Gustav Kiburg számára Ecuador maga a földi paradicsom, hiszen az országban négyzetkilométerenként több madár található, mint bárhol a világon. Ecuador 1656 különböző madárfajnak ad otthont, ám Gustavot egy bizonyos madárcsalád foglalkoztatja kiemelten, ez pedig a Trochilidae, azaz a kolibrifélék családja.
„Ecuadorban található a világ legszínesebb kolibriállománya. A madarak hihetetlen színekben pompáznak, és teljesen lenyűgöz, ahogyan az apró szárnyaikkal verdesve szinte lebegve közelítik meg a virágokat.”
A párás ecuadori esőerdőkben Gustav a jól bevált, megbízható felszerelésére támaszkodik, így választása a Sony Alpha 1 készülékre és a Sony FE 400mm f/2.8 G Master objektívre esett.
Bár a vadregényes esőerdő szokatlan helyszín, a madarak fotózásához ugyanaz a technika szükséges, mint bármelyik vadrezervátumban, tehát ismernünk kell az adott faj jellemzőit, türelmesen kell megfigyelnünk a környezetet, és várnunk kell, amíg felbukkan az alany. „A Sony Alpha 1-et egy állványra erősítem, majd egy virágra fókuszálok, és türelmesen várok. A kompozícióban hagyok helyet a virág körül, hiszen nem tudhatom biztosan, honnan érkezik majd a madár. Az Alpha 1 egyik kiemelt előnye az 50.1 megapixeles érzékelő, amelynek felbontása lehetővé teszi, hogy szükség esetén a képből levághassak.”
A Sony G Master objektív 400mm-es gyújtótávolsága lehetővé teszi, hogy a nagyítás segítségével Gustav megfelelő távolságot tartson tollas barátaitól. Ha azonban Gustav hangsúlyosabban szeretné keretbe foglalni a témát, a Sony 1.4x-es telekonvertere remekül illeszkedik a 400mm-es objektívhez – ez a kombináció egy 560mm-es gyújtótávolságú objektívet eredményez, azonban a kép minőségén nem változtat.
Miután beállította a fényképezőgépet, az objektívet és a kompozíciót, Gustav türelmesen várja, amíg egy kolibri a keretbe libben, hogy aztán lebegve kortyoljon a virág nektárjából. A fotós az Alpha 1 zónafókusza mellett a kifejezetten madárfotózásra alkalmas Madárszem AF módot alkalmazza, így a kolibri megjelenésekor a fényképezőgépnek csupán át kell állítania a 400mm-es objektív fókuszát.
„Őszintén szólva a Sony Alpha 1 használatát néha csalásnak érzem. A fotós barátaim más márkákkal dolgoznak, és fotózás közben folyton ellenőrizgetik a felvételeket. Csak nevetnek rajtam, amiért nem vesződöm az ellenőrzéssel. Az Alpha 1 képkeresőjében már a végleges változatot látom, és a tapasztalataim alapján biztos lehetek abban, hogy az autofókusz nem hagyott cserben.”
Minden madárfotós tudja, milyen nehéz repülés közben lencsevégre kapni a madarakat, ám az Alpha 1 számos funkcióval segít a nagyszerű felvételek elkészítésében. Gustav számára az elsötétedésmentes képkereső az egyik legfontosabb szempont, hiszen így megszakítás vagy elsötétedés nélkül fotózhat akár 30 kép/mp-es sebességgel, és röptükben is nyomon követheti a madarakat.
„Általában 20 kép/mp-es sebességgel fényképezem, így a szárnyakat a megfelelő pozícióban örökíthetem meg. A zársebességet 1/1000 másodperc fölé állítom be, hogy a képen megjelenjen a szárnyak mozgása, hiszen a történet csak a lendülettel együtt lesz kerek.”
Gustav felvételein vonzza a tekintetet a gyönyörű, természetes háttér, amelyet az FE 400mm f/2.8 G Master objektív tesz még varázslatosabbá. A 400mm-es objektív nyitott blende esetén csodás bokeh-hatást hoz létre, azonban Gustav csak ritkán alkalmazza az f/2.8-as blendeértéket.
„Az Alpha 1 készüléken a Blendeprioritás módot használom, a blendeértéket pedig általában f/4 és f/5.6 közé állítom be – így nő a mélységélesség, a madár teste fókuszban marad, a háttér pedig elmosódik. Ezután manuálisan igazítom az ISO-értéket, hogy 1/1000 másodperces zársebességgel fotózhassak. Bátran használok nagyobb érzékenységet, mert a képek minősége garantáltan kiváló lesz.”
Gustav képei igazolják, hogy mennyire fontos a kép minden elemére elegendő figyelmet fordítani. A sorozatból kiemelkedik a felvétel, amelyen a szuronyos kolibri (Ensifera ensifera) szerepel: a madár csőre jóval hosszabb, mint a teste. „Úgy fest, akár egy vadászrepülő. A kép alsó és felső részét levágtam, hogy a madár hosszú csőrére és a sebesen verdeső szárnyaira irányítsam a figyelmet” – meséli Gustav.
A fényképen egy kolibri látható, amint a csőrét felemelve egy lelógó virágból szívja ki a nektárt, ám Gustav számára a madár és a virág párosa még nem elég a tökéletes felvételhez – a kép felső részén látható levél egyensúlyozza ki a kompozíciót. „A kép teljesen más lenne a levél nélkül” – teszi hozzá Gustav.
„A rossz időjárás színes időjárás.”