Fókuszban a kép

Arckép készítésekor mindig arra törekszem, hogy valami őszinte és kifejező pillanatot ragadjak meg – ehhez pedig nyugodt, bensőséges légkörre van szükség, hogy az alany elég magabiztosnak érezze magát ahhoz, hogy megajándékozzon azzal a pillanattal. Véleményem szerint a portréfotós igazi képessége abban rejlik, hogy képes bizalmat teremteni – ez teszi lehetővé, hogy a fotózás során valódi, őszinte kapcsolat alakuljon ki. Ennél a képnél érezni azt a mozdulatlanságot, amelyben már semmilyen szereplés és bonyolultság nincs jelen.

Az arckép akkor született, amikor felvettem a kapcsolatot Amaka Okafor színésznővel, és megkérdeztem, hogy eljönne-e az új, nappali fényt alkalmazó stúdiómba – az @28Sunburybe. A saját stúdió teljesen új szemléletet adott az arcképfotózáshoz – különféle tehetségeket kerestem meg anélkül, hogy konkrét célom vagy megbízásom lett volna, csupán a fotózás folyamata iránti szeretetből. Olyan személyekkel dolgozom, akik érdekelnek, és rendkívül szívmelengető és lelkesítő érzés, hogy új arcokat ismerhetek meg, és olyan csodálatos alkotásokat készíthetek, amelyekben valóban hiszek.

A munkafolyamatom hosszú évekig abból állt, hogy felállítottam a vakut, és a segítségével megteremtettem valamilyen hangulatot. Most mintha mindez megfordult volna, mivel nagyon szeretem azt az egyszerűséget, amelyet a nappali fény használata és formálása jelent – a végeredmény mindig rendkívül hízelgő, a Sony Alpha 7R V fényképezőgép és az FE 50mm f/1.2 GM kettősével kombinálva pedig teljesen biztos lehetek abban, hogy a létező legjobb minőséget fogom elérni.

Egy ilyen minőséget képviselő 50 mm-es gyújtótávolságú objektív rendkívül kényelmes és ismerős élményt nyújt – nem véletlenül ez „a” standard objektív, és méltán van ott minden fotós táskájának alapdarabjai között. Először is, valódi intimitást tesz lehetővé a fotós és az alany (a téma) között – dönthetsz úgy, hogy szorosan kitöltöd a képet részletekkel, vagy hátrébb lépsz, hogy megmutasd a környezetet és a kontextust is. Itt nagyon közel kerültem Amakához, és éreztem a vele való kapcsolódást. Suttogva mondtam neki, hogy milyen pózba álljon és hogyan mozogjon, ez pedig rendkívül előnyös.

Az is tetszik ebben az arcképben, hogy milyen hihetetlen minőséget lehet elérni ezzel a fényképezőgép–objektív kombinációval. A színésznő bőrének minden apró részlete látható, és ahogy a mélységélesség a háttérbe olvad a hajánál, az valami egészen elképesztő. Mindezeknek köszönhetően az arca válik a kép főszereplőjévé – gyönyörű, káprázatos, és megérdemli a figyelmet. A blendét esztétikai szempontok alapján választottam ki – a fókusz nem magán a fényképen vagy a technikáján van, hanem a témán.

Mindig színes, RAW formátumú felvételeket készítek, de nagyon érdekes megfigyelni, hogy a nappali fényt alkalmazó stúdiómban készült képek közül mennyit alakítottam át fekete-fehér felvétellé. Nem tudom pontosan megmondani, miért, csak azt, hogy az egyszerűség iránti vágy és a zavaró elemek eltávolításának szükségessége vezérelt – mivel célom az, hogy erőteljes és őszinte arcképeket készítsek.

Fotósokként miénk a döntés. Mi döntjük el, hogy a képeinknek milyen megjelenést szeretnénk kölcsönözni, és hogy milyen hatást szeretnénk kiváltani velük. Ennél az arcképnél teljesen egyértelmű volt, hogy mindig fekete-fehér lesz – Amaka arcának főbb részei, a haja, a nyugalma, valamint természetesen a fény, az objektív és az érzékelő mind ezt indokolja. Ezek a tényezők együttesen egy érzékeny, mégis drámai fekete-fehér arcképpel kápráztatnak el bennünket.

Smink: Shanice Croasdale

Fotó: @28Sunbury