Fókuszban a kép

A bolíviai dzsungel mélyén az erdei táplálékláncot állandó küzdelem jellemzi, az éjszaka pedig új kihívásokat tartogat mind a vadásznak, mind a vadnak. Javier Aznar természetfotós és természettudós számára azonban ez színtiszta lehetőséget jelent.
„A dzsungelben zajló fotózásokon alkonyatkor kezdjük a túrát, és egészen reggelig dolgozunk, és bár ezen az estén viperákat szerettem volna fotózni egy olyan projekthez, amely a kígyómarás az őslakosokra jelentett veszélyeit mutatja be, nagyon örültem, amikor megpillantottam ezt a kutyafejű boát, amely lustán lógott a faágról a holdfényben” – magyarázza a fotós.
A boát ábrázoló képen a telihold a háttérben ragyog, Javier pedig vakuval világította meg az állatot, így a viselkedési elemeket egyszerű, lélegzetelállító szépséggel sikerült ötvöznie. „Amikor egy ehhez hasonló állattal találkozom, mindig igyekszem őszinte és vonzó formában megörökíteni” – mondja a fotós. „Itt azt szerettem volna ábrázolni, hogy a boa elsősorban éjszaka vadászik, és mindezt úgy, hogy közben izgalmas is legyen. Bár a kígyók általában nem örvendenek túl nagy népszerűségnek, igen fontos ragadozók, amelyeket meg kell védenünk, máskülönben az egész ökoszisztéma látja majd kárát.”

Hogyan is állította be Javier a Sony Alpha 7R IV fényképezőgépet és az FE 20mm f/1.8 G objektívet a fotó elkészítéséhez? „A Holdnak köszönhetően viszonylag sok volt a fény, így az volt a feladatom, hogy a boára fókuszáljak, és úgy használjam a vakut, hogy a jelenet továbbra is természetes és kiegyensúlyozott maradjon” – idézi fel Javier. „Rengeteget gyakorlok, így pontosan tudom, hogy mely beállítások fognak működni, és képes vagyok reagálni az adódó lehetőségekre.”
„A vaku erősségét alacsonyra állítottam, hogy ne legyen tolakodó, az f/14-es blende pedig úgy segített a mesterséges fény csökkentésében, hogy közben fókuszban tartotta a jelenetet” – folytatja a fotós. „A fotót állvánnyal készítettem – a 30 másodperces zársebességnek köszönhetően a természetes holdfény igen erőteljesen látható, én pedig egy diffúzort helyeztem a vakura, hogy igazodjon a lágyságához.”
A két fényforrás zökkenőmentes egybeolvadását illetően Javier a következőket teszi hozzá: „Mivel a keret azon részén a vaku fénye erősebb a természetes fénynél, a villanás pedig nagyon rövid, a vaku a hosszú zársebesség ellenére is elmosódottság nélkül merevíti ki a témát.”

A fotós elmondása szerint a fényképezőgép Ellenőrzés fénnyel módja hatalmas segítség volt a számára. „Ha sötétben dolgozom, anélkül világosítja ki a képkeresőt, hogy ez hatással lenne az expozícióra, ezáltal pedig akkor is megkomponálhatom a képet, amikor az orromig se látok. Az Alpha 7R IV sötét környezetben biztosított funkciói is nélkülözhetetlennek bizonyultak. Mindig a Fókuszállítás módot használom, és beállítok egy gombot a vázon, amellyel gyorsan ellenőrizhetem, hogy megfelelő-e.”

Az FE 20mm f/1.8 G objektívet általában nem társítják a természetfotózáshoz, „de az ilyen típusú képekhez tökéletes” – mondja Javier. „A nagylátószög kontextust kölcsönzött a felvételnek, közben pedig a mélységét és az élességét is megőrizte, emellett lehetővé tette számomra, hogy meghatározó jelenléttel ruházzam fel a keretben látható boát.”

Négy-öt felvétel után Javier visszatért a viperák kereséséhez, és rendkívül elégedett volt a munkájával. „A növényzet gyakran elrejti a boákat, vagy éppen olyan magasan vannak a lombozatban, hogy nem is lehet őket látni, így ritka örömben volt részem, hogy ilyen közel kerülhettem egy példányhoz, és hozzá méltó módon mutathattam be ezt a csodálatos élőlényt” – zárja gondolatait a fotós.