Ha egy másik világból látogatnál ide, és először pillantanád meg a Földet az űrből, joggal hihetnéd azt, hogy egy vízbolygóról van szó. Más szögekből a felszíne 71%-át víz borítja, és felmerülhet benned a kérdés, hogy hol fordul elő nagyobb valószínűséggel intelligens élet ezen a kék bolygón?

Az intelligencia és az oktatás áll Alexis Rosenfeld munkájának középpontjában. Az UNESCO által támogatott Fondation 1 Ocean felfedezőprojekt vezetőjeként Alexis és kollégái tudományos küldetéseken keresztül szeretnék felfedezni, dokumentálni és támogatni az óceánokat azzal a céllal, hogy jobban értsük és óvjuk őket. A „mi” alatt mindenkit értenek, hisz a világ vizei a közös támaszunk és felelősségünk is egyben.

„Azért kereszteltük 1 Ocean névre a projektet, mert tényleg egy óceánunk van: egyen osztozunk és egyre támaszkodunk” – indokolja Alexis. „A világunkat a víz köti össze. A Földközi-tenger az Atlanti-óceánba ömlik, az Atlanti a Csendesbe, a Csendes a Fülöp-szigeteki és dél-kínai tengerekbe, majd onnan az Indiai-óceán visszafolyik az Atlantiba. Csak a tengereink vannak ilyen összeköttetésben, és ez mutatja világunk legjobb és legrosszabb oldalát is.”

„Amit egy helyen tesznek, és ott megzavarnak, az máshol is következményekkel jár,” – folytatja Alexis – „és persze ezt látjuk ma a szennyezéssel, az élőhelyvesztéssel és a kihalással. Küldetésünk, hogy az óceánjaink egészségének fontosságát hirdessük. Míg a világunk és az összefüggései távolról könnyedén láthatók, addig nem olyan könnyű elképzelnünk, hogy valójában mi is történik a világ vizeiben. Tengereink és tavaink tükröződnek, és a hullámaik mögé rejtik az igazságot: azt, hogy elhanyagoltuk őket. Ezért jött közénk Lily, legújabb tagunk” – mosolyog – „és reméljük, sokat segít majd.”

Lily egy merülő robot, amelyről Alexis reméli, hogy komoly lehetőségeket hordoz magában, és emeli majd a víz alatti munka minőségét, hozzájárulva ezzel a végcélhoz: a felfedezéshez és az oktatáshoz. „Lilyt Antoine Dranceyvel, a Black Whales Pictures vezetőjével együtt hoztuk létre, a Sony Europe finanszírozásával és technikai segítségével a hátunk mögött” – árulta el. „Antoine a pilóta, én vagyok a fotós, Lily pedig a második szempárom a mélyben. 1000 méteres mélységekre lett tervezve, több mint kilenc kilométer per óra sebességgel mozog, és egy távvezérlésű állomáshoz kapcsolódik száloptika segítségével, így mindent úgy látunk, mintha mi magunk lennénk ott.”

„Az eredeti képek és videófelvételek nagyon fontosak egy ilyen projekt esetében” – folytatja Alexis – „mert folyamatosan új történetekre bukkanunk a mélyben – olyan történetekre, amelyeket a nyilvánosság elé kell tárni, és meg kell osztani. Lilynek új tervezésű LED-lámpái vannak, melyek elengedhetetlenek a mélyben, de a legjobb az egészben, hogy úgy van kialakítva, hogy ráférjen egy Sony Alpha 1 fényképezőgép és egy Atomos felvevő, így elképesztően jó minőségű RAW-állóképeket és 4K-s vagy 8K-s videófelvételeket tudunk készíteni vele. És mivel a Sony Alpha fényképezőgépek egyforma kialakításúak, akár az Alpha 7S III-ra is kicserélhetjük a gyenge megvilágításban történő videózáshoz.”

Lily kialakítása és vezérlőrendszere azt is lehetővé teszi, hogy Alexis azonnal a távból végezzen mindenféle változtatást az expozíción, fókuszon és akár a zoombeállításokon is. „De ezzel együtt a Lily másik hatalmas előnye, hogy a 18 órás aksiüzemidejével mi mindent képes megmutatni nekünk.”

„A bolygó egészségéhez hasonlóan az idő itt sem egy olyan luxuscikk, amellyel a víz alatti fotósok alapesetben rendelkeznek,” – meséli Alexis – „de Lily olyasmit nyújt a számunkra, amellyel egyébként csak a szárazföldi fotósok rendelkeznek. Amikor egy profi természetfotós erdőben vagy mezőn fotóz, órákig vagy akár napokig is egy helyben tud várakozni, ha van egy meleg dzsekije és elég élelme. A vízben azonban sokkal korlátozottabbak a lehetőségeink. Addig várunk, amíg lehetséges, de idővel vissza kell térnünk a felszínre – és ha felmegyünk, pár perc híján lemaradhatunk valamiről. A Lily segítségével azonban addig tudunk rejtőzködni, várakozni, megfigyelni és témákat fókuszban tartani, ameddig csak szeretnénk! És ezt nem csak a mélytengeri részen, de akár 20 vagy 40 méteres mélységben is megtehetjük.”

Ezek a lehetőségek hatalmas területeket nyitottak meg az óceánban, ahol Alexis dolgozhat, „és ez természetesen azt is jelenti, hogy hidegebb, mélyebb és melegebb helyekre is eljuthatunk, mint például a vulkánok mélyére vagy termális kürtőkbe, amelyek egyedi ökoszisztémákkal rendelkeznek.”

A felfedezés szépségével együtt sajnos az a látvány, amelyre Lilyt tervezték, jóval aggasztóbb. „Bár nem oszthatunk meg túl sok mindent azokról a fajokról, amelyeket most fotózunk, a Földközi-tengerben található gorgóniai vörös fa korall is közéjük tartozik” – meséli Alexis. A korallerdők pusztulása nagy problémát jelent ott, hiszen a tenger rohamosan melegszik és változik. Ezek a gyönyörű fajok a felszíntől 200 méterre élnek, és az ökoszisztéma fontos részeit képezik: táplálékként és menedékként is szolgálnak más állatok számára.

„Aztán ott a műanyag” – teszi hozzá borúsan. „A 1 Ocean keretében főleg ezt kutatjuk Lilyvel. Mindannyian tisztában vagyunk a problémával, de megmutatjuk, hogy még annál is ijesztőbb a helyzet, mint ahogy az emberek gondolják. A felszín alá tekintés példájánál maradva a műanyag hátborzongató képet fest. Tudjuk, hogy a tengeri műanyagoknak csupán egy-két százaléka látható a partokon és az óceán felszínén, míg 98%-a az óceán fenekére süllyed… ahol még több kárt okoz, és ahonnan sokkal nehezebb eltávolítani. Lilynek köszönhetően már ismerjük az 1000 méter közeli mélységeket, amelyek sajnos hatalmas műanyagtemetőkre hasonlítanak.”

„Ezeken a helyeken” – folytatja – „1970-ből vagy akár korábbról származó műanyagokat is találunk. Az utcákon elejtett és a folyókba kerülő műanyagok ezek, amelyek idővel a tengerben végzik. Lily felvételeinek köszönhetően szeretnénk bemutatni, hogy a műanyagok nem lebomlók, és igaz, hogy nincsenek szem előtt, – így sok ember fejében sem – attól még nem tűnnek el. Sőt, még veszélyesebbé válnak azáltal, hogy mikro- és nanoműanyagokra bomlanak. Ezek a táplálékláncban végzik, és nem csak a tengeri élőlényeket pusztítják vele. Emlékszel az „egy óceánra”, ami összeköt bennünket? Nos, ez azt jelenti, hogy a műanyag visszakerül az ételeinkbe is.”

„Lily, csapatunk legújabb tagja, a Sony Alpha 1 és Alpha 7S III fényképezőgépekkel a fedélzetén csak tágítani tudja az óceánról kialakult képünket” – zárja Alexis. „De ez még csak a kezdet. Lily még nem mutatta meg a legjobb képességeit. Úgy vélem, idővel segíthet felfedezni olyan dolgokat, amelyeket korábban még sosem láttunk, jókat és rosszakat egyaránt.”

„Sok lehetőségünk és ötletünk van azzal kapcsolatban, hogy hova mehetünk, mit kereshetünk, és hogyan hívhatjuk fel a figyelmet az óceánjainkra. Még nincs késő változtatni, és hálásak vagyunk a Sonynak, hogy segít ebben.”