A nevem Ananda Joinet, szenvedélyes természetfotós és -videós vagyok. A fotózás és utazás számomra a múló pillanatok megörökítéséről szól, hogy újra átélhessük ezeket az egyedi pillanatokat és örökké gyönyörködhessünk bennük. A megközelítésem a mély érzékenység megélésében, illetve a szépség és költőiség keresésében gyökerezik. Minden képem egy-egy történetet mesél el – a természet történetét, annak minden pompájával együtt.

A munkám során a célom a vadvilág szépségének olyan részleteit kiemelni a fényképeimmel, amelyeken gyakran átsiklunk, mindezt alázattal és szenvedéllyel.

Ezúttal Alexandre Velluet volt az útitársam egy tíznapos kalandon, amely során felfedeztük és megörökítettük Norvégia, azon belül is a lenyűgöző Vesterålen- és Lofoten-szigetek lélegzetelállító vadvilágát – régóta álmodoztunk ezekről az úti célokról. Ezek a vad, távoli tájak a modern világ káoszától mentesek, és felébresztették a szenvedélyünket a természetfotózással kapcsolatban, illetve remek lehetőséget jelentettek a Sony FE 400-800mm f/6.3-8 G OSS objektív kipróbálására.

Ez egy remek objektív, amely kézbe fogva stabil és robusztus érzetet kelt anélkül, hogy túl nehéz lenne. Nem vagyok túl magas, ezért kíváncsi voltam a súlyára, amely végül kellemes meglepetést okozott – viszonylag könnyű a kiemelkedő gyújtótávolságához képest. Emellett a kompakt méretének is örültem, hiszen szinte pontosan megegyezik a Sony 200-600mm f/5.6-6.3 FE G OSS objektívemmel, amelyről már tudom, hogy szinte mindig kézből használva is kényelmes marad.

Hamar észrevettem, hogy a 400-800mm kezelése meglepően hasonló a 200-600mm objektívéhez képest. A képélesség és kompakt méret is hasonló, leszámítva a hosszabb gyújtótávolságot. Először aggódtam, hogy az f/8-as blende által kínált bokeh kevésbé tetszik majd, de meglepően lágy és szép végeredményt nyújt, kiemelve mind az előteret, mind a háttér elmosódását.

A stabilizálás és élesség is nagyon jónak bizonyult, még az olyan kedvezőtlen időjárási viszonyok között fotózva is, mint az erős szél, hó vagy gyenge fényviszonyok. A kihívást jelentő környezet ellenére az autofókusz még a hóesésben, sűrű fák közt álló jávorszarvasra is gyorsan ráfókuszált. A belső zoomszerkezet kellemes egyensúlyt nyújtott a vázzal, bár a felszerelés így is kicsit fejnehéz volt az objektív mérete miatt.

Egy ponton még egy hermelinnel is találkoztunk, amin ki tudtam próbálni az autofókuszt és az élességet úgy, hogy közben a témám tónusa beleolvadt a környezetébe, gyorsan mozgott, gyenge megvilágítás mellett. Rendkívül izgatott voltam a találkozás során, mivel a hermelinek a kedvenc állataim közé tartoznak, és igazi fotós kihívást jelentenek a gyorsaságuk miatt. A kapott képek vetekszenek a nagy blendéjű objektívekkel készültekkel, és lágy bokeh, valamint éles részletek jellemzik őket, a hóesés és a rossz fényviszonyok ellenére is.

A Sony Alpha 1 II váz és 400-800mm objektív kombinációja forradalmian új élményt jelentett, a környezeti tényezőktől függetlenül is lenyűgöző témakövetésnek és autofókusz-sebességnek köszönhetően – ezen tulajdonságok miatt szeretem különösen a Sony-felszereléseket. Általában AF-C módban, témafelismeréssel és -követéssel használom filmezéshez a kamerámat, amely nagyon jól teljesít így, és ez elengedhetetlen a gyorsan mozgó témák, mint a hermelinek és madarak megörökítéséhez.

Videózáshoz, különösen természetfilmek forgatásához ez az objektív felbecsülhetetlen. Bár az f/8-as blende nem feltétlenül a legvilágosabb gyenge megvilágítás mellett, így is remekül használható videózáshoz, ahol az alacsonyabb képkockasebesség moziszerű elmosódást kelt. Rengeteget használtam, és az optikai minőség és nagy zoom kombinációja jelentős előnynek bizonyult, amellyel a 200-600mm objektívhez mérten könnyebben örökíthettem meg az állatokat, különösen a madarakat.

Végül pedig úgy gondolom, hogy egy ilyen objektív a tájképfotózás bizonyos területein is rendkívül hasznosnak bizonyulhat, mivel érdekes kompozíciók alkothatók a perspektíva szűkítésén keresztül.