Az egyik legfontosabb ok, amiért a portréfotózást választottam, az az volt, hogy így még jobban el tudok mélyülni a kép szereplőjében, és bemutathatom egy ember valódi személyiségét egyetlen állóképen. Van valami izgalmas minden ember elméjében, és a fényképeimen keresztül az adott személy lehető legtisztább, legőszintébb arcát szeretném bemutatni. 

A felvétel időzítése

Ha az ember szeretné elkapni azokat a pillanatokat, amikor az adott személy valóban az igazán őszinte arcát mutatja, akkor annyi a lényeg, hogy a megfelelő időpontban oldjuk ki a zárat. A legutóbbi néhány projektem során az időzítés volt a történetmesélés központi eleme. Különösen kedvelem azokat az arcképeket, amikor az alany nem tudja pontosan, hogy mikor fogom elkészíteni a felvételt. A tökéletes kép érdekében nyilván nem szabad nekem rendezni az alany viselkedését, hanem sokkal inkább a legszabadabb, legtermészetesebb érzéseik közben kell megpróbálnom megörökíteni őket.

Amikor a stúdióban dolgozom valakivel, akkor is ugyanígy állok hozzá, igyekszem nem túlságosan irányítani a szereplőket, vagy ha lehet, semennyire sem. Azt szeretem, ha már az első perctől kezdve kényelmesen érzik magukat, majd ezután tanulmányozhatom, megfigyelhetem őket. Lehet, hogy megkérem őket, hogy egy kicsit mozgassák a kezüket vagy a fejüket, és néha csevegek velük, hogy eltereljem a figyelmüket a kameráról. Az ilyen beszélgetések néha nagyon mélyre mennek, különösen, ha jól ismerem az adott személyt. Az ilyen pillanatok azok, amikor úgy érzem, hogy eljött az ideje az arckép elkészítésének.

Az ilyen érzelmek megörökítésében a Sony Alpha 7 III fényképezőgépem Szem AF-funkciója van segítségemre. Szeretek tág blendével dolgozni, mert tudom, hogy a Szem AF használata révén továbbra is az adott személlyel folytatott kommunikációra tudok koncentrálni, és biztos lehetek benne, hogy amikor kioldom a zárat, a szemek tűélesek lesznek.

Ötletek és helyszínek

Ötleteket mindenhonnan lehet meríteni. Talán klisé, de sosem tudhatod, mikor ragad magával valami. Általában kedvelem az egyszerű helyszíneket és háttereket, és a munkám jelentős részét fehér háttér előtt készítem a stúdióban. Szeretem az egységes fehér vagy fekete szín egyszerűségét, mivel nekem, a nézőnek lehetővé teszi, hogy valóban a kép alanyára fókuszáljak és figyelemelterelő tényezők nélkül legyek képes leolvasni az arcán ülő érzelmeket.

Mindezek ellenére egy külső helyszínen történő fotózás a történet még több elemére képes rávilágítani, és egyértelműbbé teszi azt. Az egyik ilyen felvétel Anastasia arcképe. Az Alpha 7R IV gépemmel készítettem, és imádom a színeit, az élességet, és a képen zajló jelenetet. Mégis, ami a leglenyűgözőbb számomra, az a megvilágítás. A képen kétféle fény látszik; a közvilágítás hátulról érkező sárga fénye, és az elölről érkező három fénynyaláb, ami igazából egy okostelefon LED-lámpáiból származik. A képen a főfény az okostelefon LED-fénye, ami két méterről jön. A Sony Alpha 7R IV megfelelő dinamikatartománnyal rendelkezik ahhoz, hogy még ilyen gyenge fényviszonyok között is lehetővé tegye ennek az arcképnek és a rajta látható érzelmeknek a könnyed megörökítését.

Fények és a kamerafelszerelés

Amikor bevilágítom egy kép alanyát, igyekszem egyszerűen csinálni, hogy ne a fény legyen a középpontban. Mindössze egy vagy két fényforrással dolgozom – a főfény egy nagy, lágy fényforrás, derítőernyő vagy softbox, a mellékfény pedig a szereplő arcának a megvilágítása. Külső helyszínen is ez a felállás, de itt próbálom a lehető legtöbb környezeti fényt használni, és csak egy kisebb fényt használok a szereplő arcának megvilágítására.

Tanács

Jellemzően az Alpha 7 III gépemmel készítem a felvételeket, de ezen kívül időről időre használok egy Alpha 7R IV gépet is bizonyos projektekhez. Emellett pedig mindig prímobjektívet használok a fényképezőgépeimhez. Jelenleg egy Zeiss Sonnar T* 55mm f/1.8 ZA, egy FE 28mm f/2, egy FE 85mm f/1.8 és egy FE 90mm Macro G OSS objektívet jelent mindez. Ha viszont csak egyet lenne szabad választanom, akkor az az 55 mm-es objektív lenne – szerintem ez az objektív a legsokoldalúbb számomra, és ez illeszkedik legjobban az arcképeim stílusához. Akik képzőművészeti vagy szerkesztőségi portréfotókat szeretnének készíteni, azoknak a legjobb tanács, amit adhatok, hogy legyenek önmaguk, és fedezzék fel a saját ötleteiket. Ebből a legnehezebb valószínűleg önmagunkat adni, de türelemmel, kemény munkával és idővel minden összeáll.