November vége felé az alsó sarkkör vidékén egy óránál is kevesebb napfény jut csak naponta. A nap alig emelkedik ki a horizont mögül, és a Skjervoyhoz hasonló városokat körbeölelő meredek fjordok miatt közvetlenül az arcunkon nemigen fogjuk érezni a nap sugarait még tiszta időben sem.

Ahogy belehajózik ebbe az állandó félhomályba, Chris Schmid nem tántorodik el. „Azért jöttem Észak-Norvégiába, mert kardszárnyú delfineket és hosszúszárnyú bálnákat akartam fotózni – magyarázza –, és az évnek ebben az időszakában a legcsodálatosabb a fény. A lágy kék után, azokban az órákban, amikor hagyományosan pirkadat és alkonyat van, a magenta és a lila árnyalatait veszi fel. A hó és a jég pedig minden irányba visszaveri ezeket a színeket, ezáltal lággyá teszi a tájképet, és megvilágítja a tengert. Sötét van és hideg, de mégis hihetetlenül gyönyörű minden.”

De vajon ideális időszak-e az alkonyat a kardszárnyú delfinek fotózásához? „Nem igazán!” – mondja nevetve. „De elkerülhetetlen, hogy akkor és ott összetalálkozzunk velük. Ide jönnek a heringeket követve. Szóval ha a természetes élőhelyükön akarjuk látni őket, akkor nekünk is követnünk kell őket. Sokszor készítettem már víz alatti felvételeket – folytatja Chris –, de kardszárnyú delfinekről most először. Amúgy pedig a nagymacskákra specializálódtam Afrikában, szóval ez sok szempontból más.”

A környezettől és a témától függetlenül a fotós technikák mindig továbbvihetők. Egyik ilyen a közel kerülés. „Amikor megláttunk egy borjút, fogtunk egy kis merev, felfújható csónakot, és odaevickéltünk vele, ahol etették” – meséli. „Így közelebb tudtunk menni a kardszárnyú delfinekhez, mint a vitorlással, távolság és magasság szempontjából is. Ahogy más állatoknál is, ha közelebb vagyok a víz szintjéhez, akkor több minden fér be a keretbe a tájból, és a háttér segítségével több mélységet és kontextust tudok adni a témának. Ha fenn állsz egy hajó fedélzetén, csak a víz fog látszani.”

Szóval hogyan állítja be a fényképezőgépét Chris a sarkvidéki szürkületben? „Valójában úgy, mint mindig” – vallja be. „Az a fő szabályom, hogy olyan zársebességgel kell felvételt készíteni, ami a gyújtótávolság fordítottjának kétszerese. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy a képek élesek maradjanak, főleg, ha egy kis csónakról fotózol egy mozgó témát! Szóval ha például a Sony FE 70-200mm f/2.8 GM OSS II objektívet használom, akkor legalább 1/400 mp, de lehet, hogy inkább 1/1000 mp lesz a zársebesség. Itt a sarkvidéken ez persze azt jelenti, hogy biztosan szélesre kell nyitni a blendét, és magasabbra kell állítani az ISO-értéket.”

Szerencsére a Steady-Shot Inside képstabilizálással rendelkező Alpha 7R V-öt, valamint egy olyan objektívet használva, amely optikai Steady-Shot technológiával rendelkezik, elmondható, hogy nagyban segíti őt a technológia. „Nehezebb elérni az élességet, ha kevesebb képpontból gazdálkodsz, de az Alpha 7R V nagy felbontású érzékelőjének köszönhetően ez nem probléma. Szeretném elérni a lehető legnagyobb részletgazdagságot, ami egy adott expozícióból elérhető, még akkor is, ha körbe kell vágnom, ezért az élesség kulcsfontosságú. A stabilizálás révén még az északi fényt is le tudtam fotózni kézből, 0,8 másodperces zársebességgel!”

Tehát a körülmények elég nagy kihívást jelentenek a víz felett. Na de mi a helyzet alatta? „Természetesen a víz alatt mindig sötétebb van, de általában van közvetlen fénysugár vagy lehetőség a vaku használatára. De nem a kardszárnyú delfineknél – velük nem használhatod a vakut. Úgyhogy ismét csak magas ISO-értékkel kell dolgozni. Szerencsére ezek a kardszárnyú delfinek barátságosak, így használhatsz nagylátószögű objektíveket, mint például a 16-35mm f/2.8 GM-et, de így is 1/200 mp körül tartom a zársebességet, és 6400 körüli ISO-értékekkel dolgozom. Egy megfelelően kiegyensúlyozott víz alatti házba téve a Sony kamera nagyon stabil. Ha elengedem, nem kezd el felfelé vagy lefelé úszni.”

A fókuszálás víz alatt – vagy a víz felett, szürkületben – szintén problémás lehetne, de nem az Alpha 7R V forradalmi autofókusz-rendszerével. „Sok nehezítő körülmény van – vallja be Chris –, például a gyenge megvilágítás; az erős textúrájú háttér, mint amilyen a víz; az, hogy csak egy uszonyt látsz, amire fókuszálhatsz; vagy éppen az, hogy a kardszárnyú delfinek leginkább feketék! A vízfelszín alatt még kevesebb a fény. De a Flexible Spot mód használatával nem volt semmi gond.”

Chris kardszárnyú delfineket és hosszúszárnyú bálnákat célzó utazása olyan sikeres volt, hogy úgy tervezi, 2023 novemberében visszatér, hogy egy túrát vezessen. „Amikor a saját környezetükben látod ilyen közelről ezeket az állatokat, az tényleg megváltoztatja az életedet – és az Alpha 7R V-tel egy pillanatról se maradtam le. Ezek a delfinek kíváncsiak, kommunikálni akarnak, de kedvesek is: a borjaikkal pár méterre haladnak el tőled, a szemedbe néznek, de vigyáznak arra, hogy nehogy hozzád érjenek. Olyan tisztelettudó az egész – azt kívánom, bárcsak az emberiség is így viselkedne velük.”