Fókuszban a kép

Ez a fénykép egy számomra hihetetlen pillanatot őriz. 2020-ban, amikor az egész világon lezárások voltak érvényben, nagy szerencsémre sikerült a családomat Budapestről vidékre, a Balaton közelében lévő nyaralónkba költöztetnem. A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava, a nyaraló pedig az északi, dombosabb oldalon helyezkedik el, ahol bármerre is nézünk, fantasztikus látvány tárul a szemünk elé. A ház a nagyszüleimé volt, így jó érzéssel töltött el, hogy újra ellátogathattam azokhoz a régi kilátóhelyekhez, amelyekre még régebbről emlékeztem. Minden nap töltöttem egy kis időt a hegyekben, jártam az erdőket, vagy éppen a kerékpárommal faltam a kilométereket. Mindig nálam volt valamelyik Sony fényképezőgépem, hogy a nap során érdekes részleteket vagy pillanatokat örökíthessek meg.

Minden nap kihívás elé állítottam magam – a feladat az volt, hogy minden nap valami mást fotózzak le, mint az előző napon. Pár napig elsősorban a szőlőültetvényekre összpontosítottam. Ebben a régióban rengeteg a borászat, mivel ez a terület tökéletes a szőlőtermesztéshez. Tudtam, hogy reggelente őzek kószálnak a tőkesorok között, és minden reggel megfigyelhetők. Így hát lassan és csendesen haladtam a kerékpárral, és minden sort megnéztem. Aznap az FE 100-400mm f/4.5-5.6 GM OSS objektívvel felszerelt Sony Alpha 7R III fényképezőgép volt nálam, az ujjamat pedig a záron tartottam, exponálásra készen.

Ekkor megláttam ezt az őzet, amely egyszerűen csak ott ácsorgott. Tapasztalatból tudom, hogy ha az ember megáll, mozdulatlan marad és nem csap zajt, akkor az őzek megdermednek, és csak visszanéznek rá. Ha te nem mozdulsz, ők sem fognak. Elképesztő élmény volt. A fényképezőgépet csendes zár üzemmódba állítottam, ami kulcsfontosságú volt, hiszen hiába fotóztam 400 mm-es gyújtótávolsággal, az őz füle érzékeny minden apró neszre. Emellett kézből fotóztam, valamint az objektív és a fényképezőgép Steady Shot stabilizálására támaszkodtam ahhoz, hogy 1/125 másodperc alatt fotózzak. A csendes zár és a Steady Shot nélkül nem tudtam volna elkészíteni ezt a felvételt.

Alig mozdultam, és legalább 30 percen keresztül csak néztük egymást. Rengeteg fotót és néhány videót is készítettem, mégis azt volt a legszórakoztatóbb megfigyelni, ahogy az állat szeme és füle mozgott. Az érzékei mindenre ki voltak élezve, ami csak körülvette őt. Ez az élmény rendkívül mély hatást tett rám, és amint elkészítettem és feltöltöttem a képeket az SD-kártyára, csendesen és nyugodtan továbbálltam. Nem akartam őt stresszelni.

A kép szerkesztésekor teljesen lenyűgözött, hogy az Alpha 7R III fényképezőgépnek és a 100–400 mm-es objektívnek milyen részletességgel sikerült megörökítenie ezt a pillanatot. Fel tudtam nagyítani a képet, és ráközelítve az őz szemének minden apró részletét láttam. A technológia lehetővé tette számomra, hogy még többre becsüljem ezt az elbűvölő állatot, mint amikor csak szabad szemmel láttam.

Most, amikor ránézek erre a képre, mindig felidézem azt a csodálatos pillanatot, amelyet az őzzel közösen éltünk át.