Hazám, Izland

A világ leghihetetlenebb tájainak egyikén élő Páll Stefánsson mindenhova visz magával fényképezőgépet – ez gyakran a kedvelt Sony Alpha 7R III gépe a számos prímobjektívjének valamelyikével, de használ más Alpha vázakat is. Munkája során a sziget legtávolabbi részeit is felkeresi. Amikor ezekről a képekről beszélgettünk, akkor is egy sziklán állt úgy, hogy 15 órája nem látott másik embert, sem autót. Szerencsére némi járkálást követően sikerült telefonhálózati jelet találnia, és tudott mesélni nekünk néhányról a hazájában készített kedvenc képei közül.

„Amikor légi felvételeket csinálok, szeretek kifejezetten szűk körülvágást alkalmazni ehhez az absztrakt képi világhoz. Többször is repültem efölött a terület fölött nyáron, de éreztem, hogy szeretnék visszatérni télen, amikor megörökíthetem a havas fehér talaj, a vulkanikus fekete kövek és az élénk kék gleccservíz csodás kontrasztját.”

„Ez a kép Reykjavikról érdekesen született. A hó szőnyegként fedte a tájat; kiléptem, és valódi »ejha!« látvány fogadott – autózni nem lehetett, ugyanis nagyjából 60 cm-es volt hó. Tudtam, hogy magasabbra kell jutnom ennek a megörökítéséhez, ezért felhívtam a minisztert, és megkértem, hogy nyissa ki nekem a katedrálist, és felmászhassak a tornyába. Mivel kora reggel volt, a nap éppen felkelt, lefotóztam a jellegzetes katedrális hosszúra nyúlt árnyékát, amint a városra vetült. Ám ez egy szerencsés baleset volt csak, ugyanis eredetileg csak a várost a színeitől megfosztó hószőnyeget akartam megörökíteni. A felvételt Sony Alpha 7R II géppel és 50 mm-es f/1.4 objektívvel készítettem – mást nem is vittem magammal. Soha nem használok zoomobjektívet, mert úgy érzem, hogy a rögzített gyújtótávolságnak köszönhetően lehetőségem van valóban a képre és a kompozícióra összpontosítani.”

„Az egyik kedvelt elfoglaltságom, hogy az év legrövidebb napján kimozdulok fotózni. Az emberek időnként elfelejtik, hogy Izlandon 21 órás a sötétség december közepén; ezt a képet pedig dél körül készítettem. A nap alig kel föl, majd egyből le is bukik, és ez alatt a néhány óra alatt a fény rendkívül lágy. Valójában nem is terveztem meg ezt a felvételt. Megvolt a helyszín, és odamentem, hátha sikerül fényképeznem valamit az Alpha 7R II gépemmel. Aztán, miközben a helyszínen voltam, észrevettem a lovakat, a háttérben pedig szigetek látszottak, és a déli fényben mindez egy bájos képpé állt össze.”

„Ezt a képet Alpha 7R III géppel, FE 24 mm f/1.4 GM objektívvel készítettem. Amikor jégbarlangot fotózol, nagylátószögű objektívre van szükség, ugyanis nagyon szűk a tér.  Úgy gondolom, hogy a 24 mm megfelelő fókusztávolság, ugyanis nem túlságosan széles, és térérzetet ad. „A fényképezőgépet állványra rögíztettem a jégbarlangokban a sötétség miatt. A felvételen látható fény a gleccserjégen áthatoló természetes nappali fény. A távolban látható a vezető is a képen. Véleményem szerint ez fontos, mert léptéket ad a felvételnek; a kompozícióban szereplő emberi alak nélkül fogalmunk sem lehetne, milyen óriásiak ezek a jégbarlangok. Az olvadó gleccserjégből kialakuló, kis folyók vájják ki őket, amint keresztülhatolnak a gleccseren. Igazán lenyűgözőnek találom a hangot; nagyon csöndes és nagyon szokatlan. Időnként reccsenést vagy nyikorgást hallani, ahogy a jég reped, és tényleg rémisztő – senki nem szeretne több ezer kilogrammnyi lehulló jeget. Valóban hiszem, hogy szerencsésnek mondhatom magam, amiért Izland az otthonom, és igazán szeretném, ha az emberek velem utaznának. Ám a végső célom csupán a szépséges felvételek készítése!”