Gyermekkoromtól kezdve természetimádó vagyok, de csak az egyetemi biológiai tanulmányaim közben fordultam igazán a vadvilág fotózása felé. Az egyetemet követően hivatásos fotósnak álltam, és Ecuadorba utaztam, ahol három éven át készítettem az első fotós projektjeimet. Az évek során különféle fajokat fotóztam, de mostanában a projektjeim többségében a rovarokra összpontosítok.

A téma tanulmányozása

Rovarok mindenhol vannak, ezért nagyszerű témául szolgálnak a fotózáshoz. Megtalálhatók a kertben, az utcán, a parkokban, de még a lakásban is. A fotózásuk előtt szánj időt arra, hogy olvass róluk, ismerd meg a napi tevékenységeiket, és tájékozódj arról, hogy mikor, hol és hogyan találhatod meg őket. Rengeteg élmény vár, csak elég közelről kell nézni.

A rovarok különféleképpen viselkednek, ezért különböző technikákat kell alkalmazni a fotózásukhoz. Például a szitakötőről készített felvétel kora reggel, hűvös időben készült, amikor az állat még hideg volt és nyugodt. Állvánnyal és az FE 50 mm f/2.8 Macro objektívemmel egészen közel tudtam kerülni hozzá anélkül, hogy otthagyott volna. Ha a nap magasan jár, a szitakötő átmelegedik, és szárnyra kap, többé nem lehet közeli felvételt készíteni róla, és ezért fontos ismerni az apró részleteket is. Mindez csak az ismeretek és némi gyakorlat kérdése – és persze némi szerencse is kell hozzá.

Terepmunka

Fotózáskor soha nincs tipikus nap, sem tipikus éjszaka. Minden a lefotózni tervezett állattól függ. A rovarokat általában könnyebb fényképezni, ugyanis rendszerint több van belőlük, mint mondjuk az emlősökből, ezért több alkalom adódik megörökíteni bizonyos viselkedéseket.

A mostani rovaros munkámhoz a Sony α7R III és α7R IV gépet, valamint a hozzájuk tartozó objektíveket viszem magammal az esőerdőbe, rendszerint éjjel. Az éjszaka nagy részét fotózással töltöm, és nem alszom többet három óránál. Nagyon izgatott vagyok, ugyanis annyira sokféle lény van a szabadban, hogy ha alszom, úgy érzem, elvesztegetem az időmet.

Nem minden projekthelyszínem szélsőséges, de attól még sajátságos kihívásokat mindegyik tartogat. Az alábbi képet például a spanyolországi Dominical újságnak készítettem az ázsiai lódarazsakról, amelyek többféle gondot is okoznak – például több ezer helyi méztermelő méhet öltek meg. Egy farmer saját kezébe vette a dolgokat, és elektromos kerítéseket telepített a kaptárai mellé, hogy a darazsakat elpusztítva megmentse a méheit. A felvételeket méhészruházatban kellett elkészítenem, és közben vigyáznom kellett, nehogy hozzáérjek az áramjárta vezetékekhez – ami lehetetlen volt. Többször is megrázott az áram, de nem adtam fel, hogy elkészülhessen a tökéletes felvétel.

Fotózás éjjel és nappal

Éjszaka könnyű felszereléssel megyek. Rendszerint a Sony α7R IV gépet viszem, esetleg tartaléknak az α7R III gépemet is, valamint az FE 50 mm f/2.8 Macro és az FE 90 mm Macro objektívet. Van nálam vaku is a rovarok megvilágításához. Mivel teljeskörűen szabályozhatom a vaku fényerejét, a fényképezőgépet teljesen kézzel állítom be, hogy biztosan a kívánt expozíciót kapjam. A zársebességet 1/250 mp-es maximumra állítom, amelyet tudok használni a vakuval, majd kiválasztom a blendeméretet és a vakuteljesítményt, és szükség szerint módosítok a beállításokon. Ha a beállítások megvannak, rendszerint nem is kell módosítani rajtuk az éjszaka során.

Nappal rendszerint emlősöket és madarakat fotózok, ezért fontos a folyamatos készenlét. Ezek az állatok sokkal nagyobb valószínűséggel vesznek észre és rejtőznek el villámgyorsan, mint a rovarok. Azonban nálam lesz a 90 mm-es F/2.8 makróobjektív, így tudok objektívet cserélni, ha valami kisebb fotózandó dologra találok.

Mivel nappal több a fény, szívesen állítom az α7R IV gépemet blendeprioritási módba, így elég megadnom a megfelelő ISO-érzékenységet, és nem kell aggódnom a zársebesség miatt. Élességállításhoz a valós idejű fókuszkövetést használom, és az eredmény tökéletes. Ehhez társul a 61 megapixeles érzékelő és a 10 képkocka/mp-es fotózási sebesség – az α7R IV valóban a ma elérhető legjobb fényképezőgép a vadvilág fotózásához.

A kontextus megteremtése

A vadvilágról készített tökéletes fotó egy olyan felvétel, amely érzéseket kelt benned – kell, hogy legyen reakció. Nem csupán a pillanat megörökítéséről szól a fotózás. Ahogyan minden más fotónál is, meg kell lennie a kitűnő kompozíciónak és a jó fényeknek, de a különféle dolgok együttállása tudja igazán nagyszerűvé tenni a természetfotót.

A projektjeimben gyakran jelenik meg egy állat kapcsolata az emberekkel, ezért sokszor szerepelnek emberek is a felvételeimen, hogy a teljes történet megismerhető legyen. Szeretném megmutatni az én elképzelésemet a vadvilág megőrzéséről, és felhívni a figyelmet a mostani munkám témájául szolgáló rovarokra. Az emberekről készült fotók fontosak, ugyanis felkeltik a figyelmet, és összekapcsolják az emberek és az állatok viselkedését. Nem csupán a rovarok szépségét szeretném megmutatni, hanem a velük meglévő kapcsolatunkat is.