„Utazó fotósként – kezd bele Tolis Fragoudis – minél hosszabb ideig maradsz valahol, annál mélyebbre tudsz merülni. Engem ez ragad magával. Amikor egy új helyre érkezem, meg akarom ismerni a helyet az ott élő emberekkel együtt. Tehát addig maradok, amíg tudok, és nem tűzök ki túl sok konkrét célt. Az utazó fotózásnak nem megadott kritériumok teljesítéséről kellene szólnia.”

Ez a megközelítés a turisztikai szinten túlmutató képeket eredményez, és hatása egyértelműen érződik is a Namíbia sivatagjaiban és hegyei közt készült közelmúltbeli munkáin. „Amikor az emberek többsége ellátogat valahová, általában egy hetük van az adott helyre. Az nem túl sok idő, de ezt még bonyolíthatja, ha százféle élményre befizetnek, ahol képeket akarnak készíteni. Egy hónapom volt Namíbiára, de még annyi idő sem elég igazán megismerni egy-egy helyet – arra viszont elég volt, hogy megtaláljam, amire szükségem volt.”

„Ez leginkább a helyiek fényképezése során igaz – mondja Tolis. – Legyen szó egy közép-európai kisvárosról vagy egy sivatagi törzsről, ha csak pár percet töltünk ott, akkor csak olyan képek várhatók, amelyeken látszik, hogy egy kívülálló készítette őket. De ha egy vagy több napot eltöltünk a helyiek közt élve, velük étkezve és beszélgetve, elkezdjük észrevenni, milyen minták szerint élnek. Emiatt sokkal természetesebbek és lenyűgözőbbek lesznek a képek.”

De hogyan működik ez a gyakorlatban, különösen egy olyan ország esetében, ahol még sohasem jártunk? „Fontos, hogy ne gondolkodjunk rögtön sokat a fotózáson, hanem hagyjuk magunkat sodródni az élményekkel. Engedjük, hogy a szemünk és a szívünk vezessen, és akkor a jó úton járunk.”

„Az egyik hágón voltunk, Spitzkoppe területén, és ott beszédbe elegyedtem egy helyivel, Rieth van Schalkwykkal. Megkérdeztem, hogy kempingezhetünk-e a hágón, és készíthetünk-e néhány képet a csillagos égbolt alatti kőképződményekről és csúcsokról. Kiderült, hogy a férje egy nagyon híres légifotós, Paul van Schalkwyk. A nő sok helyi kapcsolattal rendelkezett, és amikor a helyi törzsekről kérdeztem, jó irányba vezetett.”

Idegenvezetője társaságában Tolis meglátogatta az ovahimba nevű törzset, és egy alapvető élelmiszerekből, lisztből, olajból, sóból álló ajándékcsomagért cserébe eltölthetett egy napot a táborukban. „Mivel így jártam el, tudták, hogy őszinte a szándékom. Kezdetben nem készítettem képeket. De vicces, mert elég hamar azzal jöttek, hogy »szia, hol a kamerád, csináljunk pár képet!«”

„Az utazások során gyakran ilyen spontán módon készítek portrékat: nincsenek beállítva az alanyok, természetesen viselkednek, én pedig váratlanul készítem a képeket, és ebben a Sony Alpha 7R IV funkciói sokat segítenek.”

„Az Alpha 7R IV autofókusza kulcsfontosságú – teszi hozzá –, nagyon fontos volt, hogy gyors és pontos legyen, mivel a legtöbb portrét az FE 135mm f/1.8 GM objektívvel készítettem maximális blendén. Az ilyen helyzetekben, amikor a mélységélesség legfeljebb néhány centiméter, a szemkövető mód felbecsülhetetlen. A teljes keretben működik, semmit sem hagy ki. Az emberek mozognak, nevetnek, élnek, épp, ahogyan emlékezni szeretnék rájuk, és a kamera sem állhat meg.”

Az ilyen helyzetekben az Alpha 7R IV dönthető képernyője is szerepet kap. „Nem akarok beállított portrékat, ezért ilyenkor ritkán emelem a szememhez a kamerát. Az olyan fotózástól kissé zavarba jönnek az emberek. Ehelyett az Alpha 7R IV kijelzője segít a kép elkészítésében anélkül, hogy direktben rájuk néznék. A kamera a térdemen van, és kevésbé vagyok feltűnő. Azt hiszik, hogy a többi képet nézem, így még inkább magukat tudják adni – természetesebb pózt vesznek fel.”

A Sony Alpha 7R IV kamera másik fontos tulajdonsága Tolis számára az elképesztő részletesség, amelyre képes mind a felbontás, mind pedig a kontrasztos képek csúcsfényei és árnyékai terén. „Amikor fényképezőgépet vásárolok, az egyik legfontosabb szempont a dinamikatartomány, és az Alpha 7R IV-é elég magas. Jó példa erre ez a kép a törzs matriarchájáról a kunyhójában. Besüt a nap, de semmi sem égett ki, vagy tűnt el a sötétben.”

Összességében mi a véleménye Tolisnak az egyhónapos namíbiai tartózkodásáról? „Egy nagyon biztonságos és szép ország – semelyik másikra nem hasonlít, ahol jártam. Ami igazán megragadt, az az volt, mennyire nyitottak és boldogok az emberek. Különleges energiájuk van, és annyira hálás vagyok, hogy meg tudtam ezt örökíteni a Sony kamerámmal – a tökéletes útitárssal az ilyen, utazás inspirálta fotózásokhoz.”