a legfontosabb tippem a légi felvételek készítéséhez, hogy folyamatosan nézelődj, fotózz, és élvezd a téged körülvevő látványt. Ha pedig az Alpha 7 IV fényképezőgéppel is felszerelkezel, tényleg nem lesz semmi, ami visszatarthatna!”