Ha egy szürke napon rápillantunk Kyle van Bavel életteli, színpompás virágos képeire, az olyan érzés, mintha a nyári napfény ismét előbukkanna a fellegek mögül. „A képeim a felépítésüket tekintve elég egyszerűek” – mondja a fotós, ez azonban nem csökkenti a hozzájuk vezető kreatív út jelentőségét. Ami azt illeti, Kyle valóban egy igen meglepő és ösztönző úton jutott el a természetfotózás miniatűr világába.

„Maga a kapcsolat elég vicces, mivel a videojátékok bolondjaként nőttem fel, és az egyik kedvencem a Sony PlayStation konzolon elérhető LittleBigPlanet volt” – kezdi Kyle. „A játék, amelyben a miniatűr főszereplő gyakran talajközeli perspektívából látja a világot, nagy hangsúlyt fektetett a felhasználók által létrehozott tartalmakra, és a játék közösségének tagjaként kaptam egy üzenetet a PlayStation Network platformon, amelyben azt kérdezték, lenne-e kedvem részt venni a következő verzió fejlesztésében. Egy hónappal később már Angliában voltam, és a LittleBigPlanet 3 egyik szintjének tervezésén dolgoztam.”

Bármennyire is élvezte a játékon való munkát, Kyle úgy érezte, muszáj beiktatnia egy kis képernyőmentes időt, így amikor csak tehette, felkapta a fényképezőgépét, és elindult, hogy kertekbe és parkokba látogasson el. „A nyílt terek, a virágok és a természet mágnesként vonzott, magát a fotózást pedig egy hagyományos objektívvel kezdtem” – idézi fel a fotós. „Azonban mindig ott motoszkált bennem a vágy arra, hogy közelebb kerüljek, így végül nem maradt más választásom, mint hogy befektessek az FE 90mm f/2.8 Macro G OSS objektívbe, amelyet napjainkban is használok. Ez volt életem egyik legjobb döntése!”

Az általa használt, hivatalos portrékhoz hasonlító keretezést Kyle a következőképpen jellemzi: „azt szeretném, hogy a virág, gomba vagy rovar elkülönüljön a jelenet többi részétől, és egy olyan egyensúly jöjjön létre, amelyben a téma, az előtér és a háttér tökéletes harmóniában van”. Könnyed és légies stílusa pedig saját elmondása szerint abból ered, hogy „egy nyugodt, már-már álomszerű érzést” szeretne kelteni a nézőben.

„Azt vettem észre, hogy a világos hátterek sokkal jobban vonzanak, mint a sötétek, így elkezdtem úgy alakítani a kompozíciókat, hogy élénkebbek legyenek” – folytatja Kyle. „Sokan nem is figyelnek oda a háttérre a makró alkotásaikban, szerintem viszont rendkívül fontos. A nagyobb blende és a közeli fókusztávolság természetesen nagy mértékű elmosódást kelt, a fényt és a színt azonban továbbra is megválaszthatjuk, és találhatunk valami olyat, amely tökéletesen kiegészíti a témát.”

Ha Kyle talál egy megfelelő témát, elegendő időt szán arra, hogy a témát körbejárva megtalálja a neki legjobban tetsző kompozíciót. „Mindig egy olyan nézetet keresek, amelyben a téma élénk háttér előtt, zavaró tényezők nélkül jelenik meg, ha pedig a háttérben csúcsfények is láthatók, az lenyűgöző, kerekded bokeh-gömböket képes alkotni, amelyekbe beigazíthatom a téma fókuszpontját.”

„Az előtér szintén rendkívül fontos” – folytatja Kyle. „Igyekszem bizonyos elemeket, például leveleket vagy virágszirmokat helyezni saját magam és a témám közé, hogy keretet adjanak a megörökítendő jelenetnek. A fényképezőgép közelében ezek is elmosódnak, és egy kellemes, lágy elegyet alkotnak, amely kiegyensúlyozza az elmosódottságot a keretben. A legfontosabb azonban, hogy a virággal azonos szintről készítsem a felvételt. A felülnézet egyszerűen nem nyújtja ugyanazt az eredményt. Kevésbé bensőséges, és sokkal kevesebb mélységet kölcsönöz a tájnak az elmosódáshoz.”

„Kézből fotózok, vagy a talajra támasztom a fényképezőgépet, és a dönthető képernyőn komponálom meg a képet” – folytatja a fotós. „Ezért a fényképezőgépen és a képernyőn egyaránt elérhető Steady Shot technológia hihetetlenül hasznos számomra. Nem szeretném egy állvánnyal korlátozni magam, mivel mindig szeretek apróbb módosításokat végrehajtani a kompozíción; a képstabilizálásnak köszönhetően azonban hosszú záridő mellett is gyönyörű, éles felvételeket tudok készíteni.”

„Nemrég váltottam az Alpha 7R V készülékre, és ez a stabilizálás a fényképezőgép elképesztő felbontásából is a lehető legtöbbet hozza ki, mivel nyilván senki nem szeretne 61 megapixelnyi fényképezőgép-rázkódást!” – mondja Kyle. „A nagyméretű fájlok emellett akkor is hasznosak, ha szeretném megvágni a képet, és egy kicsit finomítanék a kompozíción. Az elképesztő teljesítményű autofókusz szintén hozzájárul ehhez. Amikor pillangókat vagy egyéb rovarokat fotózok, a témafelismerés sok szempontból komoly előnyt jelent. Folyamatosan kiigazítja a képet a fényképezőgép távolsága alapján, ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a keretezés apróbb módosításaira koncentrálhatok, miközben a fókusz pontosan ott marad, ahol lennie kell.”

„A 90 mm-es objektív hihetetlenül éles is, a vele való munka egyik legjobb része azonban az, hogy még a legjelentéktelenebb dolgoknak is lenyűgöző megjelenést kölcsönöz” – zárja gondolatait a fotós. „A legjobb képeim közül sokat az otthonom közelében tett sétákon vagy a hátsó kertben készítettem. Ezért mindig is azt fogom vallani, hogy ha szeretnénk összekapcsolódni ezzel a csodálatos kis világgal, akkor arra egy makró objektív a legjobb választás.”