Az utazó fotós Damon Beckford járt már itt. Szó szerint és átvitt értelemben is. A nem igazán hófödte Lofoten-szigeteken gyönyörű sziklaképződmények veszik körbe, ám ez nem egészen az a téli csodavilág, amelyre számított. De nem gond, ezek a csodaszép szigetek mindenképp teli vannak lehetőségekkel, és ha ez azt jelenti, hogy újra el kell látogatnia ide, nos…

„Az utazó fotózás sok éve a szenvedélyem, így nem okoz problémát még egy út” – mondja nevetve. „Sőt, azáltal fedeztem fel, hogy az utazás az, amit igazán szeretek, hogy többször le akartam fotózni ugyanazokat a helyeket.” Miután rövidebb ideig főzőiskolában és a finn hadsereg szolgálatában is megfordult, Damon először indult ténylegesen útnak kamerával: egyirányú jegyet váltott Indiába és Délkelet-Ázsiába, és hátizsákjával egy nyolc teljes hónapig járta a vidéket.

„Abban az időben szerettem bele a világ fényképezésébe” – folytatja. –„Ezáltal megőrizhetem a saját emlékeimet, de egyúttal meg is oszthatom az élményeimet. Sőt, annyira meg voltam győződve arról, hogy ez az életcélom, hogy visszamentem Finnországba, dolgoztam még egy évig, vettem egy jobb kamerát, és újból nekivágtam a kalandnak.”

Damont a legutóbbi utazásaira Alpha 7 IV gépe kísérte. „Az új kamera tökéletesen univerzális, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az utazásaim során megörökíteni kívánt különböző képeket lencsevégre kaphassam. Tájképeket, akciófotókat és dokumentarista képeket is készítek. Előbbihez hasznos fejlesztés az Alpha 7 III modell 33 megapixeles felbontása, amelynek segítségével tetszés szerint vághatók tovább a képek. Az Alpha 7 IV gyenge megvilágítás melletti teljesítménye pedig fantasztikusan érvényesül a sarki fényes képeimnél, amelyeket gyakran 2000-es vagy 4000-es ISO-értéken készítek.”

A hátizsákos utazás és a természetjárás során is fontos szempont Damon számára a kamerafelszerelés mérete és súlya, és a gyenge megvilágítás mellett készült munkáit leszámítva gyakran szeret állvány nélkül dolgozni. „Nem szeretem túlbonyolítani a dolgokat, és olyan kevés felszereléssel utazom, amennyire csak lehet. Az Alpha 7 IV hihetetlenül kompakt ahhoz képest, hogy mekkora ereje és mennyi funkciója van. Ezek közé tartozik az 5,5-es rekeszérték, amely az FE 70-200mm f/4 G OSS objektívben található optikai stabilizációval együtt biztosítja, hogy minél többet fotózhassak kézből.”

Damon másik kedvenc objektívje az FE 16-35mm f/2.8 GM. „Megvan benne minden, ami az északi fényt megörökítő felvételekhez szükséges, valamint egy sor nagyon hasznos széles látószögű beállítással is rendelkezik. A 16 mm-es fókusztávolságnak lenyűgöző a hatása, 35 mm-en pedig ez az ideális dokumentarista objektív” – fejti ki.

Ezzel visszarepít Lofoten cseppet sem fagyos partjaira. „Jó ugyanazokra a helyekre visszatérni, mert az utazó fotózás legalább annyira szól a belemerülésről, mint a felfedezésről” – magyarázza.

„Azért jöttünk, hogy átéljük az igazi sarkvidéki hangulatot” – folytatja. – „Azonban sokkal melegebb volt, mint az márciusban várható, és a lenti hórétegek többsége elolvadt. Ez nem példa nélküli, mivel a szigetvilág pontosan a Golf-áramlat végén fekszik, így csak egy kicsit kellett módosítanunk a terven. Például splitboardokkal érkeztünk a snowboardozás és szörfözés felvételéhez, majd utóbbiból kicsit többet vettünk fel.” Ezek a fotók jelzik Damon utazós képekhez való hozzáállásának egyik alappillérét. „Szeretem, ha van ember a tájon vagy más elem, amelynek köszönhetően az emberek jobban felmérhetik a hely méreteit. Ráadásul életstílust is megjelenít, így a helyek jobban átérezhetők, és életre kelnek.”

Ennek másik példája látható Damon képén, amelyen egy síelő ereszkedik le egy hegyről a Senja-szigeten, Lofotentől északkeletre. „Még északabbra és magasabbra mentünk, hogy havat találjunk, és ahogy egyre feljebb mentünk, észrevettem, ahogy síelők jönnek fel a szemközti lankán” – emlékszik vissza. „Úgyhogy rajtuk tartottam a szemem, és szuper volt megörökíteni őket a hegyről lefelé jövet, bemutatva így a vadon hatalmasságát.”

Ugyanez a túra egy másik fantasztikus képet is eredményezett egy csupasz fákkal keretezett hófödte hegycsúcs formájában. „Ez majdnem ugyanonnan készült, és amikor megláttam a kilátást, tudtam, hogy meg kell örökítenem” – mondja Damon. „Pontosan az a sarkvidéki érzés, amelyre vágytam. De fontos volt jól keretezni, ráközelíteni a 70–200 mm-es f/4 objektívvel. Szeretem azt az objektívet tájképeknél használni a perspektíva szűkítésére, illetve a kis részletek kiemelésére.”

Lofoten volt Damon újabb esélye, hogy lefotózza a sarki fényeket, és ismét nyilvánvalóvá vált az a megközelítése, hogy szeret újból meglátogatni helyeket és kiválasztani pillanatokat. „A legfőbb tipp, amit adhatok, hogy ellenőrizzék a sarki fényre vonatkozó előrejelzést, hogy mikor fokozott a tevékenység, és mikor tiszta az ég. Azt tapasztaltam, hogy a legjobb időpont az északi fény fotózására általában éjfél táján van, de ha az előrejelzés KP 5-nél magasabb KP-indexet mutat, akkor már sötétedés után láthatóvá válnak. Ez persze a szerencsétől is legalább annyira függ, mint a tervezéstől, de amikor elég világosak a fények, akkor elég mindössze 3–6 másodpercnyi expozíció, hogy tisztán kirajzolódjon a formájuk, és erőteljes színnel jelenjenek meg. Ha sokkal hosszabb, például 30 másodperces időtartamra van szükség, a fények kevésbé lesznek meghatározók, ami felboríthatja a kép egyensúlyát.”

Hatalmas a világ – úgy gondolja-e hát Damon, hogy továbbra is ugyanazokra a helyekre látogat el a szokásához híven? „Sok helyet meg szeretnék még tapasztalni” – nevet. – „Például most tértem vissza egy héthetes indonéz útról. Lenyűgöző volt látni a trópusokat, de számomra továbbra is van valami egészen különleges az Északi-sarkvidékben, ezért hamarosan visszatérek. A klímaváltozással kevés az esélyünk olyannak látni helyeket, amilyenek, ezért hálás vagyok, hogy az Alpha 7 IV segít ebben.”