A tájképfotózás bevett szokásait illetően a holland fotós, Albert Dros nem követi a szabályokat. „Nem szeretek állványt használni. A képeim 80%, talán 90%-át is kézből fotózva készítem” – mondja Albert. Annak tudatában, hogy Albert a kézből fotózást részesíti előnyben, még meglepőbb, hogy tájképeihez gyakran használ telefotó-zoomobjektíveket. Felszerelését nemrégiben az optikai Sony SteadyShot stabilizálással is rendelkező Sony FE 70-200mm f/2.8 Master II objektívvel bővítette.

Albert a sokoldalúságuk miatt szeret zoomobjektíveket használni. Ezek az objektívek lehetővé teszik számára, hogy különböző típusú felvételekkel kísérletezgessen.

„Pár hónapja Toszkánában fotóztam, és a képek többségét a Sony Alpha 7R IV fényképezőgéppel és az FE 70-200mm f/2.8 GM OSS II objektívvel készítettem. Az objektív hihetetlenül éles képeket készít, így még az Alpha 7R IV 60 megapixeles felbontása ellenére sem kellett a képminőség romlása miatt aggódnom. Számomra azonban az egyik legfontosabb az, hogy az objektív könnyű legyen: ez a változat sokkal könnyebb az előző 70-200mm f/2.8 GM objektívnél. Az egész világot bejárom a fényképező készletemmel, így a tömeg mindig nagyon fontos tényező. Az új Sony objektívek megjelenésekor mindig meglepődöm, mennyire könnyűek” – mondja a fotós.

Albert tájképei többek között a telefotó-zoomobjektív használatának köszönhetik jellegzetes látványukat.

„Rengeteg tájképet készítek, amelyek különböző rétegeket foglalnak magukban. Toszkánában például a helyszínek tökéletesek voltak ahhoz, hogy lefotózzam a táj messzebb fekvő részeit. Nem nagy kunszt látni magad előtt a tájat, és mindent megörökíteni egy 24 mm-es gyújtótávolságú objektívvel, a 70-200mm f/2.8 GM II objektívhez hasonlók esetében azonban próbára kell tenned magad, hogy megtaláld az áhított felvételt az előtted elterülő tájon. Aztán ott van még a teleobjektívek használatával járó tömörítési hatás, amely mélységgel és rétegekkel ruházza fel a tájképeket” – magyarázza Albert.

Az objektív nem csupán tájképek készítéséhez alkalmazható; számos egyéb helyzetben is értékes segítőtársnak bizonyult, Albert pedig rendkívül hasznosnak találta az f/2.8-as blendét.

A G Master sorozat többi tagjához hasonlóan az FE 70-200mm f/2.8 GM II objektív is olyan blendegyűrűvel rendelkezik, amelynek köszönhetően Albert gyorsan, egyik kezét folyamatosan az objektíven, másik kezét a fényképezőgépen tartva módosíthatja a blendét. És bár az objektív olyan funkciógombokkal is rendelkezik, amelyeket a fotósok különböző funkciók váltására használhatnak, Albert az alapértelmezett beállításon hagyja, és az autofókuszhoz használja őket.

Egy közelmúltbeli fotózáson Albert öt vágtázó fehér lovat fotózott, ami valódi próbatétel elé állította a 70-200mm objektívet. „A nap alacsonyan járt az égen a lovak mögött, erőteljes, aranyló fénybe vonva őket. A víz szertefröcskölt, ahogy átgázoltak rajta. Egyszerre volt látványos és lenyűgöző.”

„A lovak hihetetlen sebességgel rohantak felém, így a fókusztávolság folyamatosan változott. Az Alpha 7R IV fényképezőgépet folyamatos autofókusz módba állítottam, a követésnek köszönhetően pedig a lovak végig fókuszban maradtak. A fókusz nem váltott át a lovak előtt fröccsenő vízre, sem bármi másra. A fényképezőgép simán megtartotta a fókuszt. Elképesztően jól működik” – mondja Albert.

Minden profi fotós számára elengedhetetlen, hogy az adott családba tartozó objektívek ismerős kialakítással rendelkezzenek – ezért is kedveli Albert a G Master sorozatot. „Gyakran előfordul, hogy egy új Sony objektívet, például a 70-200mm f/2.8 G Master II objektívet használom, viszont az elrendezését tekintve nem ismeretlen számomra. Pontosan tudom, mit hol találok rajta. Ha a táj vagy a fény hirtelen megváltozik, akkor csak benyúlok a táskámba, kiveszek egy eddig nem használt objektívet, és minden ugyanazon a helyen van, mint a többi G Master objektívemen. Ez az egyik legjobb dolog a G Master objektívcsaládban, és ezért fogom őket a jövőben is használni.”