A hold azóta foglalkoztatja az emberiséget, amióta vannak emberek, akiket foglalkoztathat. Hatása egyértelmű a mitológiában, a történetekben és a művészetekben egyaránt, és természetesen a norvég René Ringnes-hez hasonló fotósok sem tudnak ellenállni a csábításának. „Mindig elvarázsolt a hold – mondja René –, és az igazat megvallva a fotós karrieremet is a megörökítése inspirálta. Csodálni, ahogyan a hold felbukkan a horizonton, ugyanolyan szép, mint egy napfelkelte, és pont ezek azok a pillanatok, amelyeket meg szeretnék osztani másokkal.”

Azonban mivel folyton mozgásban van, az égbolton csak kis helyet foglal el, valamint egyértelműen ki van szolgáltatva a földrajz és az éghajlat kényének-kedvének, a Föld egyetlen természetes holdját nem könnyű lencsevégre kapni – legalábbis úgy, hogy hűen visszaadjuk a szemlélők által átélt élményt.

Amikor fotózásról van szó, Renének rejtőzik egy különleges trükk a tarsolyában. „Nem akarok olyan képeket készíteni, amelyeken egyedül a hold látható” – mondja. „Hogy igazán nagyot üssön, mindig valami más mellett örökítem meg. Egy szép előtér keretet ad neki, és ha a megfelelő gyújtótávolságot állítjuk be, a kombináció nagyobbnak és lenyűgözőbbnek mutatja. Tehát azt, ahogy a hold a horizont fölé emelkedik vagy alábukik, mindig úgy fényképezem le, hogy épületek, emberek, nevezetességek vagy más referenciapontok mögé kerüljön.”

Mivel a hold minden nap csak pár percig tartózkodik a horizont közelében – egyébként vagy túl magasan van ahhoz, hogy bármivel együtt örökítsük meg, vagy túl alacsonyan ahhoz, hogy látszódjon –, szükség van némi tervezésre. „Először is meg kell találnom azt a témát, amit a hold előtt szeretnék látni – magyarázza René –, majd egy alkalmazás segítségével meghatározom, hogy pontosan hova kell állnom, és mikor kell fotóznom. Minél távolabb helyezkedünk el az előtte található tárgytól, annál nagyobbnak tűnik majd maga a hold.”

Miután rálelt a tökéletes helyre, René szerint a sikerhez elengedhetetlen beállítani a megfelelő gyújtótávolságot és felbontást. „Ha valaki igazán látványos képeket szeretne készíteni a holdról, akkor abban a felszerélésének is nagy szerepe van. Én egy rendkívül nagy felbontású Sony fényképezőgépet használok, egy Alpha 7R IV-et, ami azt jelenti, hogy az utómunka során a minőség károsítása nélkül vághatom le a kép szélét, hogy minél nagyobb részt foglaljon el a keretben a hold. De ennél talán még fontosabb, hogy milyen objektívet használok. Számomra a 100-400mm GM létfontosságú a hold fotózásához.”

„Azokhoz a fotókhoz, amelyeket én szeretnék készíteni, igazából a 400mm-es objektív a minimum” – mondja. „Ha a holdat nagynak szeretnénk láttatni, akkor ahhoz ekkora nagyítás szükséges. Az előtérben lévő tárgytól való távolságomtól függően – ami lehet akár pár száz méter vagy több kilométer – használhatom a Sony FE 2x-es telekonvertert, amellyel akár a 800mm is összejöhet.”

„G Master sorozatú objektív lévén az FE 100-400mm segítségével igazán magas minőségű képeket lőhetünk, amelyek olyan élesek, hogy az utómunka során minél jobban ránagyítunk, annál izgalmasabbá válik a fotó” – mondja René. Ebben szerepet játszik az objektívben található kiegyenlített optikai SteadyShot is, így a részletek még akkor is pontosan látszódnak, ha kézből vagy egylábú állványról fotózunk.

A helyszínen René az objektív méretének, tömegének és kezelésének előnyeit is élvezi. „A Sony prémium G Master objektívjei mind fantasztikusak” – jelenti ki sugárzó arccal. „Ez alól a 100-400mm sem kivétel. Ha valaki hozzám hasonlóan ide-oda mozog, hogy ráleljen az áhított szögre, akkor a hordozhatóság is fontos. Amikor először a kezembe vettem, nagyon meglepődtem, hogy mennyire könnyű és kicsi.”

A gyors és pontos fókusznak köszönhetően René biztos lehet abban, hogy a hold részletei kristálytiszták lesznek, illetve abban, hogy az FE 100-400mm gyújtótávolsága nem csupán felnagyítja az égitestet, hanem láthatóbbá is teszi útját az égbolton. „Szabad szemmel úgy tűnhet, hogy a hold csak mozdulatlanul csüng az égen, azonban ha ráközelítünk, láthatjuk, hogy nagyon is gyorsan mozog” – mondja René. „Különösen akkor tűnik ez fel, ha 400mm-es vagy annál nagyobb gyújtótávolságot használunk. A zársebesség tehát kulcsfontosságú a sikerhez. Ezeket a képeket 1/125 és 1/160 mp-es zársebességgel fotóztam, ami az ehhez hasonló, gyenge megvilágítás mellett váratlanul sok.”

René úgy érzi, hogy akárcsak a hold, az ő fényképészete is folyamatos mozgásban van. „Mint minden kreatív ember, nekem is mindig túl kell szárnyalnom a saját korábbi munkáimat, úgyhogy tudom, hogy mindig izgalmas témákat kell találnom, és új ötletekkel kell előrukkolnom” – teszi hozzá. „Amikor az ember a holdat fotózza, a türelem és a tervezés kifizetődik, és én ezekért dolgozok minden nap. Egyszerűen csak hálás vagyok azért, hogy amikor a tervezés részletei összeállnak, akkor ott van nekem a Sony felszerelésem, hogy kihasználjam az alkalmat.”