Petar Sabol

A makrófotózás és a vadvilág fotózása főként technikai kihívás, de érzelmek nélkül a technika mit sem ér. Lehet, hogy a kép tele van zsúfolva, mégis élettelen… üres. A díjnyertes természetfotós Petar Sabol gyönyörűen illusztrálja mindezt. Képei technikailag tökéletesek, de vizuálisan is megragadóak: a tudományt a bűvölettel ötvözik.

„Nagyon sok dologra kell figyelni, és minden problémát okozhat. A fény, a zársebesség, a fókusz, a mélységélesség… a makró pedig különösen technikaigényes. Aztán ott a környezet: a téma elrepülhet, vagy a szél megmozdíthat egy ágat. De mindezt le kell küzdeni a művészi látvány érdekében. Ez pedig akkor sikerülhet, ha nyugodt vagyok, és összehangolódom a témával… és ez az érzés ilyenkor áthatja a képet és a művészi kifejeződést is. De nem vagyok tökéletes – ezért ez nem mindig sikerül.”

Petar egy hihetetlen felvételt mutat, amelyet egy alábukó jégmadárról készített. Ez a kép nem a szerencsén múlott. Munka van benne. Ez a töredékmásodperc több hónapnyi erőfeszítés eredménye.

„Ez után a felvétel után szó szerint felkiáltottam! Bámulatos pillanat volt. Egy hosszú folyamat végeredménye. Megismerkedtem a jégmadárraI, és már rengeteg felvételt készítettem róla faágakon, amikor úgy döntöttem, hogy kipróbálok valami mást: vajon milyen lehet a víz alatt? A maga idejében ez volt a leggyorsabb: másodpercenként 12 felvétel, ami bőven elég a pillanat megragadásához. És ez csak egy kép a sok közül. Az α9 most 20 képkocka/mp sebességre képes. Ekkora sebességet kapunk a Sonytól a pillanat megörökítéséhez.”

Egy víz alatti tok segítségével Petar 50 cm mélyre merítette a fényképezőgépet, ami épp elég a mélység érzékeltetéséhez a folyóban, de még elég fényerőt biztosít. Az élénk, természetes színek reprodukálásához fontos, hogy a fotó napsütésben készüljön.

„A jégmadár fotózásakor minden manuális: a fókusz, a zársebesség, a blende, és a képet oda komponáltam, ahol vártam, hogy a madár alábukjon. Ezen a helyen haleledelt szórtam szét, hogy odacsalogassam az áldozatait. Az egész próba, szerencse volt. A fényképezőgépet nem lehet elmozdítani, csak a témára lehet reagálni. Az ember nem látja, mit rögzít. De mégis imádom ezt csinálni, elképzelni, hogy mi fog létrejönni. Sok a kudarc; a jégmadár néha teljesen éles, de nincs teljesen a képen; néha teljes egészében a képen van, de életlen… kitartónak kell lennem!”

Ami Petar minden munkájában megfigyelhető, az a fény iránti odaadás. A természetes világot a fény hozza létre, így annak megörökítésében nyilvánvalóan a fény a legfontosabb. Petar képei csordultig vannak fénnyel, így jól láthatók a rovarok és madarak finom részletei, a jelenetek és témák pedig drámai elevenséggel ragyognak. Petar főként kora reggel vagy alkonyatkor fotóz, a Nappal szemben, ha kell, az árnyékok részleteit vagy az élénk színeket megörökítve.

A fénysugarakat meglepő stílusban használva szinte reflektorszerűen világítja meg a témát. Ezt a stílust hosszas kísérletezéssel dolgozta ki, és a „fotonikus boldogság” nevet adta neki. Az effektet egy szabványos starburst szűrő hozza létre, de nem a megszokott módon.

„Gyakran használtam ezeket a szűrőket, hogy csillogást érjek el a csúcsfényeknél, különösen akkor, amikor az állatok ellenfényben voltak és a reggeli harmat borította őket. Aztán a komponálásnál rájöttem, hogy a forgatás egyik szögénél, amikor a nap oldalán van, ilyen gyönyörű fénysugarat kaphatok a kép sarkából. Elképesztően szép volt és nagyon érdekelt. Az emberek azt gondolhatják, hogy ez photoshop vagy egy szűrő, de ez mind a hardver.”

Kísérletezés, odaadás. Mindez összeadódik. Petar nagyon sok időt tölt a vadonban a témák kutatásával, ennek eredménye pedig tisztán látható. A képei a stúdiómunka átgondolt megközelítését tükrözik, pedig mind külső helyszínen készült.

„Minden a természettel való kapcsolatról és a téma ismeretéről szól. Amikor egy erdőben kutatok, már előző este megkeresem a témákat. Megfigyelem a viselkedésüket, amikor aktívak, és amikor a Nap lejjebb megy, lenyugszanak és lefekszenek. Megjelölöm az alvóhelyüket, így másnap reggel megtalálom őket, amikor még álmosak, és még nem melegedtek át a Napon. Ilyenkor könnyebb kezelni és fotózni őket. Már napkelte előtt ott vagyok, készen a fotózásra, így nem vesztek időt.”

Az alanyok keresése ebben az állapotban azt jelenti, hogy könnyebben alkalmazhatja az olyan makrotechnikákat is, mint a fókuszsorozat, a mozgás hiánya pedig megkönnyíti a fókusz áthelyezését, hogy befogja az egész állatot. A közelmúltig Petar ezt manuálisan végezte el, de bajonettes objektívjeivel áttért az elektronikus fókuszálósínre. A sorozatot akkor használja, amikor a körülmények megfelelők, de mindig készít egy pár felvételt kisebb rekesznyílással, és ügyel a pozícionálásra, oldalról fotózva a témát, hogy annak nagyobb része maradjon a fókuszban.

„A fókuszsorozaton kívül is rengeteg előnyt találtam az új fényképezőgépekben, melyeket makrós munkáimnál felhasználhatok. A teljesen elforgatható képernyők kiválóan használhatók bármilyen terepmunkánál. És az elektronikus képkeresők hihetetlenek: mindig látható, hogy hogyan fog pontosan kinézni a kép, még a fényképezés előtt; a megvilágítás és a fehéregyensúly változásai teljesen tisztán érzékelhetők. Bámulatos érzés így dolgozni, mert úgy lehet fotózni, hogy közben nem kell azon aggódni, mit kell majd korrigálni a végeredményen. A fókuszkiemelés is nagyon hasznos; segít, hogy minden tökéletesen éles legyen. A hagyományos DSLR-ek ma már régi technológiának számítanak, és a különbségek a jövőben még jobban kitűnnek majd.”