Az elmúlt egy évben a Covid-19-világjárvány megakadályozta, hogy festői helyszínekre utazzak, és az asztrofotózás iránti szenvedélyemnek hódolhassak. Az itthon töltött idő azonban lehetővé tette, hogy folytassam a világűr mélyének fotózását. Az űrfotózásban az a nagyszerű, hogy a világ bármely pontjáról készíthetünk felvételeket – a megfelelő felszereléssel, például a Sony Alpha 7R III-mal pedig a fényszennyezés sem jelent problémát.

Asztrofotózás vs. űrfotózás

Asztrofotónak véleményem szerint azok a képek számítanak, amelyek a táj, valamint az égbolt mindannyiunk által ismert elemei, a Hold, a csillagok és természetesen a Tejútrendszer együttesével alkotnak kompozíciót. Az űrfotózás során ezzel szemben az éjszakai égbolton lévő témát teleobjektívvel, például Sony FE 200-600 mm f/5.6-6.3 G OSS objektívvel és általában 2x-es telekonverterrel fényképezzük. Ezzel a kombinációval egy akár 1200 mm-es fókusztávolságú szuper-teleobjektívet kapunk. Az olyan alkalmazások, mint például az általam használt Stellarium ezután segítenek megtalálni a kiválasztott témát az éjszakai égbolton.

Az, ahogyan ezek a távoli égitestek fényt bocsátanak ki a világűrben, lehetővé teszi, hogy akár a kertünkből is fényképezhessük őket. Nem kell egy sötét, távoli helyre utaznunk, hogy látványos képeket készíthessünk. A Hold tökéletes téma a kezdéshez, mivel elérhető árú fényképezőgépekkel és objektívekkel is könnyedén lefotózható.

Tudomány a képek mögött

A digitális fényképezőgépek érzékelője előtt egy szűrő van, amely blokkolja a fény bizonyos, emberi szem által nem látható frekvenciáit, például az infravörös és az ultraibolya sugarakat. Van egy módosított Sony Alpha 7R III fényképezőgépem, amelyről szakszerűen eltávolították ezt a szűrőt, így képes a világűr mélyéről érkező, emberi szem számára láthatatlan fényfrekvenciák rögzítésére is.

Ám ahhoz, hogy csak a világűr mélyéről érkező fényt lássam, szinte az összes látható fényt ki kell zárnom, és csak bizonyos hullámhosszokat szabad átengednem. Ezért egy másik speciális asztroszűrőt használok, amelyet felvételkészítéskor ideiglenesen az érzékelőm elé helyezek.

Ahogy a Föld forog, a csillagok látszólag mozognak az égen. Ennek ellensúlyozására a fényképezőgépemet és az objektívemet egy égboltkövetőre szerelem. Ez az eszköz a Föld forgásának megfelelően, lassan mozgatja a fényképezőgépet, ezzel kiküszöbölve, hogy a kép elmosódjon, vagy a csillagok fénycsíkokat alkossanak; még akkor is, ha a felvételt több percig exponálom.

A kép exponálása

Mivel a Sony Alpha 7R III fényképezőgépem nagyon kevés fényt kap, az objektívemet az elérhető legszélesebb blendére, a fényképezőgép érzékenységét pedig a legmagasabb, alacsony zajszintű ISO-értékre állítom. Ez az én Sony Alpha 7R III gépem esetében ISO 800-as érték. Ezután a lehető leghosszabb ideig exponálom a képet, ami a helyzettől függően lehet 1 vagy akár 10 perc is.

Az űrfotózás trükkje az, hogy nem egyetlen képet készítünk, hanem annyit, amennyit csak tudunk. Ez lehet több száz, sőt, akár több ezer kép is. Egész éjjel ülhetek a kertemben, hogy újra és újra lefényképezzem ugyanazt a témát. A végső képexpozíció aztán ezen képek egymásra rétegzésével jön létre, olyan szoftverek segítségével, mint az Astro Pixel Processor vagy a Deep Sky Stacker.

A szoftver olyan részleteket keres a képen, amelyek a több ezer fotó mindegyikén megegyeznek. Majd kiszűri a nem egységes részleteket, például a zajt vagy a légköri viszonyok okozta eltéréseket, és hihetetlenül éles, részletes képeket alkot. Mindez a hátsó kertből megvalósítható.

Kezdésnek

Ha valaki még csak most kezd bele az űrfotózásba, választhat témának valami egyszerű dolgot, például a Holdat. Ehhez nincs szükség átalakított fényképezőgépre. Egy olyan gép, mint például a Sony Alpha 7C vagy Alpha 7 III, valamint egy teleobjektív, például a megfizethető árú Sony FE 200-600 mm f/5.6-6.3 G OSS objektív és egy FE 2x-es telekonverter elegendő.

Az expozíció attól függ, mit látunk a képernyőn. A fotón mindig az elérhető legnagyobb világosságra törekszünk, és a fényképezőgép hisztogramját használva biztosítjuk, hogy ne exponáljuk túl a fénypontokat. Ezután készítsünk egy sor képet, hogy rétegeket hozzunk létre.

A legjobb, ha a Hold fényképezésekor több réteget hozunk létre, mivel a légkörünkben sok a turbulencia. Ha a Holdról csak egy fényképet készítünk, előfordulhat, hogy csupán egyetlen terület lesz éles. Több felvétel készítésével és egymásra rétegezésével olyan végső fotót hozhatunk létre, amelyen a Hold teljes felszíne éles és részletes.

A Hold fényképezésekor nincs szükség csillagkövetőre. Csupán arról kell meggyőződnünk, hogy az égitest minden alkalommal a felvétel középpontjában van, és a rétegező szoftver majd gondoskodik az egyes képek egymásra illesztéséről.

* Kérjük, vedd figyelembe, hogy a fényképezőgép módosítását a Sony vagy annak hivatalos szervizközpontjai nem biztosítják. A Sony nem tanácsolja a hardver módosítását, és az kizárólag a tulajdonos saját felelősségére történhet.