Tájfotósként szeretek utazgatni és különleges helyszíneken fotózni – főként azokat a helyeket kedvelem, ahol a természet az úr. A Dolomitok hegycsoport a kedvenceim közé tartozik, és évente többször is ellátogatok ide, hiszen ez a táj minden alkalommal páratlan fotózási élményt nyújt.

Már évek óta Sony eszközökkel, például fix objektívekkel dolgozom, de mostanában a zoomobjektíveket részesítem előnyben, ugyanis ezek a képminőség feláldozása nélkül nyújtanak kényelmes és gyors megoldást. Az utazásaimra két zoomobjektívet viszek magammal: a nagyszerű 12-24mm f/2.8 GM és a 70 200mm f/2.8 GM II modellt. A G Master széria többi darabjához hasonlóan mindkét zoomobjektív még teljesen nyitott blende mellett is elképesztő élességet produkál a teljes képfelületen, ezért nem kell választanom a rugalmasság és a kiváló teljesítmény között.

Az új 70-200mm 30%-kal könnyebb elődjénél, a súly pedig nem elhanyagolható szempont, ha utazásról van szó. Nem tudom, hogy a kiegyensúlyozott kialakításnak köszönhető-e a könnyedség érzete, de akár egész nap fotózhatok, mégsem érzem az objektív súlyát. A zoomgyűrű keskeny, ráadásul kézre is esik, ezért gyorsan közelíthetek, és gyerekjáték 70-ről 200 mm-re váltani.

A tájképekhez előszeretettel használom a 12-24mm GM objektívet. A megjelenése előtt hiánycikk volt a minőségi, nagy blendéjű, nagy látószögű objektív a piacon, de a Sony minden igényre választ adott az f/2.8-as modellel. Alig hittem a szememnek, amikor az Amalfi-partot övező falvak éjszakai fényei sem okoztak becsillanást. Elképesztő! A becsillanás f/11 és f/22 értékeknél sem jellemző – a napfény és a mesterséges világítás hatására a képeken egy csillag alakú fényhatás jelenik meg, amelyen hosszabb és rövidebb ágak váltakoznak.

A sebességét figyelembe véve az objektív kifejezetten könnyűnek számít. Az objektív másik előnye, hogy ha hosszabb expozíciós idővel dolgozunk, használhatunk objektívszűrőket (például pénztárcabarát 4 ND-készleteket), és nem kell drága és körülményes 150 cm-es darabokkal bajlódnunk.

A 70-200mm objektív egyik legfőbb előnye a fókuszlégzés korlátozása, amellyel a Sony kiváló munkát végzett. Rendkívül hasznosnak tartom azt is, hogy a fókusz még közelítés közben is stabil marad, így a gyújtótávolság módosítása közben is a témát követi.

A közvetlen kézi fókuszkapcsoló is praktikus: bekapcsolt állapotban még AF-C módban is aktiválhatjuk a manuális fókuszbeállítást. Az új 3-as mód elősegíti a stabilizálást, és olyan helyzetekben lehet a segítségünkre, amikor egy gyorsan mozgó témát követünk.