A természetfotózást illetően talán nem a Sony FE 50-150mm f/2 GM objektív az, amely elsőként eszünkbe jut, Philipp Jakesch számára azonban ideális társnak bizonyult a közelmúltbeli antarktikai kalandja során. „Odaát, a déli sarkkör közelében és Antarktikán nagyon közel kerülhetünk a vadon élő állatokhoz, és ők is igen közel kerülnek hozzánk.”

Philipp az Argentínában található Puerto Madryn városából és a Falkland-szigetekről indult a régió élővilágának felfedezésére, és ekkor látott első alkalommal vadon élő pingvineket. „Rábukkantam egy hatalmas királypingvin-kolóniára, amely egyben a világ egyik legnagyobb kolóniája is” – idézi fel Philipp. „400 000 pingvin egy helyen. Egészen elképesztő. Körülbelül 10 méterre tőlem egy királypingvin-fióka állt. Lehajoltam, hogy alacsony szögből örökíthessem meg, és ezzel kihasználjam az objektív f/2-es blendéjének előnyeit. Aztán meghallottam azt a jellegzetes éles hangot, amelyet ezek az állatok kiadnak, és amikor odanéztem, a pingvin még közelebb állt hozzám.”

A pingvinek megközelítésére bizonyos szabályok vonatkoznak, amelyek az állatok bizonyos betegségektől, például a madárinfluenzától való védelmét szolgálják. „Pár métert hátrálnom kellett, miközben lehajoltam, hogy elkészítsem a felvételt a Sony Alpha 9 III elforgatható képernyőjének segítségével. Ahhoz, hogy megvédjük a madarakat a madárinfluenzától, a bakancs talpán kívül semmi nem érhet a talajhoz. A királypingvin-fióka a nyomomba eredt – az a bűbájos, bolyhos kis gömb mindenhová követett.”

Az állatok kíváncsi természetének köszönhetően az objektív 50–150 mm-es gyújtótávolsága tökéletes volt ahhoz, hogy Philipp gyönyörű felvételeket készítsen az egyes pingvinekről és egyéb élőlényekről. „Rengeteget számít, hogy az objektív gyújtótávolsága 50 mm-nél kezdődik. Van egy képem két királypingvinről – egy fióka és valamelyik szülője látható rajta, a háttérben a lenyűgöző tájjal. Ezt a felvételt egy 70–200 mm-es objektívvel nem tudtam volna elkészíteni, mivel túl közel lettem volna a fotózáshoz. A Sony Alpha II fényképezőgépem is nálam volt, és az 50,1 megapixeles felbontásának köszönhetően bármikor megvághatom a képeket, szélesebbé viszont nem tehetem őket.”

Philippet nem vonzza az, hogy olyan képeket készítsen, amelyek csupán a vadon élő állatok portréinak tekinthetők. „Őszintén szólva, közelképeket az állatkertben is lehet készíteni” – hangsúlyozza a fotós. „Ha viszont elegyítjük a közelebbi, középtávú és szélesebb látószögű felvételeket, változatosabb képekre tehetünk szert. Hatásosabban mesélhetjük el a történetet. A táj történetét, a természet mibenlétét és az egésznek a léptékét.  Láthatjuk a mélységet, és képet kaphatunk arról, milyen hatalmasak is ezek a tájak, valamint hogy az állatok pontosan hol is élnek.”

Nem a gyújtótávolság az FE 50-150mm f/2 GM objektív egyetlen olyan jellemzője, amely kivívta Philipp csodálatát. Az f/2-es blende olyan lehetőségeket nyit meg, amelyek túlszárnyalják az f/2,8-as objektívekkel elérhető eredményeket. „A lenyűgöző élesség és a kis mélységélesség minden előnyét kihasználhatjuk, és eljátszogathatunk a gyönyörű hátterekkel” – mondja a fotós. „Az f/2-es blende egészen elképesztő, ha egy kis fény látható a háttérben. A bokeh lenyűgöző. Teljes mértékben kiaknázhatjuk a káprázatos buborékos háttér előnyeit. Hihetetlenül gyönyörű. A buborékok gömb alakúak, így nem változnak macskaszemmé, ha a szélhez közelebb jelennek meg.”

„Szerencsések voltunk, hogy végül egy kis hó is esett” – folytatja Philipp. „Így, hogy hó is van a felvételen, még jobban látszik a blende hatása. Vagy csodálatos fények láthatók a háttérben, vagy hó az előtérben – utóbbinál a hópelyhek hatalmasnak látszanak, mivel nagyon elmosódnak. Az egész olyan jól kitölti a keretet. Egy másik objektívvel ezt nem lett volna ilyen egyszerű elérni.”

Az autofókusz a hóesésben is tökéletes teljesítményt nyújtott. Philipp felidézett egy konkrét pillanatot, amikor az autofókusz a pingvinek mozgolódása ellenére is a témán maradt. „Folyamatosan követte az adott pingvin szemét. Némelyikük ide-oda szaladgált, majd elesett, mert elcsúszott, aztán újra felkelt, megint szaladt egy kicsit, és végül lecsúszott a dombon. A pingvinek gyakran igen szórakoztató látványt nyújtottak.”

Annak ellenére, hogy egy rendkívül nagy maximális blendével rendelkező 3×-os zoomobjektívről beszélünk, az 50–150 mm-es objektív megtévesztően könnyű. „Ez volt az egyik legmeglepőbb dolog a számomra – az objektív kis tömege és a kezelése. Fantasztikus vele dolgozni, mivel tökéletesen illik a kézbe.” A kezelés az egyik ok, ami miatt Philipp elvihette az 50–150 mm-es objektívet a felfedezőútjára, azaz olyan helyekre, ahol csak a kézből fotózás jöhet szóba.

A különleges vadvilág, a fantasztikus helyszín és az elképesztő körülmények kombinációja révén Philipp lenyűgöző felvételeket készíthetett az FE 50-150mm f/2 GM objektívjével. Izgatottan várom, hogy legközelebb hová viszi majd.