Petar Sabol a fotós karrierje nagy részét a természet szépségének, különösen a rovarok lenyűgöző világának testközelből történő megörökítésével töltötte.

Petar egy átlagos útra is objektívek egész garmadáját viszi magával, hogy a madaraktól kezdve a pillangókig tényleg minden eshetőségre felkészüljön, így a fényképezőgép-táskájában általában makró- és teleobjektívek is helyet kapnak. Amikor megkerestük Petart, hogy lenne-e kedve kipróbálni az új FE 70-200mm f/4 Macro G OSS II objektívet, amely alternatívaként szolgálhat mindkét objektívtípusra, a fotós kapva kapott a lehetőségen, és egy egész hetet töltött el szülőhazájában, Horvátországban, ahol a természet felfedezése közben alaposan próbára tette az objektív képességeit.

Mi volt az első benyomásod az objektívről?

Amint kivettem az objektívet a dobozból, egyből meglepett, mennyire kicsi és könnyű! Ami azt illeti, felhelyezett napellenzővel ugyanakkora, mint a nagy testvérének is tekinthető 70-200mm f/2.8 GM OSS II napellenző nélkül. Azonnal megtetszett a gondolat, hogy ha ezt az objektívet használom, azzal nemcsak helyet takarítok meg a táskámban, hanem jelentősen kisebb tömeggel is kell számolnom. Az ilyen könnyű objektíveknél mindig fennáll a veszélye, hogy nem lesz megfelelő a fényképezőgéppel való egyensúly, most viszont úgy éreztem, hogy az Alpha 1 és a 7R V vázzal egyaránt jól kijöttek egymással. A kézből való fotózást órák elteltével sem éreztem kényelmetlennek, és az objektív alaposan átgondolt ergonómiával rendelkezik – minden vezérlőeszköz könnyen kézre állt.

Milyennek találtad az objektív élességét és teljesítményét?

Ahogy már többször is elmondtam, a Sony objektíveknél soha nem kell aggódnom az élesség miatt. Az élesség még nagy blendével is kiváló, és régebben még vitába is keveredtem a barátaimmal azzal kapcsolatban, hogy más gyártók termékeivel ellentétben a Sony objektíveknél nem az élesség, hanem a nagyobb mélységélesség miatt kell kisebb blendét használni. Ez ennél az objektívnél sincs másként. Amikor telekonverterrel használtam, akkor sem romlott a képminőség, és rengeteg további pluszt is adott. Erre később még visszatérek.

Milyennek találtad az autofókusz sebességét az objektíven?

Az autofókusz nagyszerű teljesítményt nyújtott. Az Alpha 1 fényképezőgéppel használva sem vettem észre semmilyen teljesítménycsökkenést az f/2.8 G Master objektívhez képest. Hihetetlenül gyorsan fókuszál a minimális fókusztávolságról a végtelenre, és szinte azonnal rögzíti a fókuszt, amikor egy adott pont felé irányítom az objektívet.

Először használtam autofókuszt a makrófotózáshoz, és ez rendkívül érdekes élmény volt számomra. A képeket az Alpha 7R V fényképezőgéppel készítettem. Bekapcsoltam a Rovarszem AF funkciót, és valami hihetetlen élmény volt így dolgozni. Ahogy a pillangó megmozdult, az autofókusz valós időben követte a szemét. Ettől valósággal megvilágosodtam, mivel eddig mindig manuális fókuszbeállítást használtam a makrófotókhoz.

Figyelembe véve, hogy a makrófotózás szerelmese vagy, milyennek találtad az objektív makrófunkcióit?

Na, ez az a pont, ahol a dolgok kezdenek érdekessé válni.

Makrós szempontból tekintve ez az objektív elképesztő. Még soha nem találkoztam olyan 70–200 mm-es objektívvel, amellyel akár 0,4 m-es fókuszt is használhatok – ráadásul még a 200 mm-es végén is! Évekig kifejezetten makrófotózáshoz készült felszerelést használtam, de mióta kipróbáltam ezt az objektívet, állandóan ennek a funkciói járnak a fejemben.

Ennek a 70–200 mm-es objektívnek a formájában egy nagyon kicsi, nagyon könnyű és elképesztően éles objektívvel van dolgunk, amely villámgyors autofókusszal rendelkezik. Más szóval ez nagyszerű objektív az úti, a sport-, a természet- és a portréfotózáshoz is.

Majd felhelyezünk egy 2x-es telekonvertert, és nem csupán egy 400 mm-es, továbbra is rendkívül éles és gyorsan fókuszáló objektívet kapunk, hanem egy olyan makróobjektívet is, amely minden fókusztávolság esetén 1:1 reprodukcióra képes – ez az arány jelenti a valódi makrót. Egy ilyen makró teleobjektív különösen a rovarok fotózásához kiváló: a nagy távolság azt jelenti, hogy kisebb az esélye, hogy elriasztjuk a rovarokat.

Először aggódtam, hogy egy ehhez hasonló objektíven érdemes-e telekonvertert használni, és teljes mértékben fel voltam készülve arra, hogy ennek az élesség látja kárát, vagy hogy legalábbis némi kromatikus aberráció lép fel – aztán alig hittem a szememnek, hogy milyen jól működik makróobjektívként.

A fenti kép egyetlen felvétel, az alsó pedig egy fókuszsorozatos változat, amellyel azt szerettem volna megmutatni, hogy hogyan alkalmazom ezt a módszert a mélységélesség kiterjesztéséhez.

Korlátnak érezted az f/4-es maximális blendeértéket?

A 70–200 mm-es objektívek közül általában az f/2.8 G Master II objektívet használom, úgyhogy már hozzászoktam a nagy blendével rendelkező objektívek használatához. A gyakorlatban pedig nem igazán érzékeltem nagy különbséget, amikor elkészítettem a felvételeket. Amikor madarakat fotóztam az Alpha 1 fényképezőgéppel, gond nélkül 1-gyel nagyobb fokozatra állítottam az ISO értékét, hogy ellensúlyozzam a kisebb blendét. A makrófelvételeknél pedig amúgy is legalább f/8-ra csökkentettem az értéket (vagy a fókuszsorozat módszert használtam), valójában tehát egyáltalán nem gondolom, hogy az f/4-es maximális blendeérték problémát jelentene.

Az új FE 70-200mm f/4 Macro G OSS II objektív által nyújtott elképesztő sokoldalúság és a makrófunkciók messze felülmúlják azt a hátrányt, amit egy valamivel kisebb maximális blendeérték jelent. Ilyen objektívet vinnék magammal azokra az utazásokra, amelyeknél nem vagyok biztos abban, mit fogok látni, és hogy milyen lehetőségek kerülnek majd az utamba. Ilyen esetben örömmel töltene el a tudat, hogy anélkül is képes lennék nekem tetsző felvételeket készíteni, hogy azon kellene aggódnom, van-e nálam megfelelő felszerelés.