Jelentőségteljes projektek létrehozása

Natan Dvir életébe későn érkezett meg a fotózás. 30 évesen az üzleti világból fordult a fotózás felé, sajtófotós és fotóriporter lett, majd nevet szerzett magának múzeumokban és galériákban kiállító művészként is. Ma Natan a Houston Centre for Photography oktatási igazgatója, és munkái világszerte vezető kiadványokban jelennek meg. Zsúfolt időbeosztása ellenére Natan még mindig a személyes projekteket helyezi előtérbe, amelyeket Sony Alpha 1 fényképezőgépével örökít meg.

„A projektek célt adnak a munkának, és segítenek komolyabb párbeszédet indítani – magyarázza Natan. – Először az ötleteket és a helyzeteket kell felfedezni.” Fontos tényező, hogy Natan úgy érzi, a projektek lehetővé teszik a fotósok számára, hogy fejlesszék a fotós képességeiket: „Mélyen elemezned kell a saját munkádat. Melyek azok az ötletek, amelyeket meg akarsz osztani a közönségeddel a sorozaton belül, és hogyan válsz történetmesélővé?”

Natan legújabb projektje, a Subway Diaries (Metrónaplók) a 2013–2017 közt futó Platforms (Platformok) című munkájára épül. „A Platforms a nagyvárosokban megtapasztalható magányt vizsgálta. A digitális tükörreflexes fényképezőgépemmel készültek a képek, és amikor kinyomtattam, szembesültem a technológia korlátaival: a képek zajosak és életlenek voltak. A nagy teljesítményű Alpha 1 használata új alapokra helyezte a Subway Diariest” – magyarázza Natan.

Amikor az Alpha 1 kedvenc funkciójáról kérdeztük, Natan nehezen tudott csak egyetlen dolgot választani. „Ez egy fantasztikus fényképezőgép, és mindenre képes, amire szükségem van: nagy felbontású képeket, gyenge megvilágítás mellett is nagyszerű teljesítményt kínál – nem tudnék róla rosszat mondani!” – lelkendezik. „Nagyon sok különböző funkciót használok. Különösen szeretem a nagyméretű képkeresőt és képernyőt, főleg rossz fényviszonyok között. A gép késés nélkül dolgozik, és a fókusz olyan intelligens és gyors, hogy soha nem mulasztok el egyetlen képet sem.”

Natan egy Robert Capától származó idézetre hivatkozik: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” Ez a filozófia határozza meg Natan objektívhasználatát, és ez az, amit a projektjei során is betart. „Jobb szeretek közel kerülni a témáimhoz, mint távolról fotózni – magyarázza. – Sony FE 16-35mm f/2.8 GM, FE 70-200mm f/2.8 GM OSS, illetve FE 24mm f/1.4 GM objektívekkel rendelkezem, de az FE 24-70mm f/2.8 GM II a kedvencem, mert ez adja meg számomra a megfelelő egyensúlyt az általam preferált fotózási helyzetekhez, különösen a felvételi távolság tekintetében.”

Hozzáteszi: „A 16-35mm értékes lehet, amikor közel kell mennem úgy, hogy egy egész jelenetet egyben kell lefényképeznem, de általában inkább a 24-70mm-t használom, és egy lépéssel hátrébb megyek. A 24mm nagyszerű gyenge fényviszonyok esetén, a 70-200mm pedig a reklám- és portréfotózáshoz a kedvencem.”

Munkája részeként Natan fotós túrákat is vezet világszerte, elkerülve a turisztikai gócpontokat, hogy felfedje egy-egy helyszín igazi történetét, karaktereit és lényét. Egy nemrégiben Kubába tett utazása során szándékosan kerülte a klasszikus autókat és a többi klisét. „Kubában különleges pillanatokat élhettem át. Készítettem egy felvételt egy nőről, aki esernyővel sétál az utcán – előre láttam, hogy milyen jelenet bontakozhat majd ki. Ettől még el kell készíteni a tényleges felvételt.” Az Alpha 1-gyel Natannek persze sikerült megörökítenie a képet, és a projektje Kuba valódi történeteire irányította a figyelmet.

„Az egyik felvételen a férfiak szemetet pakolnak egy ponyvára, mielőtt felpakolnák a kukásautóba. Undorító munka, mégis mosollyal az arcukon végzik. A fotósorozat egy történetet mesél el, és ezek segítségével az ember másképp érti meg az ottani szegénységet és az emberek mindennapi életét.”

Natan további történetekre bukkant, amikor meglátogatott egy illegális határátkelőt Mexikó és Guatemala között. „Néhány órát azzal töltöttünk, hogy az átkelő mindkét oldalán fotókat készítettünk, így szemtanúi voltunk, ahogy embereket és árukat csempésznek át a folyón. A fotózás előtt 15 percet töltöttem megfigyeléssel, próbáltam megérteni a helyzetet, és azt kérdeztem magamtól: »Melyek ennek a történetnek a fő részei?«”

Todos Santosban, egy kis guatemalai faluban az őslakosok jellegzetes öltözéket viselnek: a férfiak csíkos nadrágot és fehér inget hordanak, a nők pedig gyakran öltöznek pirosba. Ahelyett, hogy különálló, egyéni portrékat fotózott volna, Natan inkább egy mélyebb történetet akart elmesélni.

„Nemcsak azoknak a mindennapi életét szeretném megmutatni, akik ezeket a ruhákat viselik, hanem a szabókét és az anyagot árusító piacokét is, mert ez is része a ruhák mögött álló történetnek.”

Sony Alpha 1 fényképezőgépével és G Master objektívjeivel felvértezve Natan olyan műveket készít, amelyek az egyes képeken túl egy történetet is elmesélnek: „Szeretem felfedezni a különböző kulturális, társadalmi és politikai jelenségeket” – mondja.

„Egyes pillanatokról remek egyedi fotók készülhetnek, de ezekből önmagukban nem érthető meg a teljes történet. – Még hozzáteszi: – A képek kombinálása megváltoztatja a képek által keltett benyomást, teljesebb élményt nyújt a történtekről.”