Nepál számomra spirituális, ám egyben nagyon nyüzsgő hely. Mindig történik valami. 2021 áprilisában minden nagyon más volt. Fotósként főleg embereket és az ő érzelmeiket örökítem meg, de mindenki maszkot hordott, az utcák pedig üresek voltak. Nem voltak látható érzelmek.
A bhaktapuri Dattatreya-templom előtti téren egy csapat játszó gyereket pillantottam meg. Látszólag ők voltak az egyetlenek, akik nem féltek a koronavírus-járványtól. Egyikükön sem volt maszk. Minden érzelem látható volt az arcukon.
Egy óriási hintón játszottak, amilyenek a napújévkor tartott Bisket Jatra-fesztiválon szoktak felvonulni. Ezeket a ratha nevű, óriási hintókat felnőtt férfiak húzzák vastag kötelekkel.
A gyerekek persze meg sem tudták mozdítani a hintót, de eljátszották, ahogy emlékeik szerint a felnőtt férfiak ezeket a rathákat húzzák. Lenyűgözött az energiájuk, a pozitív karma, és megpróbáltam megörökíteni a pillanatot úgy, hogy én magam láthatatlan maradok. Egyik gyermek sem nézett rám, vagy próbált pózolni a képhez, csak viccelődtek, bolondoztak, tele voltak energiával.
Az időjárás is csodálatos volt. Épp vihar közelített a városrész felé, amely drámai és lenyűgöző fényviszonyokat eredményezett.
Hasonló mozgalmas képek készítéséhez a Sony Alpha 9 fényképezőgépemet és a FE 24-70mm f/2.8 GM objektívet használom. A fényképezőgép ezzel az objektívvel tökéletes az ilyesféle helyzetek megörökítéséhez. Az érzékelő segítségével a legjobb képminőséget érhetem el, a többmintás fénymérő rendszer pedig mindig szinte tökéletes eredményt szavatol. Az objektívvel nagyon éles képek készíthetők, részben ezért is állítottam elő ezt a képet fekete-fehérben. A színek gyakran túlságosan tökéletesek, így túl sok részletet fednek fel, ami semmit nem hagy a szemlélő képzeletére. Fekete-fehérben a kép titokzatosabb és érdekfeszítőbb.
Leginkább a kép pozitív energiája ragad magával. A gyerekek teljesen önmagukat adják. Hosszasan lehet tanulmányozni a képet, hiszen rengeteg részletet fedezhetünk fel, és szinte mindegyik gyermek jól látható. Mindegyikük más egyéniség. Vannak hangosak, viccesek, mozgékonyak. Azt hiszem, egy nagyon egyedi pillanatot kaptam el.
Fizika szakon diplomáztam, így nehezemre esik megérteni a valóságot, és azt sem tudom, egyáltalán létező fogalom-e. Így olyan képeket szeretek készíteni, amelyek ehhez hasonló csodás pillanatokat örökítenek meg, ahol egyértelmű az információ, a jelentés azonban már nem teljesen az.
„Ami nekem fontos a fotózásban, az nem az, amit a kép mutat és képvisel, hanem sokkal inkább az, hogy milyen jellegű kérdéseket vet fel.”