Fókuszban a kép

Izgatott voltam és féltem. A fénykép elkészítéséhez be kellett másznom ez alá a jégtábla alá, ami bármikor leszakadhatott volna.

A Bajkál-tó közepén voltunk, Szibéria szívében március végén. A vízmennyiséget tekintve ez a világ legnagyobb és legmélyebb tava, én pedig a két méter mélyen befagyott jégen kúsztam, hogy lefényképezzem ezt a hatalmas jégtömböt, ami az egyik szirtről lógott alá a mélybe. Fogalmam sincs, hány tonna lehetett, de a rá következő hetekben valamikor le is szakadt, pont oda, ahol én alatta álltam.

A képet a Sony Alpha 7R II fényképezőgépemmel és az FE 24-70 mm f/2.8 G Master objektívvel készítettem úgy, hogy a blende alig f/20 értéken volt, tehát hatalmas mélységélességet tudtam teremteni úgy, hogy a táj és a jég kitöltötte a hátteret. Egész nap autóval és gyalog mászkáltunk a tó körül pár barátommal, és az ilyen képződményeket kerestük. Erre a formára akkor bukkantunk, amikor a nap már lemenőben volt.

Azért az FE 24-70 mm f/2.8 G Master objektívet választottam, mert nem akartam megkockáztatni, hogy a fagyos körülmények között kelljen objektíveket cserélgetnem. Az ember könnyen hibázik ilyenkor, és ha mondjuk a fűtött furgonban cserélünk objektívet, azon kicsapódik a pára, ami aztán azonnal megfagy a jéghideg kamera belsejében. Ezért igyekszem egyetlen objektívvel fényképezni, amikor rendkívül hideg környezetben dolgozok, de ehhez olyat kell választani, ami kiváló képminőséget biztosít.

A kamerát nagyon alacsonyan kellett tartanom, hogy el tudjam készíteni a képet; gyakorlatilag már a jég felszínén volt a gép. Ha nincs a hátsó képernyő, akkor az arcommal és az egész testemmel a jégen kellett volna feküdnöm nekem is. A képernyőnek köszönhetem, hogy ép bőrrel megúsztam, mert az orrom és az ujjaim is fagyosak voltak, és nagyon fájtak már addigra – még csak az hiányzott volna, hogy az arcomat és a könyökömet is a jégre kelljen fektetnem, hogy a képkeresőbe tudjak nézni.

Nagyon sokszor az emberekről, illetve a társadalom és a környezet kapcsolatának történeteiről készítem a képeimet. Mégis, számomra ez a kép magának az életnek a dinamikáját mutatja be. A Bajkál-tóban található a világ édesvíz-készletének a 20%-a, miközben a közelben zajló fakitermelés, a talajerózió, a környezetszennyezés, az iparosítás és a turizmus egyaránt veszélyezteti.

A kamera és az objektív lehetővé tette, hogy a jégvilág apró részleteit is megörökítsem. Ez egy egységes, különálló víztömb, mégis számtalan árnyalatot és kontúrvonalat fedezhetünk fel benne. Kiváló objektívre van szükség ahhoz, hogy képes legyen visszaadni a jég különleges minőségét, és még a ragyogáshoz is hozzátegyen.

Ez az ősrégi jégtömb a tanú, hogy mi mindent képes kínálni a természet, ha magára hagyjuk.