Hogyan magyarázhatunk el egy olyan problémát, amely annyira hatalmas, hogy az egész bolygót érinti? A klímaváltozás több tekintetben is a legnagyobb probléma, amellyel az emberiség valaha is szembesült, és olyan következményeket hordoz magában, amelyek szó szerint az egész világra hatással vannak – fel kell fognunk, mielőtt felvehetnénk vele a harcot. Ennek egy kipróbált és jól bevált módja, ha a problémát alkotóelemeire bontjuk, és emberi léptékben vizsgáljuk meg.

Így kerültünk erre a mesebeli hegyi tájra, a Norvégiában található Dovrefjell Nemzeti Parkba, a pézsmatulkok otthonába. Ez a hely kétségtelenül nagyon közel áll Floris Smeets természetfotós szívéhez, aki több mint egy évtizede dokumentálja az itt élő pézsmatulkok mindennapjait. A Nicolai Brix videókészítővel közösen megalkotott filmjük azt mutatja be, hogy a pézsmatulkok hogyan küzdenek a túlélésért egy olyan környezetben, amelyet már nem hívhatnak a sajátjuknak.

„Olyan régóta fotózom a Dovrefjellben élő pézsmatulkokat, hogy nagyon is világosan látom, milyen hatással van rájuk a klímaváltozás. A szemem előtt bontakozott ki az egész.” – kezdi Floris. „Nicolaijal pedig pontosan ezt szerettük volna átadni a filmünkön keresztül.”

„Sokkal nagyobb hatással jár, ha példákat mutatunk az állatfajok szenvedésére, valamint ha megmutatjuk, hogy mindez hogyan érinti azokat az embereket, akik közel kerültek hozzájuk. A természetrajzi filmkészítést tekintve az eredmény gyakran sokkal magával ragadóbb, ha érzelmi reakciót vált ki a nézőből. Bár sokkal többet gondolunk az olvadó jégtáblákon ülő, éhező jegesmedvékre, a pézsmatulkoknál is egy hasonlóan pusztító folyamat megy épp végbe.”

Floris és Nicolai megbízható Sony felszerelésükkel felvértezve vágtak bele a projektbe, azzal a tudattal, hogy a lehető legjobb eszközökkel rendelkeznek a történet megörökítéséhez. „Egy ideje a Sony Alpha 1 a kedvenc fényképezőgépem a természetfotózáshoz, mivel 100%-ig biztos vagyok abban, hogy az autofókusz még akkor sem okoz csalódást, ha hópelyhek ezrei szállnak a levegőben, vagy kihívást jelentő fényviszonyokkal kell megbirkóznom.” – mondja Floris. „Második fényképezőgépként egy Alpha 7R III készüléket is használok, és az állatoktól való távolságtól és a környezettől függően váltogatom az FE 400mm f/2.8 GM OSS és az FE 600mm f/4 GM OSS objektívet.”

Ahogy az új időjárási minták egyre több meleg levegőt hoznak a pézsmatulkok környezetébe, a páros elkötelezett volt amellett, hogy bemutassa, mindez milyen káros hatást gyakorol erre a fajra. „Egyik nap –20 ºC vagy –30 ºC van, másnap pedig esik az eső. Ez azt jelenti, hogy a talajon jégréteg képződik, ami a táplálkozás és a mozgás terén egyaránt problémákat okoz. Télen a tulkok fűvel táplálkoznak, amelyet a hó alól ásnak ki maguknak, a jég azonban mindezt megnehezíti vagy egyenesen ellehetetleníti, és néhány meredek lejtő már túlságosan csúszós ahhoz, hogy elérhessék.”

„Ráadásul ha a hőmérséklet megközelíti a 0 ºC-ot, a hó még nedvesebbé és tapadóssá válik.” – folytatja a fotós. „A tulkok nem alkalmazkodtak ehhez, így a hó ásás közben összegyűlik a bundájukon, és nagy jégcsomókat képez. Ez lelassítja az állatokat, amelyek így több energiát használnak a mozgáshoz, mégpedig pont abban az évszakban, amikor takarékoskodniuk kellene vele. Úgy fejlődtek, hogy kb. –40 ºC-os hőmérsékleten éljenek, így ráadásul még túl is melegednek. A klímaváltozás el fogja őket pusztítani.”

Floris ámulattal figyeli azt a különleges kapcsolódást, amellyel Nicolai filmkészítői tevékenysége gazdagítja a témát. „Az elmúlt évek során több ezer fotót készítettem a pézsmatulkokról, egy állóképen azonban nem mindig egyszerű bemutatni, hogy a klímaváltozás milyen hatással van az életükre. Nicolai videós munkái erőteljesen szemléltetik azokat a viselkedési problémákat, amelyekkel az állatok szembesülnek. Szeretek olyan állóképeket készíteni, amelyek a környezet ábrázolása mellett az állatok közelebbi tanulmányozására is alkalmasak, egy videó azonban a maga nyers valójában képes bemutatni, ahogyan az állatok olyan körülmények között küzdenek a túlélésért, amelyekre nincsenek felkészülve.”

Nicolai elmondása szerint bár a munkája nagy részében csupán „légy volt a falon”, és Florist támogatta az interjúi során, a folyamatosan változó környezet bemutatása iránti igény egyben azt is jelentette, hogy kihasznált minden olyan helyzetet, amikor meg tudta örökíteni az állatok szüntelen küzdelmét.

„Minden alkalmat megragadtam, hogy megmutassam, a pézsmatulkoknak milyen keményen kell dolgozniuk akár egy falatnyi élelemért is, és hogy a legapróbb fűcsomókat is igyekeznek kikaparni maguknak.” – idézi fel Nicolai. „Annyi felvételt készíthettünk volna még a klímaváltozás káros hatásairól – bárcsak többen lettek volna velem!”

Nicolainak számos különböző felvételre volt szüksége, amelyekhez két zoomobjektívet használt: az FE 24-70mm f/2.8 GM II a dokumentarista elemeknél tett jó szolgálatot, míg az FE 200-600mm f/5.6-6.3 G OSS objektívvel magukat a pézsmatulkokat örökítette meg. Mindkét objektívet egy Alpha 9 III készüléken használta. „A felvételek általános minősége valami elképesztő volt.” – meséli lelkesen. „A kamera új globális zárja egész egyszerűen briliáns, amikor sok a mozgás, az autofókusz pedig hatalmas fejlődésen ment keresztül. Egy másik fontos tényező a stabilizálás, amelynek köszönhetően minden felvételt kézből készíthettem el. Ez hihetetlenül hasznos, amikor nem szeretnénk sok felszerelést cipelni. Emellett egy Sony ECM-M1 mikrofont is használtam a hegyekben rögzített hangfelvételekhez.”

A projektet összegezve mindkét alkotó úgy gondolja, mindezt egyedül nem tudták volna véghezvinni. „Mindketten jól ismerjük a természetet, és bár nagyon tiszteljük egymás munkáját, ő is és én is máshogy éljük ki a kreativitásunkat” – magyarázza Nicolai. „Ez azonban hatalmas erősségnek bizonyult. Egyedül nem tudtam volna elmesélni ezt a történetet, és a kívánt hatás eléréséhez mindketten kellettünk.”

„Számomra is ez volt a legnagyobb felismerés” – helyesel Floris. „Együtt valami olyat hoztunk létre, amire külön-külön nem lettünk volna képesek. Reméljük, hogy ez a négy nap, amelyet a pézsmatulkok és a küzdelmük bemutatásának szenteltünk, eléri majd a célját. Úgy gondoljuk, a projektünk azt mindenképpen bebizonyítja, hogy közös munkával többre jutunk, mint egyedül – és ez a klímaváltozás elleni küzdelemre különösen igaz.”