A rejtőzés mestersége

Ha van egy dolog, amit a madarak és az emlősök ki nem állhatnak, az az, ha az ember sziluettjét látják a környezetükben. Fekve, ülve, növények mögött vagy rejtekhelyről, akár mindössze álcázó hálót használva is, közelebb kerülhetünk a képünk alanyához. Azonban ne feledjük, hogy a legfontosabb szabály: ne tegyünk kárt az élővilágban vagy a környezetünkben – egy fénykép soha nem lehet fontosabb egy állat egészségénél vagy jólléténél.

Fényképezőgépek és kitek

Jelenleg egy pár kiemelkedő, Sony Alpha 1 géppel fotózok, amelyek éppen annyira gyorsak, mint egy vándorsólyom, 50 millió pixeles képeket tudnak készíteni 30 fps képsebességgel. Fotóztam korábban a Sony Alpha 9 II modellel, amelyet még ma is néha bevetek. Két Alpha 1 fényképezőgépemet egyformára állítottam be, amit úgy értem el, hogy egy SD kártyával az egyik kamera összes beállítását rámásoltam a másikra. Mindkettőn különböző objektívek vannak, fotótémától és a környezettől függően.

Mindenféle természetfotóhoz, de leginkább madarak fényképezéséhez elsődlegesen használt objektívem az FE 600mm f/4 G Master objektív. Soha nem indulok el otthonról nélküle. Nagy felbontású szenzora és a nagy gyújtótávolság kombinációjának köszönhetően a legapróbb részleteket is könnyedén megörökíthetem – ez különösen fontos, amikor kisebb madarakat fotózok.

Amikor azonban nagyobb madarakat fotózok, például héját, ez az objektív a keretben túl nagynak láttatja az alanyt. Ezekben a helyzetekben egy elképesztően éles FE 400mm f/2.8 G Master objektívet alkalmazok, amely gyönyörűen mossa el a hátteret, és kevés fényben is nagyszerűen működik a nagy, f/2.8 blende révén. Rendszerint a nagy látószögű objektív a másik gépemen van, amire egy extrém példa a FE 12-24mm f/2.8 G Master objektív. Azt nem annyira az élővilág fotózására használom, hanem inkább tájképekhez, amelyek segítenek kontextusba helyezni a történeteimet, és minden alkalommal saroktól sarokig éles képeket kapok.

Ha választhatnék két további Sony objektívet, az FE 90mm Macro és az FE 70-200mm f/2.8 G Master objektív mellett döntenék. Ez egy praktikus, „általános célú” zoom objektív, amely különösen hasznosnak bizonyult a nagyobb madarak közelképének készítésekor, amikor rejtve kell maradnunk, vagy ha a saját környezetében szeretnék fotózni egy madarat. Az FE 90mm Macro, amely az általam ismert objektívek közül talán a legélesebb, mindig a fotóstáskámban van. Madarak fényképezésére nem annyira használom, hanem amikor textúrákat, mintázatokat rögzítek és nyilván amikor makrofelvételeket készítek.

Kamerabeállítások

Valószínűleg nem meglepő, hogy a Sony Alpha 1 legfőbb funkciója az AF autofókusz-követés. Elképesztő, hogy ráfókuszálhatunk a tárgyra, miközben a fotó alanyát folyamatosan leköveti a fényképezőgép. Bár ezt az Alpha 1 modellel gyerekjáték megtenni, a madárfotós következő kihívása a fotó alanyának képkeretben tartása.

A madár méretétől és fajtájától függően a Single Point AF funkciót használom a lehető legkisebb pont nyomkövetésével, figyelembe véve, hogy mennyire tudom uralni a helyzetet. Ha úgy érzem, az előttem zajló cselekmény egy tizedmásodperc alatt megváltozhat, ami egyébként a természetfotózás egészére jellemző, akkor a nagyobb pont nyomkövetésére váltok, hogy ne maradjak le semmiről. A Wide AF beállítást a szupergyors cselekmények esetére alkalmazom, például a fejünk felett szárnyaló madarak fotózására. Ilyenkor a gép könnyedén a legközelebbi alanyra fókuszál, ami ideális a szálló madarak esetében.

Személy szerint úgy látom, hogy a legdrámaibb felvételeket madarakról az Animal EyeAF funkcióval lehetséges készíteni. A Sony Alpha 1 modellel azt is megtehetem, hogy a madár szemét repülés közben követem! Kiválóan működik, a végeredmény pedig magáért beszél.

Hátterek

A háttér mindig a kép elengedhetetlenül fontos eleme. Amikor mobil búvóhelyről fotózok, olyan pozíciót vehetek fel, amelyben lefényképezhetem a háttérnek pont azt részét, amelyiket szeretném. Ha csak sétálsz a környéken, és keresgéled a fotótémát, nem lesz olyan uralmad a kép felett, mint amikor egy jól kiválasztott pontról fotózol. Például eléggé egyhangú lehet, ha az égboltnak nincsen semmilyen jellegzetessége vagy egyedi színe. Ezért mindig próbálj tájat is keríteni a fotóalanyod mögé háttér gyanánt.

Egyes helyszínek elmosódottak, ezért ott nem kapunk túlzottan erős színeket a kép előterében. Én imádom az élénk színeket, gyakran fotózok éjszaka vagy kora reggel, tavasszal vagy nyáron, hogy a színek felerősítésének előfeltételei meglegyenek. Néha kockázatosnak bizonyulhat a fotós számára, hogy színpompás képeket készítsen, de attól függően, hogy a világ melyik részén élsz, sokszor ezek azok a pillanatok, amikor a madarak és a fényhatások a legérdekesebbek.