A vízesések úttörője

Miután 2 kilométert gyalogolt hajnali 2 órakor a Dettifossnál, Izland északnyugati részén, hogy lefotózzon egy vízesést a lehető legjobb körülmények között, Páll Stefánsson végül elfelejtett képeket készíteni. Ahogy visszafelé sétált a fiával a furgonhoz, eszébe jutott, hogy nem kapta le a „tökéletes zubogó vizet”, és ami kezdetben egy szerencsétlen fényképezésnek tűnt, végül Páll tájfotózásának központi elemévé vált. Ez után az utazás után elkezdte oly módon dokumentálni Izland számtalan vízesését, amellyel hű maradhat önmagához. „Három éven keresztül mindig visszamentem ugyanazon a napon, hogy újraalkossam a képet, de sohasem volt pont ugyanolyan” – meséli nevetve. ƒ„De ez sokat elmond a természet világáról. Mindig változik, soha nem áll meg, úgyhogy meg kell élnünk, alá kell rendelnünk neki magunkat, és természetes módon kell bemutatnunk a valódi arcát.”

A víz – és így a vízesés is – három formában létezhet. Lehet zubogó víz, éteri pára vagy fagyott jég – vagy Izlandon néha mindhárom egyszerre. Páll pedig nagyon igyekszik, hogy rámutasson: ezek a csodás helyek nemcsak a pirkadat vagy az alkonyat aranyló fényében léteznek. És ami azt illeti, az ország számtalan vízesésének egyik fényképe sem lenne teljes az Alpha 7R IV által nyújtott széles látószög nélkül.

„Például az egyik reggel nagyon-nagyon rossz időt jósoltak, de mégis felutaztam északra a Foss í Fossá vízeséshez, mert tudtam, hogy a vihar után nagyon érdekes lesz” – mondja. „Lefoglaltam egy hotelszobát egy közeli faluban, és olyan nagy hó esett, hogy felhívtak megkérdezni, biztosan odajutok-e. A hóvihar olyan erőteljes volt, hogy nem láttam, az út melyik felén haladok! Reggel pont olyan gyönyörű volt a fény, mint amire számítottam – de a vízesés teljesen megfagyott, és a fekete sziklák fehérré változtak. Ez egy másik állapot volt: szokatlan és soha nem látott. Tökéletes volt a kép az 50 mm-es G Master objektívvel.”

A Sony G Master optikára nem sajnálja a dicsérő szavakat: „Az 50 mm-es f/1.2 a legjobb objektívem, ami valaha is volt – pedig nem kevés volt! Páratlan, ahogy a G Master objektívek kombinálják az élességet és a sebességet. Szükségem van erre a nagylátószögű teljesítményre, mert alacsony ISO-beállításokkal szeretek dolgozni, és az Alpha 7R IV-em felbontásával kombinálva a képminőség egyszerűen hihetetlen. Több mint elegendő, hogy elkészítsem a szükséges nagy méretű nyomtatott tájképeket.”

Ami az expozíciót és a kompozíciót illeti a vízesések fotózásánál, Páll egy olyan tippel szolgál, ami úgy hangzik, mintha valami ősi skandináv mondás lenne: „Őszintének kell lenned a vízeséssel – mondja nevetve –, és ne nevesd ki! Úgy értem, hogy a kép legyen annyira természetes, amennyire a valóságban is látnánk. Ami például a rekesznyílást illeti, nem zárom le túlságosan. Ezeket a helyeket én sem látom teljes mélységében élesen, akkor miért akarnám így fotózni? Szeretek állványt használni még nagy zársebesség esetén is, mert lelassít, és így jobban ki tudom választani a keretet.”

Ez a megközelítés az objektívválasztásra is igaz. „Egyértelműen jobban szeretem a természetes perspektívát – magyarázza Páll –, úgyhogy a legtöbb vízesést az 50 mm-es G Masterrel fotózom. Amikor így készítesz tájképet, nem annyira látod a lencsét, csak a tárgyat! Így életszerűbb. De a következő képnél egy hosszabb objektívet, a fantasztikus 135 mm-es f/1.8 GM-et használtam, a fényképezőgépet pedig 1:1 képarányra állítottam, hogy szűkebb legyen a keret.”

Az évszaktól független, vízesések környékén (vagy akár alatt) történő fényképezéshez az ellenálló képesség is alapvető fontosságú Páll számára. „Vannak esetek, amikor nagyon közel megyek, mert meg akarom mutatni a vízesés magasságát és erejét, úgyhogy ilyenkor teljesen elázom és megfázom – meséli nevetve ˜–, de végül mindig csak a kép számít. Mindig meg lehet szárítkozni. És arra jöttem rá, hogy a Sony kameráim és objektívjeim tényleg tudják tartani velem a lépést. Rengeteg esőbe, hidegbe és vízbe kerültek már miattam, de soha nem volt probléma velük.”

Az ilyen expozíciók, mind a testet, mind a fényt tekintve, Páll megközelítésének középpontjában állnak, és sikere fő összetevőjét adják. „Nézd – mondja –, ha természetfotós vagy, élvezned kell ezeket a pillanatokat, és persze szeretned kell a szabadban fényképezni. Úgy gondolom, mindig átjön a képeken, hogy milyen felemelő érzés ott lenni. Szóval szánj elegendő időt arra, hogy megfigyeld és élvezd a környezetedet, és a tiszteleted meg fog látszani a képeken. Lehet, hogy gyorsan zubogó vizet fényképezel, de neked nem szabad sietősnek lenned.”