Egy szárny és egy fohász

A hajnali órákban járunk Svédország Södermanland megyéjében, és a nemrég megérkezett búbos és füles vöcsök populáció a déli tavakban és a pirkadat pasztell árnyalatú fényeiben fürdőzve indítja a napot. Gyönyörűek a fények, de ez az áprilisi reggel azért igencsak hűvös még. A vöcskök persze fittyet hánynak erre, de Andreas Hemb profi természetfotós lehetőségeit kissé korlátozza ez a körülmény. A tó felszínén úszó lessátor rejtekében „talán legfeljebb egy órát bírok ki az évnek ebben az időszakában,” – vallja be mosolyogva – „de megéri. Márciusban érkeznek ide, próbálnak egy jó fészket találni, megvédeni a riválisok ellen, és aztán jön az udvarlás és a fiókák nevelése, hogy elég erősek legyenek az utódok a szeptemberben vagy októberben esedékes vándorláshoz. Az idén megpróbálom a teljes ciklust dokumentálni.”

Számos egyéb fotós témához hasonlóan gyakori, hogy bizony a kora reggeli órákban születnek a legjobb eredmények. Nincs ez másként Andreas esetén sem, és a vízen talán még lenyűgözőbb hatást kelt, ahogy a hajnali színek tükröződnek és változatossá teszik a képet. „A változó fény azt jelenti, hogy rengeteg különféle hangulatot fogsz látni, gyakran csupán néhány perces különbséggel,” – fejti ki – „a pirkadat előtti izzástól kezdve a lágy, diffúz háttérfényig. Még a közvetlen fény is szép, ha elég korán van. A legfontosabb azonban, hogy a kora reggeli órákban a madarak aktívabbak, így több interakciót lehet megfigyelni.”

Egy olyan gép, amely segít kihasználnod a felmerülő lehetőségeket – így lehetne talán a legtökéletesebben összefoglalni Andreas új Sony Alpha gépét, az Alpha 1 modellt. „Hatalmas előnyt jelent, hogy kombinálja a Sony gépek legjobb funkcióit,” – fejti ki Andreas. „Egyaránt rendelkezésedre áll az elsötétedésmentes felvételkészítés, a nagy sebességű fókusz és a hatalmas felbontás. A kombináció rendkívül nagy mértékben segíti a munkát, és ezáltal megéri ott szobroznom a jéghideg vízben.”

Az Alpha 9-es sorozat legendás AF-teljesítményére épülő Alpha 1 madarakhoz való szemkövető funkciója hatalmas előnyt jelent Andreas számára.

Mivel olyan sokféle madár létezik, aggódik Andreas amiatt, hogy bizonyos fajoknál esetleg nem működik a funkció? „Nem mondhatnám,” – állítja mosolyogva Andreas – “mert ha valamiért nehézséget okozna a szem fókuszba helyezése, vagy kihívást jelentő feltételek, például gyenge fényviszonyok vagy háttérfény mellett fotózok, tudom, hogy a fókusz akkor rááll a fejre, és azt követi. Kipróbáltam vöcsök, hattyú, kacsa és számos egyéb madárfaj esetén, és minden alkalommal megállta a helyét.”

Az Alpha 1-es 30 képkocka/mp-es sorozatfelvételi üzemmódja szintén egy olyan új funkció, amelyért lelkesedik. „Noha én rendszeresen használom a sorozatfelvételi üzemmódot, észrevettem, hogy ez az extra 10 képkocka/mp nagy különbséget jelent, amikor a madarak viselkedését fotózom” – szögezi le. „Ha a madár fut vagy repül, nincs akkora különbség, de ezek a vöcskök harc közben próbálják egymást a víz alá nyomni, és sikerült elkapnom azt a pillanatot, amikor a szemük épp a víz alá kerül – erre pedig kevesebb esélyem lenne 20 képkocka/mp-es sebességgel. Ezek különleges pillanatok. Ugyanez elmondható a 240 képkocka/mp-es EVF-ről, amely simább, természetesebb hatású képet ad a gyorsan mozgó témákról, így könnyebb azokat követni.”

Amikor június és július táján melegedni kezdenek Södermanland tavai, a víz kellemesebb lesz, és Andreas hosszabb ideig tud a helyszínen fotózni. Tisztában van vele azonban, hogy rohamosan fogy az ideje a vöcskök éves vándorlási ciklusának rögzítéséhez. „Hamarosan visszavándorolnak Dél-Európába vagy azon is túl, tehát a hátralévő időben próbálok rengeteg különféle képet rögzíteni. Portrékat, akciófelvételeket és szélesebb látószögű jeleneteket, amelyek a környezetüket is bemutatják. Minden ilyesmi fontos ahhoz, hogy egy ilyen projektnek textúrája legyen.”

Van arra esély, hogy maga Andreas is elvándorol? „Nem, én maradok a Sonynál,” – vallja nevetve. „Ezek azok a gépek, amelyek segítettek rögzíteni az eddigi kedvenc képeimet. Azokat a képeket, amelyek a viselkedést dokumentálják; azokat az egy-két másodperces történéseket az udvarlás vagy a rivalizálás, vagy épp a fiókák gondozása során, amelyek meghatározzák az adott fajt és a fotóst. Mivel mindent bevetettem, hogy tanúja lehessek ezeknek, nem akarok többé lemaradni az ilyesmiről, és ha az Alpha 1 a társam, ez nem is fordulhat elő.”