Fókuszban a kép

Nem szeretem a klisés portrékat. Számomra egy beállított, mosolygós arckép nem sok jelentéssel bír. Túl egyszerű és naiv, de legfőképp nagyon keveset mond el a témáról.

Ha a munkám csak a képekről szólna, nem csinálnám. A terepmunka számít – a néprajzi tudással bíró emberekkel való kapcsolatteremtés, kapcsolódás, beszélgetés, valamint ezeknek az embereknek a megértése.

Mindig a pillanat hevében készülnek a portréim, mint például ennek az észak-mongóliai Bulgan tartományból származó, Bor nevű pásztorról készült képnek az esetében is. A kompozíció részben a személyiségükből, részben pedig a történelmük elemeiből vagy a társadalmuk általam vizsgált szélesebb kontextusából tevődik össze.

Bor most 84 éves, és élete javát ebben a térségben töltötte az állataival. Átvészelte a kommunista rezsimet, és nehéz élete volt földműves pásztorként, ami mára szinte ellehetetlenedett, hiszen egyre többen költöznek a városok felé, a nomád kultúra pedig eltűnőben van.

Borral beszélve hirtelen ráébredtem, hogy szinte egy egész évszázadnyi fáradság és aggodalom ül velem szemben. Egy nehéz helyzetet írt le, ezért úgy kereteztem a képet, hogy látszódjon rajta a komplexitás és a mögötte lévő sötét negatív térből eredő feszültség, az arcán lévő nagy kontraszt. Szándékosan kissé meg is van döntve a kép, azért, hogy bemutassa az élete terhét. Mindennek köszönhetően a fotó távol áll a romantizált útiképektől.

Különösen a fotóriporteri és a dokumentarista fotózáshoz jó útitárs a Sony Alpha 7C, főleg ha olyan G sorozatú objektívekkel van párosítva, mint az FE 50mm F2.5 G. Ez a fényképezőgép feltűnésmentes, halk és nem agresszív, mint amilyen egy DSLR-váz lehet, és a távolságmérő formátum a bal oldali képkeresővel lehetővé teszi, hogy a jobb szememmel tudjak fotózni, így az arcom látható és nyitott marad a körülöttem lévő emberek számára. Látják, hogy látom őket, és ez segít abban, hogy kölcsönösen reagáljunk egymásra az alannyal. Ez az etikám része, és ezért is vagyok dokumentarista fotós.

E kép készítésekor a Sony Alpha 7C forgatható képernyőjét használtam a keretezéshez. Ez segít abban, hogy felszabadítsa a szememet és a mozdulataimat a képkereső korlátai alól. Lehetővé teszi, hogy felülről keretezzek, ha tömegben vagyok, vagy akár lentről, a földről. A Sony fényképezőgépem képernyőjét használtam keretezési támaszként, engedve, hogy kellően alulexponáljak, így megőrizve a háttér nehéz sötétjét, mégis lehetővé téve, hogy a Bor arcán lévő fénypontok kitűnjenek.

Az eredmény egy nem romantizált, hanem igaz kép. A fénybe néz, ami számomra azt jelenti, hogy nyílt szemmel tekint a jövőbe.

Ez a kép benne lesz abban a könyvben, amelyet a 21. századi Mongóliáról jelentetek meg. A vidéki átmenetet dokumentálva megpróbálom megörökíteni a táj nyers szépségét olyan hatásos képek révén, amelyek segítenek elmesélni egy mély átalakuláson keresztülmenő nemzet történetét.