Életmentők

Az adományokból és közösségi támogatásból működő Wiltshire-i légimentők nagy méretű, kihívást jelentő és összetett szolgálatot látnak el – és ehhez adódott hozzá a világjárvány, amely egyszerre nehezítette meg a feladatokat és a finanszírozást, így a munka még komolyabb kihívássá vált. Terry Donnelly fotós ennek az elmesélésébe fogott bele.

Annak megörökítése érdekében, hogy a Wiltshire-i helikopteres egészségügyi mentőszolgálat (HEMS) munkája hogyan igazodott a világjárványhoz, Terry velük tartva fotózott a kimerítő, 16 munkaórás napokon. „Soha nincs leállás – mondja –, a munka pedig fizikailag és szellemileg is annyira megterhelő, hogy kötelességemnek éreztem fényképeken megörökíteni. A vírus miatt viselt egyéni védőeszközök elengedhetetlenül fontosak, de egyben hátráltatják a munka fizikai részét és a kommunikációt is, különösen egy zavarodott páciens ellátáskor. Az embereknek tudniuk kell, milyen kihívásokkal szembesültek a mentősök, és miként folytatták mégis az életmentő munkát.”

„Az állandó készenlét azt jelentette, hogy minden reggel a fotós felszerelésemmel együtt lemérték a súlyomat, hogy a pilóta pontosan ki tudja számítani a szükséges üzemanyagot – magyarázza Terry –, a Sony felszerelésem pedig végig ott volt rajtam. A helikopter személyzetéhez és a mentősökhöz hasonlóan nekem is egyéni védőeszközöket kellett viselnem, ami különböző nehézségeket okozott. Amikor az ember be van szíjazva a helikopterbe egy négypontos biztonsági övvel, rajta védőszemüveggel és a kommunikációs felszereléssel együtt, olyankor komoly kihívás minden fénykép elkészítése, ráadásul úgy, hogy közben gyakorlatilag láthatatlannak kell maradnod. A mentősök munkáját semmivel sem szabad hátráltatni.”

Mivel soha nem lehetőség ismétlésre, Terry minden esetben Sony Alpha felszerelésére hagyatkozott, ami nem is hagyta cserben. „Fényképeztem Alpha 9, Alpha 9 II és kétféle Alpha 7C vázzal is – mondja –; ez utóbbiak pedig különösen fontosnak bizonyultak, amikor mozogni kellett, és amikor a HELIMED22 hívójelű helikopter meglehetősen szűk belterében dolgoztam. Elképesztő, hogy egy ilyen könnyű kamera Full Frame képminőségre képes, az eredmény pedig lenyűgöző, különösen az új G Compact objektívekkel. Használtam FE 24 mm f/2.8, FE 40 mm f/2.5 és FE 50 mm f/2.5 objektívet is, az eredmény pedig olyan, amilyet sok esetben egy nagyobb, nehezebb fényképezőgéppel se tudtam volna megvalósítani. Az ilyen objektívek fókusztávolsága ideális a dokumentarista munkához: gyorsan állítják az élességet és sok fényt engednek be, amikor szükség van rá.”

Terry projektje szempontjából szintén fontos volt a vázba épített képstabilizálás (IBIS), a valós idejű Szem AF funkció és a csendes felvételkészítés is. „Az IBIS hatalmas segítség a gyenge megvilágítású felvételeknél – magyarázza Terry –, hiszen lehetővé teszi kisebb zársebesség alkalmazását, hogy meg tudjam örökíteni a helikopter rotorjának mozgását. A csendes zár és a szemeket érzékelő Szem AF funkció pedig elengedhetetlenül fontos a teljes felszerelésben dolgozó mentősök mellett. A Szem AF mód használata révén a legmagasabb blendeértékeket tudtam használni, és az arcvédők, ablakok és szemüvegek ellenére is könnyen tudtam élességet állítani olyankor, amikor az könnyen elállítódhatott volna. Mindeközben a csendes zár gondoskodott arról, hogy ne tolakodjak bele a mentősök munkájába, és ne tereljem el a figyelmüket olyankor se, amikor közvetlenül mellettük álltam.”

A személyzet munkájának megpróbáltatásait Terry szerint leginkább az erőteljes portréfotók adják vissza, mint például az egyéni védőeszközök nyomait az arcán viselő Joanne Gilbert mentősnőről, valamint az iroda ablakából tükröződő HELIMED22 által körülölelt „Elvis” Costello pilótáról készült. Terry szerint „ezeken a felvételeken megvannak azok az elemek, amelyekre a Covid-történet bemutatásához szükség van, például az egyéni védőeszközök nyomai, ugyanakkor visszaadják a szereplők személyiségét és a kihívásokat is. A műszak elején Jo boldog, mosolygós ember volt, de a műszak végére megkomolyodott, az arcán pedig megjelentek az egyéni védőeszközök viselésének a nyomai, amelyek életmentő munkája során keletkeztek. „Elvis” közben mindig készenlétben áll, hiszen ő nem csak a személyzet életéért, hanem annak az életéért is felel, akit próbálnak megmenteni.”

Végső soron ennek a maradéktalan bemutatása szerezte a legnagyobb örömet Terry számára. „A fényképezés egyfajta felület – mondja Terry zárógondolatként –, amely lehetővé teszi, hogy megoszd másokkal, ami neked fontos; a történeteket, amelyek téged érdekelnek. Az elmúlt egy évben mindenki szembesült ilyen-olyan nehézségekkel, de az alapvető szolgáltatásokat, mint amilyen a légimentés, működőképes állapotban kell tartanunk az adományok révén. Sose tudhatjuk, mikor múlik rajtuk egy újabb ember élete. Láttam, milyen esetekhez vonulnak ki, és a történetüket be kell mutatni, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, mennyire nem magától értetődő a szolgálatuk. Örülök, hogy elmondhattam ezt a történetet.”