New York metróhálózatának 472 megállójában és mintegy 1100 kilométeren elterülő pályáján egy soha véget nem érő történet bontakozik ki a szemünk előtt. A szerelvények a nap 24 órájában üzemelnek, így az utasok forgataga újabb és újabb lehetőségekkel kecsegtet. De vajon hogyan találja meg ebben az állandó nyüzsgésben a megörökítésre érdemes pillanatokat egy fotós? Natan Dvir szerint az eltökéltség a megoldás.

„A peronok előtt elsuhanó szerelvények olyanok, akár a színházban a függöny. Amint elindul egy kocsi, új felvonás veszi kezdetét, és a színpadot új szereplők töltik meg friss jelenetekkel. Emiatt mindig rengeteg a látnivaló.”

„Mindig a kiválóságra törekszem – folytatja. – A New York Magazine ezen projektjében sokat segített, hogy évekkel korábban már készítettem egy hasonló sorozatot, így már gyakorlott voltam a témában. A magazin arra hegyezte ki a cikket, hogy az emberek már nem érzik magukat biztonságban a metrón, azonban engem az is érdekelt, hogyan jeleníthetem meg a magányt és az elszigeteltséget, illetve hogyan viselkednek az utasok a megállókhoz hasonló személytelen és szürke helyeken.”

A 2014 és 2017 között készített eredeti fotósorozatához hasonlóan Natan ismétlődő motívumokat alkalmazott: az ellenkező oldalról fotózva a megállók oszlopaival osztotta három részre a felvételeket. „Már régóta szerettem volna kipróbálni ezt a technikát, ugyanis keretbe helyezve a felvételek régi filmtekercsek hatását keltik, illetve a középkori hármas tagolású oltárképeket, a triptichonokat is megidézik.”

A körültekintő helyszínválasztás és az oszlopok ismétlődése révén Natan képes volt megőrizni az egységes megjelenést, ám a projekt így is kihívások elé állította a fotóst. „A kompozíciók többdimenziósak, ugyanis minden felvétel esetén három formátumot kellett figyelembe vennem. A Sony Alpha 1 készülékem full-frame formátumú fotóit vágás után egy három négyzetet tartalmazó panorámaképbe helyeztem, és az egyes kereteket illetően ügyelnem kellett arra, hogy összeillőek legyenek.”

Natan egy hét alatt 30 metróállomáson, köztük Manhattanben, Queensben, Bronxban és Brooklynban készítette el a projekt képeit. Arról is gondoskodott, hogy különböző helyzeteket kapjon lencsevégre – a kora reggeli ingázástól kezdve az éjszakai járatokig több ezer felvételt készített.

„Nem ragadtam le egyetlen helyszínen, hiszen a peronon végighaladva az oszlopok újabb és újabb jeleneteket és szereplőket foglalnak keretbe – magyarázza Natan –, így a triptichonon belüli viszonyok is folyamatosan változnak. Fotózás közben aktívnak és ébernek kell lenni, ám néha minden igyekezetünk ellenére is elsuhanunk a kép részletei felett – csak szerkesztés közben bukkannak fel a legcsodálatosabb emberi pillanatok.”

A legtöbb utcai fotóssal ellentétben Natan a távolból, visszahúzódva figyelte alanyait, ezért gyorsan kellett cselekednie, illetve arról is meg kellett győződnie, hogy éles és részletgazdag képek születnek, amelyek nagy méretű nyomatként is megállják a helyüket. Ehhez a feladathoz természetesen a Sony Alpha 1 volt a tökéletes választás. „Mivel ezt a témát korábban már DSLR-készülékkel is fotóztam, bátran állíthatom, hogy nem érhet a tükör nélküli Sony fényképezőgépeim nyomába – meséli. – Mivel a félhomályos állomásokon kézből fotóztam, és szerettem volna elkerülni az elmosódottságot, leginkább mozdulatlan utasokat örökítettem meg – ám a zársebességet még így is 1/80 mp és 1/125 mp között állítottam be, amihez magasabb ISO-érték szükséges.

Az Alpha 1 kis méretének és súlyának köszönhetően tökéletes társ a mozgalmas utcai fotózásban, azonban Natan az elektronikus képkereső rácsvonalainak is hasznát vette a triptichonokat keretező oszlopok szimmetriájának megőrzésében. „Egyik képet sem kellett utólag kiegyenesíteni – számomra etikai szempontból fontos, hogy hű maradjak az eredetihez. A képkereső szinte a végeredményt mutatja, ezért még a metróállomások gyenge, mesterséges fényviszonyai mellett is azonnal láthatjuk, hogy mire exponáltunk.”

A rengeteg felvétel közül Natan vajon hogyan választotta ki, hogy melyek kerüljenek a magazinba és a saját weboldalára? „Azok a legjobb képek, amelyek valamilyen érzést váltanak ki belőlünk. Ezek a fotók keltik fel az érdeklődést, hiszen rabul ejtik a tekintetünket, és gondolatokat ébresztenek bennünk.”