Égitestek

Csillagfotózás, éjszakai vagy gyenge megvilágítás mellett készült tájképek... Bárhogy is nevezzük őket, egy közös tulajdonság összeköti mindegyiket, ez pedig a bonyolultságuk. Az ilyen képek készítése korántsem egyszerű: az időzítés, a helyszín, az erőfeszítés, a megfelelő felszerelés, és természetesen a tapasztalaton alapuló technikai tudás függvénye.

Stefan Liebermann, az éjszakai égbolt szakértője már számtalan órát töltött a csillagok alatt. A Stefanéhoz hasonló képek készítéséhez az alkalmas helyszín mellett megfelelő technikára és felszerelésre is szükség van. A legfőbb akadályt az éjszakai égbolt fényképezéséhez szükséges hosszú expozíció és a Föld forgásának együttese jelenti. Ennek hatására a csillagok a fényképen nem a valóságban látható élességgel jelennek meg, hanem fénycsíkokat képeznek.

„Általában az úgynevezett 500-as szabályt alkalmazzuk annak kiszámítására, milyen hosszú lehet egy expozíció, mielőtt a fénycsíkok megjelennének. A számítás során 500-at elosztunk a használt objektív gyújtótávolságával. Ez alapján az általam használt FE 24 mm f/1,4 GM objektívvel a maximális expozíciós idő körülbelül 20 másodperc, a kívánt fényerő eléréséhez pedig ISO 3200 vagy 6400-as értéken kellene fényképeznem. Ez nagyon bekorlátozna, így csillagkövetővel hosszabbítom meg az expozíciós időt” – magyarázza Stefan.

Legfrissebb munkáihoz Stefan a jól bevált α7 III gépét használta. A csillagkövetővel beállított fényképezőgép lassan elforog, hogy a Föld mozgásához igazodjon. „Ez lehetővé teszi, hogy az expozíciós időt akár két percre vagy még tovább elnyújtsam. Az előteret külön „földi” expozícióval rögzítem, az utómunkák során pedig egyszerűen csak össze kell kombinálnom a kettőt” – meséli.

De nem csak emiatt használja ezt az eszközt. „Ha csillagkövetővel készítek felvételt, a blendét sem kell olyan nagyra nyitni. Így az élesség szempontjából előnyös f/2,8 vagy f/3,5 értékkel is fényképezhetek, és alacsonyabb, 800-as vagy 1000-es ISO-beállítás is elég. A követő többek között FE 16–35 mm f/2,8 GM objektív használatát is lehetővé teszi, így rugalmasabban komponálhatom meg a fényképeket. Nagyon hamar rá lehet kapni a használatára, hiszen sok bonyolult technikai dologtól megkímél. Nem szükséges például több száz expozíciót egymásra rétegezni, ami a statikus csillagfotók esetében gyakori. Szeretem, ha egyszerű a dolgom” – mondja Stefan.

Az Alpha fényképezőgépek elektronikus képkeresőjének használata szintén nagy előnyt jelentett Stefan számára, ha fókuszálásról volt szó.

Stefan szerint a hasonló tájak fotózása olyan csoda, amelyet minden tájfotósnak meg kell tapasztalnia. „Sokan töltenek időt azzal, hogy olvasnak vagy beszélnek erről, de nem mennek ki terepre, és vágnak bele. Számomra ez a legnagyszerűbb érzés, és extra motivációt ad, hogy gyakran csoportos tevékenység is, ahol túrázhatok és beszélgethetek a barátaimmal, miközben felvételeket készítünk. Szeretem őket szerepeltetni a jeleneteimben, mint például ezen a képen is, mert emberi dimenziót ad, és méretarányt kölcsönöz a tágas égboltnak” – mondja.

Stefan számára a hasonló képek elkészítése különösen nagy jelentőséggel bír, hiszen a fényszennyezés egyre nehezebbé teszi a csillagfotózást a zsúfolt északi féltekén. „Nagyon fontos számomra, hogy megörökítsem ezt a látványt” – magyarázza. „Lehet, hogy 50 év múlva a fényszennyezés és a népesség annyira megnő, hogy már nem leszünk képesek ugyanígy látni az eget. Lényeges, hogy az emberek tudják: valaha ilyen csodálatosan festett.”