Szépség és a szörnyeteg

Épp Javier díjnyertes makró természetfotóiról beszélünk, pontosabban arról, hogy miként választja ki az adott témákat: békák és varangyok, pókok és skorpiók. A lényeg tulajdonképpen a nevelés, mondja. Vagy pontosabban inkább a vágy mások nevelésére.

A rajongás kiváltása némelyek esetében lehet, hogy túlzás, de ha csak az állatok iránti hozzáálláson sikerül változtatni, az már nagy siker. Ez különösen igaz a megőrzésre, ami, ahogy az a biológusoknál lenni szokott, közel áll Javier szívéhez. Az egyik projekt, amely közel áll a szívéhez, az úgynevezett Ismerd meg a szomszédod akció, amely a fényképészet erején keresztül mutatja meg az embereknek a körülöttük élő elképesztő állatokat.

„Az olyan dolgokra nem vigyázol, amit utálsz, – mondja Javier – és ezt próbáljuk megakadályozni; próbálunk változtatni az emberek gondolkodásán, hogy jobban vigyázzanak a környezetükre. Ha látnak egy kígyót vagy egy pókot egy gyönyörű képen, amely az állat természetes viselkedését mutatja be, akkor ahelyett, hogy megölnék, megpróbálják majd megőrizni, és tisztelettel bánni vele. A fényképészet képes erre.”

A tanult viselkedés biológiából eredő fogalma – tehát az életünk során elsajátított jellemvonások – itt rendkívül fontos szerepet játszik. Ezt a szemléletet Javier nem csak másokra próbálja átragasztani, az ő életét és munkásságát is ez a megközelítés formálta. „Ezen állatok iránt tanúsított reakcióink – magyarázza – sokkal inkább a törődésről, mint a természetről szólnak. Ha elmész az esőerdőbe, akkor tarantulákkal és skorpiókkal játszó gyerekeket látsz; nem félnek, de tisztelettel bánnak az állatokkal. Mindazonáltal, ha olyan környezetben nősz fel, ahol a családban azt hallod, hogy ’ne menj oda, veszélyes’, akkor nem is várhatjuk, hogy másképp reagáljunk.”

Javiert már egészen kisgyerekkorától az a tanult viselkedés jellemezte, hogy lenyűgözzék az őt körülvevő élőlények; Spanyolországban nőtt fel vidéken, így mindig körülvette a természet. 14 éves korában a szüleitől kapott egy kis digitális fényképezőgépet, hogy megörökíthesse mindazt, ami érdekelte, a többi pedig, ahogy mondják, történelem. 18 évesen egy SLR-rel és egy hozzá tartozó makró objektívvel kezdett fényképezni, és még inkább magával ragadta az a fajta hihetetlen részletesség, amelyet felfedezett. Az egyetemen biológiát tanult, és miután lediplomázott, teljesállású természetfotós lett.

Jelent valamilyen segítséget a mostani munkájában, hogy ilyen háttérrel rendelkezik? „Segít megőrizni a türelmemet, – mondja nevetve – ugyanis a biológia jórészt abból áll, hogy várunk arra, hogy megfigyelhessünk valamit.; egy reakciót vagy egy viselkedési formát, amelyet a tanulmányozott alany mutat, és amelyet aztán lejegyezhetünk. Ha laboratóriumi biológusként dolgozik az ember, akkor adatok formájában jegyzi le a dolgokat, de ha valaki egy terepen dolgozó zoológus, mint én, annak a fénykép az adat. Biológusként is az érdekes történeteket és témákat keresi az ember; elképesztő helyekre juthatunk el ezáltal, és olyan fajokra akadhatunk rá, amelyeket korábban még nem tanulmányozott senki, és aztán persze tovább is lehet adni a megszerzett tudást.”

A viselkedés megörökítése kulcsszerepet játszik abban, amit Javier a képein keresztül szeretne elérni, és számára az jelenti a sikert, ha ezt elegyíteni tudja a színtiszta esztétikával; egy csodás pillanat egyesítve a tökéletes kompozícióval és nagyszerű fényekkel.

„A gond az, – folytatja – hogy manapság már szinte bárki tud szép képeket csinálni; én próbálok valami fontos történést megörökíteni. Nyilvánvalóan biológusként ez könnyebb, mivel a megszerzett tapasztalat segít megértenem az alanyt, és megjósolni, hogy mi fog történni. Fotósként így könnyebb elkapnom a létfontosságú pillanatot.”

És így zökkenőmentesen át is térhetünk Az Év Természetfotósa 2018-as versenyén elért sikereire, ugyanis elnyerte a Portfolió díjat. Az egyik leglebilincselőbb kép a Védelmező anya, amelyen egy körülbelül 1 cm hosszú bivalykabóca anya védelmezi az ág alján levő utódait, a hátán levő tüskés kinövéssel próbálva elriasztani a támadókat. Javier ezzel a sorozattal a legelégedettebb, mert sikerült megörökíteni a természet és a szépség találkozását, amire annyira vágyik, „Azért vagyok büszke rájuk, mert ez a tökéletes elegy, egyetlen pillanat egy élőlény életében egy elragadó történetként elmesélve.”

Rendkívül elégedett volt a Portfolió kategóriában elért győzelemmel, mert úgy gondolja, hogy ezáltal valami jelentőségteljeset tehet, „számomra ez az egyik legfontosabb kategória a versenyen; létrehozhatsz egy történetet vagy akár egyetlen témával foglalkozhatsz huzamosabb ideig. A díjat olyanok is elnyerték már, akiket tisztelek, például akik a National Geographicnak készítenek képeket, és ez egy nagy megtiszteltetés számomra.”

Minél hosszabb az objektív, annál kevésbé valószínű, hogy az ember elriasztja az ijedősebb alanyokat, és Javier ennek megfelelően választja ki az általa használt üvegeket. Az FE 50 mm f/2,8 Macro és az FE 90 mm f/2,8 Macro modelleket is használja α7R III-as gépéhez. „Ezeket az objektíveket használom leggyakrabban, de természetesen minden az alanytól függ – a 90 mm-essel távolról is tudok dolgozni, de az FE 28 mm f/2-t is használom, ha a saját környezetükben szeretném megmutatni az állatokat. Az FE 100-400 mm f/4,5-5,6 GM is nagyszerű, mert remekül fókuszál egy méternél épp csak kisebb távolságoknál, így például fényképezhetek vele pillangókat, de használom akkor is, ha madarakat és nagyobb emlősöket vagy más állatokat örökítek meg.”

Szintúgy nagy szeretettel használja 10 képkocka/mp-es sebességre képes és a zárhangot hatásosan kiiktató Csendes felvételkészítés funkcióval ellátott α7R III gépét. Elmondása szerint ezen funkciók nagyban segítenek a félénk állatvilággal való munka közben, mivel „a nagy képkockasebesség és a zajnélküli működés ötvözetének köszönhetően pontosan azt a pillanatot örökítheted meg, amelyiket szeretnéd. Az EVF is nagyon hasznos, különösen a makró módban nagyon alacsony mélységélességnél, mivel így a képkeresőben a fókuszkiemelést használva tökéletesen élesen örökíthetem meg az alanyt. Bátran használom az ISO-t is, tudom, hogy jó minőséget biztosít.”

Sosem sült még el rosszul a viselkedésmegfigyelés? Nem volt még túl közel egy esetlegesen veszélyes alanyhoz? „Valóban sok mérges hüllő és rovar létezik, – mondja Javier – de ha tisztelettel bánsz velük, akkor nem veszélyesek. Csak akkor érzik fenyegetve magukat, ha valaki megpróbálja megérinteni vagy kézbe venni őket, és olyankor támadnak. Ők játékból nem harapnak meg senkit. Így egyértelművé válik, hogy az ember az, aki veszélyes. Terepen csak az embertől tartok, az állatoktól nem!”