Florent Nicolast először egy tengervédelmi projekt szólította Brit Columbia csendes-óceáni partszakaszára és a Nagymedve esőerdőbe, de azonnal beleszeretett a Gitga’at őslakos közösség területébe, amelynek torkolatai és öblei mögött mérsékelt övi erdő terül el. A táj már több mint egy évtizede ejtette rabul a fotóst – ez idő alatt nyolc látogatást tett a térségben, amelyek három héttől akár három hónapig is eltartottak, és még egy könyv is született belőlük.

„Kutatókkal dolgoztam, akik hidrofónnal rögzítettek hangadatokat a területen élő cetfélékről (delfinek és bálnák), hogy felmérjék a hajózás tengeri élővilágra gyakorolt hatását. Emellett a közeli hosszúszárnyú bálnák, közönséges barázdásbálnák és kardszárnyú delfinek életmódját is figyelemmel kísérték. A felméréshez némi fotózásra is szükség volt, hogy a környéken elhaladó állatokat azonosíthassuk, ám ahogy közelebbről is megismertem a területet, a fényképeim is egyre jobban sikerültek.”

A sziklás partok, homokdűnés öblök és fákkal övezett vízmosások vidékén Florent megismerkedett az itt élő őslakosokkal, a Gitga’at közösséggel is.

„Eleinte a bálnákkal foglalkoztam, de aztán megismertem a helyi őslakos közösséget. A barátságunk révén felfedeztem a területüket és az értékeiket, majd idővel megmutatták a medvéket és a farkasokat is. A fotóprojekttel az a célom, hogy méltó módon mutassam be a közösséget és a természettel összefonódó életmódjukat. Az embereket ábrázoló fényképeket túlságosan tolakodónak találtam, emellett nem foglalkozom arcképekkel. Emiatt a közösség számára jelentéssel bíró állatokra fókuszáltam: a farkasokra, a medvékre és a bálnákra.”

A projekt során használt stratégiát és technikát illetően Florent számára az a legfontosabb, hogy kellő teret adjon a témának. „A tisztelet elengedhetetlen, ezért tisztes távolságból fényképezek. Az afrikai szafaritúrákon dzsipekkel hajszolják az állatokat, de a parton erről szó sem lehet. Időnként letáborozunk egy helyen, utána továbbhaladunk, és várjuk a megfelelő lehetőséget. Így az állatok tudtára adhatjuk, hogy nem akarunk közeledni feléjük, és nincs okuk a félelemre.”

„Az éberség a siker kulcsa – folytatja. – Nem rejtőzöm el, így bizalmat keltek a környezetemben. A várakozás napokig vagy akár hetekig is eltarthat, és az ember végig arról ábrándozik, hogy megjelenik egy farkas vagy egy medve. Amikor végül eljön a pillanat, az maga a csoda. Az egész csupán néhány percig tart, de nem is kell ennél több. Ezért kell ébernek lenni.”

A projekt kezdetén Florent A-bajonettes Sony Alpha fényképezőgépeket használt, például az Alpha 99 II modellt, ám a Nagymedve esőerdőben tett legutóbbi utazásai alatt már a Sony Alpha 7R IV modellre váltott. „A fényképezőgép tökéletesen megfelel a környezet kihívásainak. Rendkívül érzékeny, kiváló akkumulátorkapacitással rendelkezik, ráadásul még a térségre jellemző esős és párás időben sem hagyott még cserben. Ezek a tulajdonságok rendkívül fontosak számomra, hiszen ahhoz, hogy bármikor készen álljak a fotózásra, az állványra rögzített fényképezőgépet órákon át bekapcsolva tartom, és még akkor is állnia kell a sarat, ha én esetleg elalszom.”

„Az állandó készenléthez az is szükséges, hogy a megfelelő beállításokkal ne kelljen bajlódnom – mondja Florent. – Teljesen kézi üzemmódban fotózok. Az expozíciót a képkereső segítségével állítom be, és az ISO-értéket is kézzel adom meg, hogy a zársebességgel kimerevítsem a téma mozgását. Ha az ember napokig várakozik, nem akar elmosódott képeket, ezért 1/800 mp körüli sebességgel dolgozom.”

Florent az FE 200-600mm f/5.6-6.3 G OSS modellhez hasonló teleobjektívet és egy régebbi típusú A-bajonettes 300mm f/2.8 G objektívet használ egy LA-EA5 adapterrel az Alpha 7R IV fényképezőgépén, hogy ráközelítsen a témára, ám elmondása szerint az is fontos, hogy a végeredmény összhangban legyen a környezettel. „A környezet fontos szerepet játszik, hiszen az egyszerű arcképekkel szemben egy kerek történetet mesél. A képeimen szeretném megmutatni az állatok természetes élőhelyét és a környezetükhöz fűződő viszonyukat. Gyakran szűkebbre állítom a blendét, hogy csökkentsem az elmosódottságot, így kirajzolódnak a részletek.”

Florent lencsevégre kapott egy bálnát, amint a fákkal övezett háttér előtt vizet fúj a levegőbe – az ilyen felvételek kétségkívül többet mondanak minden szónál. „Számomra ez jelenti a tökéletes egyensúlyt, hiszen a képen megjelenik a vízi élővilág kapcsolata az esőerdővel. A képre nézve szinte hallani lehet a fák között visszhangzó bálnahangot, és egyértelműen megjelenik a természet összhangja. Az egész projekt ezt a célt szolgálja, és örömmel tölt el, amikor sikerül megvalósítani.”