Oroszország Karélia régiójában található a Sandarmokh nevű erdő – ez az ott készült, szépséget és békét sugárzó kép drámai múltat rejt. A képet eredetileg a The New York Times hasábjain közölt fotósorozat részeként publikálták, ahol az erdőben elkövetett szörnyűségekkel kapcsolatos történet hátteréül szolgált.
Napnyugtakor készítettem ezt a képet, amikor az alkonyati fény átszűrődött a fákon. Kézben tartott Sony Alpha 7R IV géppel és egy FE 24-70 mm-es f/4 ZA OSS objektívvel dolgoztam. Lerekeszelt blendét és a lehető legalacsonyabb érzékenység-beállítást használtam. Az volt a szándékom, hogy jó mélységélesség legyen, a fákat és a hó textúráját élesen kiemelve. A fákon keresztülszüremlő fény miatt hosszú záridőt is kellett használnom. Ezzel együtt a kép majdnem tökéletesen éles.
Képzőművészeti nyomatként a kép meglehetős sikert aratott több galériában, például a Galleria Valeria Bella intézményben is. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az Alpha 7R IV érzékelője lehetővé tette számomra, hogy akár 1,5 méter távolságra készüljön a felvétel, lenyűgöző minőségben. Ez a hatalmas előnye annak, ha kisméretű, könnyű, tükör nélküli géppel dolgozunk, amelynél a gép és az objektív is rendelkezik képstabilizálás funkcióval.
A képek kétértelműsége kritikus fontosságú tényező a történetemben és általánosságban véve a fotóimnál. Szerintem nincs olyan fotó, amely csak úgy önmagában tudna létezni. Mindig fontos, hogy különféle módokon próbáljuk kifejezésre juttatni a nézőpontokat és a narratíva különféle rétegeit. Alapvetőnek tartom, hogy olyan nyelvet és esztétikát találjak, amely felszítja a néző kíváncsiságát, hogy felfedezze a kép mögött rejlő történetet – magával ragadó számomra az olyan információ, amelyet nem lehet első ránézésre levenni.
A munkám nagy részében a láthatatlan dolgokkal foglalkozom. Ez talán ellentmondásnak hangzik olyasvalakitől, aki képekkel dolgozik. Valójában ez a történetmesélés egyik legérdekfeszítőbb kihívása; rátalálni olyan esztétikai és fogalmi megoldásokra, amelyek képesek az összetett üzenetek kifejezésre juttatására és a még elmélyültebb gondolatok felszítására.
„Hagyományos dokumentarista fotózással kezdtem, de az információ átadásánál fontosabb számomra az érdeklődés felkeltése. A legjobb történetek nem a képen vannak, hanem körülötte és mögötte. Amit a képen látunk, az csupán egy érzelmi ablak.”