Az érintetlen finn vadon rejtekében minden egyes nap valami varázslatos történik. Az erdei rejtekhelyeken időző látogatók európai szürke farkasokkal és barnamedvékkel találkozhatnak. Ebből a szinte karnyújtásnyi távolságból az embert elkerülhetetlenül csodálat járja át.

Magnus Lundgren természetfotós és természetvédő jól ismeri ezt az érzést. „Hihetetlen élmény ott lenni a medvékkel és a farkasokkal, különösen azért, mert annyira otthonos ez a hely” – idézi fel a fotós. „Szinte testközelből figyelhetjük meg a ragadozókat, ez pedig olyan mély kapcsolatot alakít ki a természettel, amelyet sokan már elveszítettek vagy elfelejtettek. Ez egyfajta emlékeztető az európaiként kapott örökségünkre. Ezek a mi oroszlánjaink, a mi leopárdjaink, amelyek tiszteletet és ünneplést érdemelnek.”

Ebben az élményben és számos további hasonló kalandban Magnus egy régi jó szövetségesével, a szintén természetfotósként tevékenykedő, több mint 35 évnyi tapasztalattal rendelkező Staffan Widstranddal osztozott. Kettejük küldetése, hogy megváltoztassák az emberek véleményét, és végső soron megvédjék Európa ragadozóit.

„Ez nem sűrűn jut az emberek eszébe, de a minket napi szinten körülvevő kulturális örökség, például az építészet, a zene és a nyelvek mellett a természeti örökségről sem szabad megfeledkeznünk” – teszi hozzá Staffan. „Ez a madarak tavaszi énekében, az erdő illatában vagy éppen a falevelek elsárgulásában nyilvánul meg. Csak gondolj arra, mit érzel, amikor meglátsz egy mókust, nyulat vagy szarvast. A ragadozók közelében ugyanezt érzi az ember, csak éppen egy másik szinten.”

A páros több közös projektet is maga mögött tudhat – mint például a „Wild Wonders of Europe” (Európa vadvilágának csodái) vagy a „Wild Wonders of China” (Kína vadvilágának csodái) –, most pedig új küldetésbe fogtak, amelynek a „Living Side by Side” (Élet egymás mellett) címet adták. Korábbi munkáik azzal a céllal jöttek létre, hogy az emberek jobban megismerhessék természeti örökségüket. Az új projekt egy lépéssel tovább megy, és olyan közösségek sikertörténeteit mutatja be, amelyek együtt élnek a ragadozókkal.

„A Wild Wonders projektek az oktatás és a kapcsolódás köré összpontosultak, és ezek során vettük észre, hogy közös a szenvedélyünk és a kötelezettségvállalásunk” – folytatja Staffan. „Rengeteg más fotóst is felkértünk a projektek megvalósításához, hogy a fotózás érzelmi erejéből merítve valamilyen változást idézhessünk elő. A megfelelő képek segíthetnek abban, hogy az emberek ráébredjenek, milyen csodálatos állatokkal találkozhatnak a saját országukban. És ha kialakul ez az érzelmi kapcsolódás a természettel, nagyobb valószínűséggel fogják tisztelni vagy megvédeni.”

A most zajló Living Side by Side projekt célja, hogy rábírja az európai döntéshozókat, hogy tartsák fenn vagy erősítsék meg Európa nagy testű húsevőinek „fokozottan védett” státuszát, és ösztönözze egy sokkal inkább vadvilágbarát cselekvési terv kidolgozását. „A középpontban a közös hang megtalálása és az együttélés áll, és a projekt sikertörténetek bemutatásával nyújt támogatást Európa vezető természetvédelmi szervezeteinek a nagy testű húsevők védelme érdekében tett erőfeszítéseikhez” – magyarázza Magnus.

A helyzet az, hogy a több évnyi sikeres visszatelepítés és védelmi intézkedések ellenére az európai nagy testű húsevők kilátásai egyre rosszabbak. A farkasok védelme terén már tapasztalható a hanyatlás, és a medvék vagy a hiúzok lehetnek a következők. Staffan és Magnus azonban hisz abban, hogy az együttélésről kialakított pozitív kép elnyerheti az emberek bizalmát és támogatását, és visszafordíthatja ezt a trendet.

„Észrevettük, hogy a híradások zöme a problémákról, nem pedig a megoldásokról és a lehetőségekről szól” – mondja Staffan. „Mi más narratívákat szeretnénk bemutatni. Miért jó nekünk, hogy ezek a ragadozók léteznek? Hogyan kezelik és javítják az ökoszisztémát? Mely intézkedések hoznak sikert a velük való együttélés terén?”

„A lényeg a tájékoztatás” – folytatja Magnus. „Meg kell osztanunk az emberekkel, hogy az együttélés hogyan működik a legeredményesebben. Svédországban már el is felejtettük, milyen az, amikor farkasok élnek körülöttünk. Egy időben az összes egyedet kilőttük, és csak most kezdenek visszatérni, így az emberek még nem tudják, hogyan kell velük együtt élni, és hogyan minimalizálhatják a konfliktusokat a megfelelő őrkutyák, kerítéstechnológia, állami támogatások és terelőtechnikák használatával...”

Ezen előnyök egyike a vadon élő állatok megfigyelése. „A Finnországban élő medvéknél és farkasoknál tett látogatás egy másik csodálatos része, hogy voltaképpen az európai vadvilági turizmus szemtanúi lehettünk” – mondja Magnus. „Azonnal látható, milyen előnnyel jár, hogy ezek a húsevők itt élnek – rengeteg bevételt hoznak, és számtalan munkalehetőséget teremtenek. Egész Európából érkeznek látogatók.”

„A világ számos egyéb pontján is ugyanezt a fejlődést tapasztaljuk” – folytatja Staffan. „Legyen szó oroszlánokról, hiúzokról, gorillákról, vagy Európa esetében medvékről, hiúzokról és farkasokról, az ikonikus, eleven vadállatok egyre értékesebbé válnak a helyi gazdaság számára. A vidék lassan elnéptelenedik, ami többek között a lehetőségek hiányának tulajdonítható. A természet azonban segíthet megteremteni a hiányzó munkalehetőségeket – az idegenvezetők, a sofőrök és a vadőrök számára –, ha megértjük az értékét.”

A projekt során a dokumentarista munka, a filmkészítés és az írás, valamint a színtiszta természetfotózás egyaránt szerepet kap, „így azt mondhatjuk, hogy ez egy klasszikus riportmunka természetes környezetben” – magyarázza Staffan. „Az érzelmes képek és az állatokról készült gyönyörű felvételek mellett a háttértörténetekre is szükségünk van ahhoz, hogy az együttélés valódi történetét mesélhessük el.”

„Az emberi oldal pedig szinte még fontosabb, mivel itt rejtőznek a megoldások” – teszi hozzá Magnus. „Az utazásszervezők és a természetvédők, az általuk kiépített infrastruktúra és az, amennyire az emberek élvezik ezeket a találkozásokat, mind-mind a kitűzött célhoz vezetnek.”

Természetesen a két fotós közötti együttműködés is rendkívül fontos. „Úgy vélem, hogy ketten együtt sokkal többre vagyunk képesek, mintha egyedül dolgoznánk” – mondja Staffan. „Ez még izgalmasabbá teszi a képeket, és a közös munka egyben azt is jelenti, hogy egyszerűbb interjúkat készíteni, egymást levideózni, indítványokat írni, kezelni a közösségi médiát… A felvételeket többnyire külön készítjük, de odafenn északon, ahol nyáron nincs valódi éjszaka, egy szárnysegéd is igen hasznos tud lenni. Míg az egyik alszik, a másik őrködik!”

A páros számtalan előnyt vett észre a Sony felszereléssel való munka során. „Multimédiás projekt lévén hatalmas előnyt jelent, hogy könnyedén válthatunk az állóképek és a videó között ugyanazon a fényképezőgépen és objektíven” – mondja Magnus. „Emellett természetesen a téma- és szemkövető autofókusz, valamint a felvételkészítés sebessége is hozzájárul ahhoz, hogy sokkal jobb felvételeket készítsünk mondjuk egy erdőben kószáló farkasról vagy éppen egy kerítést felállító gazdáról.”

„Számomra a Sony Alpha 1 fényképezőgépekhez hasonló készülékek csendes üzemmódja jelenti az egyik legnagyobb előnyt” – mondja Staffan. „Nem tudnám megmondani, hogy az évek során hány állatot és madarat ijesztettem el a zár hangjával… vagy hogy hányszor kellett belenyugodnom abba, hogy korlátozottak a lehetőségeim. Egyik alkalommal egy hópárducot fotóztam Kínában, de az első felvétel után meghallott, és el is tűnt! Az Alpha 1 II fényképezőgéppel állóképeket és videókat is készíthettem volna, és a párduc észre sem vett volna.”

Emellett mindketten dicsérik a Sony természetfotózáshoz tervezett teleobjektívjeit is. „Olyan objektívekkel dolgozunk, mint például az FE 400mm f/2.8 GM OSS és az FE 600mm f/4 GM OSS, és az élességüket tekintve nem sokban maradnak el a korábban használt objektívektől, viszont sokkal könnyebbek” – folytatja Staffan. „Márpedig ha az ember órák óta tart a kezében egy hosszú objektívet, már pár száz gramm mínusz is élesebb képeket eredményezhet.”

A két fotós egyetért abban, hogy végső soron a fotózás ereje létfontosságú a „Living Side by Side” projekthez hasonló kezdeményezések szempontjából, hiszen képes megváltoztatni az emberek gondolkodását, és képes megkérdőjelezni az előítéleteket. „A lágy értékek és szemléletmódok rendkívül fontosak, és tudjuk, hogy némi ösztönzéssel az emberek többsége büszke lehet az ikonikus ragadozókra” – mondja Magnus.

„Itt nem is annyira a vadgazdálkodáson, hanem inkább az emberek útbaigazításán van a hangsúly” – foglalja össze Staffan. „Azt szeretnénk, hogy az emberek szeressék a természeti örökségüket. Nincs tökéletes megoldás, de van egy út, ami valami jobb felé vezet. Csak meg kell látnunk, hogy tudjunk a létezéséről.”