Számomra a tavasz és a nyár új kezdetet jelent. Elkezdenek megjelenni az első virágok élénk színei, és különös izgalommal várom a pillangókat és szitakötőket is. Imádom az állatokat, és a természetben velük töltött idő kimeríthetetlen boldogság- és inspirációforrás számomra. A makrófotózásnál a pillangók és a szitakötők a kedvenceim. A madarakat is nagyon szeretem, amikor szorgosan építik a fészkeiket és etetik a fiókáikat; igazából minden, ami repül, az inspirál engem.

Amikor a témára fókuszálsz, könnyű megfeledkezni róla, hogy a fény pont olyan fontos a természetfotózásnál, mint bármilyen más fotózásnál. Ezért különösen fontos, hogy a legjobb napszakot válaszd ki, amikor a legjobb a fény iránya és intenzitása. A fény nem csak a témát befolyásolja, hanem azt is, hogyan fog kinézni a kép háttere.

Aztán ott van az időjárás. Én folyamatosan küzdök a széllel. A szél a legnagyobb ellensége a makrófotósnak. Amikor erős nagyítással és kis blendével próbálod befogni a lehető legnagyobb mélységélességet, akkor a legkisebb fuvallat is elmozdíthatja a témát és tönkretehet egy potenciálisan jó fotót.

Jelenleg egy Sony Alpha 7R IV fényképezőgépet használok, néha pedig az Alpha 9 II-t. A makrókhoz a Sony FE 90 mm f/2.8 G Macro objektívet használom, vagy egy másik gyártó 180 mm-es makróobjektívjét adapterrel. A madarak fotózásához a Sony FE 200-600 mm G objektívet használom, ha pedig szerencsés vagyok, akkor néha kölcsönkérem a tökéletes FE 600 mm f/4 G Master objektívet.

Magától értetődik, hogy az állvány nélkülözhetetlen az általam készített makrófotókhoz. A jó mélységélességhez f/8 vagy f/11 beállítást, és ISO 100 vagy 200 érzékenységet állítok be. Ez általában 1/5 és 1/50 másodperc közötti zársebességet eredményez. A kiváló autofókusz ellenére általában manuálisan, a fényképező nagyított nézetével állítom be a kívánt fókuszt és mélységélességet.

Makró készítésekor gyakran használok elektronikus fókuszsíneket, hogy több képet is tudjak készíteni kicsit eltérő fókuszsíkokkal. Ezután szoftveresen egymásra tudom helyezni a képeket, így az egész téma éles lesz, a háttér pedig homályos marad. Ehhez a technikához mindennek tökéletesen mozdulatlannak kell maradnia – a fényképezőnek, a rovarnak és annak is amin a rovar pihen. Ezért olyan fontos az a nap, amikor nincs szél.

A terepen végzett fotózáshoz a legjobb tanácsom az, hogy válassz szélcsendes napot, kelj fel korán, és fotózz a napfelkeltében. Amikor alacsony a hőmérséklet, a rovarok sokkal lassabban mozognak, és nagyobb valószínűséggel sütkéreznek a reggeli napfényben, hogy felmelegítsék a testüket. És természetesen a kora reggel remek megvilágítást nyújt, esetleg egy kis köddel vagy harmatcseppekkel, ami érdekes hátteret adhat a képnek.

A repülő madarak fotózása gyakorlatot igényel, és jól kell ismerned a fényképeződ autofókusz rendszerét is. Az Alpha 7R IV és az Alpha 9 II is hihetetlen autofókusszal rendelkezik: az előbbi 61 millió pixeles felbontással ötvözi mindezt, így minden részletet megragadhatok, az utóbbival pedig akár 20 képkocka/másodperccel is tudok fotózni.

AF-C módba kapcsolom a fényképezőket, a fókuszpontokat pedig L vagy Zóna beállításban rögzítem, így a fókuszpontnak van tere a követésre a madár mozgása közben. Ezután folyamatos Hi+ beállítással fotózok, ami, mint mondtam, 20 képkocka/másodpercet jelent a Sony Alpha 9 II esetében. Ez lehetővé teszi, hogy több felvételt is készítsek a repülő madárról. Aztán ott vannak az expozíció beállításai, melyek közül nyilván a zársebesség a legfontosabb, hogy a mozgás ne legyen elmosódott, ezért mindig legalább 1/2000 másodpercre állítom a zársebességet, a blendét pedig maximális beállításon hagyom. Az érzékenységet Auto ISO beállításon hagyom, mert tudom, hogy a Sony Alpha 7R IV és az Alpha 9 II is nagyon kevés zajt produkál még nagyobb érzékenységnél is, így le tudom fotózni a gyorsan repülő madarat, és a képen minden részlet látható lesz.