Amikor olyan embereket fotózok, akikről semmit sem tudok, az titokzatosságot ad a képnek. Számos fotográfiai műfajban gyakorlom magam, esküvők, építészet, tájképek, portrék, és néha még részlet- vagy termékfotók is. Amikor azonban átnézem az archívumomat, az emberekről, az arcukról és az arckifejezésükről készült képek vonzanak a leginkább. Szeretem fotózni a családomat, barátaimat és az embereket, akikkel találkozom, de olyan embereket is szívesen fényképezek, akiknek a történetét nem ismerem. Ráadásul idegenekből sosincs hiány, hiszen bárhová mész, mindig vannak.

Általában útközben készítek utcai képeket, így töltve ki minden szabadidőmet, ami napközben vagy éjszaka van. Amikor nem tudod, hova mész, és mire számíthatsz, az még élvezetesebbé teszi a dolgot.

Ha tudom, hogy utcai fotókat szándékozom készíteni, akkor a Sony FE 35 mm f/1.4 G Master objektívet vagy az FE 50 mm f/1.4 ZA objektívet viszem magammal. Mindkét objektív fantasztikus képminőséget kínál, még f/1,4-es értéken történő fényképezéskor is. Egyszerű objektívvezérléssel rendelkeznek, könnyen kezelhetőek és nem túl nehezek, ami azt jelenti, hogy hosszú sétálás közben is magammal tudom vinni őket.

De ha "a biztonság kedvéért" magammal viszem a fényképezőgépemet, általában kisebb és könnyebb objektíveket viszek, mint például az FE 35 mm f/2.8 ZA-t vagy az FE 55 mm f/1.8 ZA-t. Ezek az objektívek többről szólnak, mint ami a szemnek látszik, mivel kicsik, de nagyon erősek. A segítségükkel mindig éles képeket készíthetek.

Szeretem a pillanat hangulatát vagy energiáját belevinni a képbe. Olyan helyeket is szeretnék dokumentálni, amelyek lassan eltűnnek a modern üvegépületek és bevásárlóközpontok alatt, hogy a jövő nézői láthassák, hogyan néztek ki városaink a múltban.

Láthatatlanná válás

Igazán nagyszerű felvételeket eredményez, ha az utcán fotózott emberek nem tudják, hogy ott vagy. Ilyenkor hiteles és természetesnek ható képeket készíthetek, mivel az emberek nem tudják, hogy fényképezem őket.

Láthatatlanabbá válsz, ha a körülötted lévő emberek nem látják, hogy hová nézel, ezért a szemed elrejtése nagyon jól működhet. A sötét napszemüveg vagy a baseball sapka általában beválik.

Néha még a Sony RMT-P1BT távkioldót is használtam a fényképezőgépemmel. A fényképezőgépet a derekamon tarthatom vagy hagyhatom lógni, miközben a zsebemből kioldom a fényképezőgépet. Ez zseniális, különösen az Alpha 9 II csendes zárjával kombinálva.

Ha hirtelen történik valami, akkor a "pillanat" vonz, és semmi más nem fontos. Igyekszem gyorsan a témára fókuszálni, és a lehető leggyorsabban komponálni. A kiváló Autofókuszkövetés funkciónak köszönhetően a kép kompozíciójára és időzítésére is koncentrálhatok, tudván, hogy a fényképezőgép könnyedén, pontosan követi a témát.

A diszkréció mindenkinek jót tesz. Egyrészt, mert így kisebb a valószínűsége, hogy bármilyen problémába ütközöm, másrészt pedig nem kell kínos magyarázatot adnom arra, hogy mit csinálok. Másrészt, ha valaki észrevesz, a szemkontaktus személyesebbé teheti a képet, és életre kelti azt!

Az egyik szabályom az utcai fotózás során az, hogy nem fotózok embereket kínos pillanatokban. Nem akarom bosszantani az embereket sem az utcán, sem pedig később, ha véletlenül valahol meglátják a képet.

Mégis, annak ellenére, hogy imádok az utcán sétálni és képeket készíteni, nem mindig sikerül minden alkalommal érdekes képet készítenem. Bizonyos esetekben szerencsém van, máskor meg nem.  De pont ez a móka benne – nem tudni pontosan, hogy mit fogok lefotózni és hazavinni, ez az, ami újra és újra az utcai fotográfiához vonz.