Ha az időjárás engedi, az őslakosok mindennap összesereglenek a Zócalo nevű hatalmas téren Mexikóváros központjában. Már kora reggel átalakulnak: magukra öltik hagyományos viseletüket, őseik módjára kifestik arcukat, táncolnak, szertartásokat végeznek. Gyógyító gyökereket égetnek, és megtisztítják a turisták lelkét. De ez nem valami ócska bazári trükk az arra járók lenyűgözésére néhány pezó reményében: azok, akiket megvendégelnek és szórakoztatnak, maguk is mexikóiak. És az előadók számára ez egy fontos életforma – így életben tarthatják a szokásaikat, a rítusaikat, és átörökíthetik a hagyományaikat.
Ebben az esetben bár nagyon fontos volt számomra, hogy megörökítsem a csodás tollas díszruhát és a férfi arcfestésének apró részleteit, de még ennél is többet akartam. Olyan képre vágytam, amely valami különleges üzenetet ad át – megállásra, gondolkodásra és merengésre készteti a szemlélőt.
Ennek eléréséhez – mint mindig – le kellett rombolnom a köztünk lévő gátakat, így egy kicsit elbeszélgettünk, és jobban megismertük egymást, mint egy átlagos turista és az alanya. Amikor a képet készítettem, odavoltam a tekintetéért, ahogy végül rám nézett. Olyan hatása van, mintha egy kis titokzatosság lengené körül, vagy valamiképp veszélyt sugározna.
Ahhoz, hogy egy ilyen képből a lehető legtöbb színt kihozd, fényre van szükséged. A férfi egy kapualjnak támaszkodott, ami árnyékban volt, ezért a Sony Alpha 1 és a 24-70mm f/2.8 GM objektív mellett használtam egy kis LED-fényt is. Ez segített abban, hogy megjelenítsem az összes árnyalatot és színátmenetet a tollakon, valamint kiemeljem az arcát.
A használt expozíció 1/125 mp-es zársebesség volt f/8 és ISO 1600 értékek mellett. Általában ennél nagyobb blendével fényképezek, de itt szükségem volt az f/8 extra mélységélességére, hogy a képen megjelenjen az összes finom textúra és az öltözék részletei. Tudtam, hogy az Alpha 1 Steady-Shot Inside képstabilizálása segítségével 1/125 mp mellett a kép szép és éles marad, de örültem annak is, hogy az Auto ISO-t egészen 1600-ig engedhettem felmenni. Az Alpha 1-nél tudom, hogy akár 6400-ig felmehetek anélkül, hogy igazán a zaj miatt kellene aggódnom. Ez egyszerűen lenyűgöző. És persze a szemkövető autofókusz egyből rátalált a célpontra.
Amikor egy ilyen fényképezőgéppel dolgozol, amelyre igazán rábízhatod magad, és nem kell kételkedned a teljesítményében, ez felszabadítóan hat a kreativitásodra. Fenntartás nélkül megbízom benne, és nem kell sokáig a beállításokkal játszadoznom, vagy ellenőrizgetni a képeket a kijelzőn, hogy megnézzem, jól exponáltak vagy élesek-e. Egyszerűen tudom, hogy így van. Mivel a fényképezőgép beállításai helyett képes vagyok az adott pillanatra koncentrálni, gyakorlatilag a szemem kiterjesztése lesz belőle. Az Alpha 1 pont emiatt igazán tökéletes fényképezőgép.
„Ami nekem fontos a fotózásban, az nem az, amit a kép mutat és képvisel, hanem sokkal inkább az, hogy milyen jellegű kérdéseket vet fel.”
