Azonnal tudtam, hogy ezt a képet nagyon eltaláltam. Ösztönösen érzem, amikor valami igazán nagyszerű pillanatot sikerül megörökítenem. A kép Jevin de Grootról készült, aki a Temple Fang nevű együttes egyik gitárosa a kettő közül. Megalakulásuk óta dokumentarista fotósként követtem ezt az együttest, és ez volt az első alkalom, hogy a határon túl is elkísértem őket, amikor Hollandiából Németországba utaztak.
Az Umsonst & Drinnen fesztiválon léptek fel, Lohr am Main városában. Fantasztikus hétvége volt; az óriási színpadon rengeteg jó banda fellépett. 2019 májusát írtuk, mindenki felszabadult és gondtalan volt, és persze fogalma se volt senkinek arról, hogy mit hoz majd a következő év.
Jevin nagyszerű gitáros, játék közben pedig az egész testével hajlongva, átéléssel követi a zenét. Ilyenkor sosem merek a fényképezőgép hátsó kijelzőjére pillantani, hiszen egy koncerten minden nagyon gyorsan történik, és nem akarok lemaradni se a gitáros, se az együttes többi tagjának a következő nagyszerű pillanatáról. A kép a nagy mélységélesség miatt is különleges. A gitáros arca éles, a képen pedig minden más homályos egy kicsit. Tökéletes volt az időzítés, és társult hozzá egy kis szerencse is. Koncertet mindig nagyon nehéz fotózni, hiszen sosem tudhatod, hogy a fények hogyan változnak – és minden megváltozhat egy pillanat alatt.
A Sony Alpha 7R III fényképezőgépemet mindig úgy állítom be, hogy az alapbeállítások ugyanazok legyenek, a zársebesség 1/160 vagy 1/200 másodperc, a blende kifejezetten tág, ami többnyire f/2.8 vagy f/3.5 értéket jelent a Sony FE 24-70 mm f/2.8 G Master objektív esetében. Amikor csak tehetem, ezt az objektívet használom, mert minden helyzetben jól teljesít, különösen amikor koncerteket fotózok, vagy dokumentarista képeket készítek. A Sony Alpha 7R III 42 megapixeles érzékelőjével kiegészülve mindez hatalmas rugalmasságot ad a felvételkészítés és a szerkesztés során is.
A fényképeimet megérzések alapján készítem. Mindig igyekszem megélni az adott pillanatot, és nem azzal foglalkozom, hogy hova álljak, vagy miként komponáljam a képet. Jevin úgy fogalmazott, hogy a képeim katalizátorként működnek az együttes számára – én készítem el azokat a felvételeket, amelyek képeken fejezik ki, amit ők a zenében éreznek, tehát ez egy nagyszerű együttműködés. Az ember megtapasztalja az együttes energiájának az áramlását, és ez kiegészül a közönségből áradó energiával. Ezt az energiát igyekszem megörökíteni.
A koncert után, amikor a számítógép előtt ültem és végignéztem a képeket, a szívem elkezdett hevesebben verni. Nagyon izgatott lettem, hogy ilyen jól sikerült ez a kép. Ott van rajta minden, és minden pont tökéletes.