Fókuszban a kép

Mindenkinek megvan a saját véleménye az egyes képekről, de amikor elmondod a mögöttük álló történetet, akkor teljesen más érzést keltenek. Ő a lányom. Közel négy éve májrákkal diagnosztizálták. Most felépülőben van, és jól érzi magát. A képet Amszterdamban készítettem egy fotós séta alkalmával, és szokás szerint a lányom is ott volt. A kép készítése során nem adtam utasításokat. Megkértem őt, hogy álljon a fal mellett, egy forgalmas helyen, ahol körös-körül emberek sétáltak és beszélgettek. Csak annyit mondtam: „pózolj, gondolj valamire, álmodozz!” Nem akartam őt semmilyen érzelemmel terhelni, csak a saját érzéseimet próbáltam megörökíteni a fényképen. Aznap, amikor megtudtuk, hogy májrákja van, mintha az egész világ megállt volna körülöttünk. Annyira maga alá temet egy ilyen hír, hogy teljesen megbénulsz tőle. De a legfurcsább mégis az volt, hogy körbenéztünk, és láttuk, hogy mindenki megy tovább. Az ilyen hírekben ez a legbizarrabb: mindenki halad tovább a maga életével. Az emberek telefonáltak, vagy álltak a kereszteződésnél arra várva, hogy zöldre váltson a lámpa. Emlékszem, valaki éppen hamburgert evett, másvalaki pedig éppen cigizett. Láttam, hogy az emberek teljesen apró dolgokon is bosszankodnak: például azon, hogy a piros lámpánál várniuk kell. Ezek a dolgok máskor teljesen normálisak. És azt kívántam, bárcsak én is ezt érezhetném – valami átlagos dolog miatt aggódni, de mindez már nem számított. Ezzel a fotóval pont ezt akartam bemutatni és éreztetni. Mindent elmond. Ő csak áll egy helyben, pózol és a jövőjén gondolkodik. Ezért adtam neki „Az álmodozó” címet, mert egy ilyen helyzetben álmodozóvá válsz. Álmodozni csak a pozitív dolgokról lehet. De egy álmodozó víziója rémálom is lehet. Vékony a határvonal a pozitív és a negatív hozzáállás között – mindkét oldalt megtapasztaljuk utunk során.

A fotót a kompakt Sony RX1R III fényképezőgéppel és a fix 35mm f/2 objektívvel készítettem; az objektív gyönyörű mélységélességet ad, a méret pedig fontos az utcai fotózás esetében, mert nem akarom, hogy az emberek lássák a fényképezőgépet a kezemben. A 61 megapixeles felbontás lehetővé teszi számomra, hogy megvágjam a képet, és mégis megmaradjon a kiváló képminőség. A fő technikai döntés a kép készítésekor az volt, hogy 1/30 mp legyen a záridő f/2.0 mellett. Nem teljesen éles a modell – van egy kis bemozdulás, de a tökéletlenség működik ezen a képen, mert az egész történet a tökéletlenségről szól. Ha túl éles, túl tiszta lenne, vagy túl tökéletesen lenne megkomponálva, akkor nem rendelkezne az átadni kívánt érzéssel. Annyira büszke vagyok a lányomra! Az erejére, a helytállására, minden dolgára és arra, hogy álmodozó. Ezért is nagyon örülök, hogy erről a képről beszélhetek.