Mihaela Noroc vagyok, az elmúlt 12 évben a világot jártam, nőket fotóztam, és meghallgattam hihetetlen történeteiket. Projektem címe The Atlas of Beauty, és idővel a világ egyik legismertebb fényképészeti kezdeményezésévé vált. Beutaztam több mint 100 országot, több ezer nőt fényképeztem le, és három könyvet adtam ki a munkáimból.

Az új Sony Alpha 7 V fényképezőgép kipróbálásához körbejártam gyönyörű szülővárosomat, a Romániában lévő Nagyszebent, és két csodálatos nőt fotóztam le.

Nagyszeben óvárosának gyönyörű macskaköves utcáin fotóztam Mihaelát és Adrianát. Az időjárás folyamatosan változott: a napsütésből felhős, majd szeles idő lett, így néhány óra alatt mindenféle fényviszonyt megtapasztalhattam. Ilyen pillanatokban elengedhetetlen egy rugalmas fényképezőgép. Egy pillanatig aggódtam, hogy elkezd esni az eső, de az Alpha 7 V olyan gyorsan és megbízhatóan működött, hogy el is felejtettem az aggodalmamat. Könnyed, egyszerűen kezelhető, és segítségével arra koncentrálhatok, ami igazán számít: a kamera előtt álló nőkre, a történeteikre és az őket körülvevő légkörre.

Nők ezreit fényképeztem a világ minden táján, és minden találkozás egészen más volt. Mindig természetes fénnyel dolgozom, így a feltételek sohasem egyformák. Néha egy órát is eltöltök a nővel, akit fényképezek, máskor csak néhány másodpercet. Ezért az új Sony Alpha 7 V tökéletesen illik a munkastílusomhoz.

A közvetlenül a kamerából származó JPEG-képek gyönyörűen természetesnek tűntek, a bőrtónusok pedig valósághűnek és lágynak hatottak még szerkesztés nélkül is. A valós idejű autofókusz-felismerő pedig segített abban, hogy jelen legyek a pillanatban anélkül, hogy a technológiára kellene gondolnom.

A 33 megapixeles felbontás is komoly különbséget jelent. Képes megragadni azokat a finom kifejezéseket és érzelmeket, amelyek meghatározzák portréimat. Fényképezés közben feltűnt, mennyire intuitív a 4 tengelyes képernyő használata. Könnyű vele kreatív nézőpontokat találni, amit a mindennapi munkámban folyamatosan használok.

És ami nagyon-nagyon fontos számomra: a fényképezőgép könnyű és kompakt. Sokat járom az utcákat, ezért valami könnyen hordozhatóra van szükségem. Azt is észrevettem, hogy amikor egy kisebb, kevésbé tolakodó kamerával dolgozom, az emberek jobban megnyílnak. Nyugodtabban, természetesebben érzik magukat, és ez mindig látszik a végső képeken.

Az igazat megvallva, én nem vagyok műszaki beállítottságú. Az a fajta fotós vagyok, aki 99%-ban arra fókuszál, ami az objektív előtt van. Ez az új fényképezőgép pedig rengeteg mindent elintéz a lencse mögött, igazi kreatív szabadságot biztosítva nekem.

Vegyük például a természetes bőrtónust vagy a precíz szemfókuszt. Nem kell aggódnom miattuk: a fényképezőgép könnyedén kezeli ezt, így teljesen jelen lehetek, és különleges kapcsolatot építhetek ki a fényképezett nőkkel.

Már most el tudom képzelni, milyen csodálatos lesz a világot járni az új Sony Alpha 7 V-tel. Néha megfájdul a hátam, ha hosszú napokon át nehéz hátizsákot cipelek, de ezzel a fényképezőgéppel nem így lesz. Szóval számomra az új Sony Alpha 7 V egyszerűen a szabadságot jelenti – minden szempontból.

Annyira elégedett vagyok a jelenlegi fényképezőgépemmel, a Sony Alpha 7R V-tel, hogy először azt hittem, nincs is szükségem másra. De az új Sony Alpha 7 V-tel való munka új perspektívákat nyitott meg előttem. Mint mondtam, minden fotózásom nagyon más, folyamatosan változó fényviszonyokkal, ennek a kamerának pedig hihetetlen dinamikatartománya és gyönyörű színei vannak, amelyek segítenek még jobban megörökíteni az érzelmeket és a hangulatot.

Ha egy szójátékkal akarnám megfogalmazni, azt mondanám, hogy ez a tökéletes technika a tökéletlen valóság megragadására. A munkámban ugyanannyira benne van a tökéletlenség is, a természetes, előre meg nem írt pillanatokkal, és ez a fényképezőgép megőrzi a nyers, gyönyörű és lenyűgöző igazságot.

A gépet használva visszagondoltam az első DSLR fényképezőgépeimre, amelyekkel dolgoztam, és arra, hogy milyen messzire jutott a Sony az innováció terén. Tizenkét évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a világot járni és dolgozni a The Atlas of Beauty projekten, rengeteg fotózási lehetőséget szalasztottam el a technikai korlátok miatt.

De most úgy érzem, mintha a Sony mérnökei pont az olyan fotósokra gondoltak volna, mint én. Kiváltságosnak érzem magam, hogy egy olyan korban élhetek, amikor a technológia ekkora kifejezési szabadságot kínál, és annyi lehetőséget a munkám fejlesztésére, hogy még több lelket vigyek a fotográfiámba.

A portréfotózásban van egy gyönyörű paradoxon más területekkel összehasonlítva: az innovatív technológia valójában több lelket ad. Megszabadít minket az aggodalmaktól, és kreatív szabadságot biztosít, hogy mélyebb kapcsolatba léphessünk azokkal az emberekkel, akiket lefényképezünk.

Leginkább az FE 50mm f/1.2 GM objektívet használtam, néhány esetben pedig FE 24–70mm f/2.8 GM II objektívet. Nagyon szeretem az 50 mm-es objektív f/1.2-es rekeszértékkel készült bokeh-hatását, és a gyors, precíz autofókusz valóban különbséget jelent. Az intimitás érzetét kelti, mintha mélyebben belemerülnék a fényképezett ember szemébe, és megörökíteném a belső szépségét.

Általánosságban elmondható, hogy utazás közben szeretek az objektívekkel játszani. Néha a könnyebb és szélesebb látószögű objektíveket részesítem előnyben. Máskor közelebbi objektívet használok az intenzívebb bokeh-hatásért. A projektem a sokszínűségről szól, és ezt a sokszínűséget ünneplem a gyújtótávolságok és rekeszek tekintetében is, mert minden nő és minden történet más, én pedig igyekszem ehhez alkalmazkodni.

Sok fotós, akivel találkozom, technikai kérdéseket tesz fel nekem a munkámmal, a beállításokkal és egyebekkel kapcsolatban. Bár ezek a dolgok valóban számítanak, ne engedjük, hogy ezek kerüljenek a figyelmünk középpontjába. Azt tanácsolom minden művésznek, hogy elsősorban a munkájában rejlő lélekre, a művészi oldalára összpontosítson. Manapság a technológia minden eddiginél jobban támogat minket, és szabadságot kínál, hogy arra koncentráljunk, ami igazán számít.

Tehát fókuszáljunk a munka lelkére, és hagyjuk, hogy a fényképezőgép gondoskodjon a többiről. Ez a nagy lehetőségek pillanata: a fotósoknak nagyobb szabadságuk van, mint valaha, hogy mélyebbre merüljenek, kapcsolatba lépjenek a megörökített emberek történeteivel, és igazán élvezzék a folyamatot.