„Minden alkalommal, amikor az Arktiszra utazom, a tiszta ámulat nem halványuló érzése fog el” – mondja Mickaël Peralta természetfotós, akinek küldetése, hogy segítsen másoknak is megbecsüléssel fordulni az érintetlen természet felé, ahol „ezek a hatalmas, nyílt terek és inspiráló állatok békét, magányt, valamint a nyugalom ritka és erőteljes érzését árasztják.”

Ez a háromhetes utazás Grönland fagyos keleti partjainál régóta Mickaël személyes célja volt, és minden tekintetben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. „Miután többször bejártam Norvégiát, a Feröer-szigeteket, Izlandot és a Spitzbergákat, Grönlandot éreztem a kirakós utolsó darabjának” – magyarázza. „Egy Polarfront nevű hajóval indultam az expedícióra, amely egykor, az 1970-es években meteorológiai kutatóhajóként szolgált. Körülbelül 55 méter hosszú volt, de elég kicsi ahhoz, hogy bejusson a legeldugottabb fjordokba is. Az út a sarkvidéki nyár idejére esett, így teljesen eggyé válhattam a környezettel: még a hajóról is beugrottam úszni az 1-2 °C-os vízbe.” „De a melegebb hónapok dacára is az egyik legerősebb emlékem az útról a tengeri jég ropogása a hajótest alatt” – emlékszik vissza. „A jég repedezése és nyikorgása az egyik legintenzívebb és legfelejthetetlenebb érzés, amit valaha tapasztaltam. Kívülállók számára annyira idegen, ugyanakkor annyira jellemző arra a helyre.”

„Ennek a projektnek az volt a célja, hogy bemutassa a még érintetlen természet mérhetetlen mivoltát” – folytatja Mickaël. „Olyan területeken hajóztunk keresztül, amelyeket a legtöbb ember még soha nem látott, nemhogy ténylegesen meg is látogatott volna. Grönland, és különösen annak keleti partja, rendkívül nehezen megközelíthető, én pedig olyan tájakat akartam megmutatni, amelyek még valóban vadak és zabolátlanok.”„Az utazás lehetővé tette számomra, hogy dokumentarista megfigyelőként közelítsek ehhez a hihetetlen helyhez, ne csak természet- és tájfotósként” – mondja. „Meglátogattunk egy grönlandi falut, amelyet közel 80 kilométer hosszan elnyúló tengeri jég vesz körül, és az idő nagy részében teljesen elszigetelt. A közösséggel töltött napok és a mindennapi életük dokumentálása során az ember kezdi jobban megérteni, milyen is ezzel a távolsággal együtt élni, és mennyire rá vannak utalva a vadászatra az élelemszerzés során.”

Grönland környezetének és vadvilágának pompája teljes valójában mutatkozott meg Mickaël útja során, és az alatt a három hét alatt a kettő találkozásából egészen látványos emlékek születtek. „Az Északi-sarkvidék élővilágával, különösen a jegesmedvékkel való találkozások mindig mélyen megindítóak” – emlékszik vissza. „Egy ilyen pillanat lehetővé tette számomra, hogy szemléltessem e kopár vidékek csodálatos geológiáját. Egy jegesmedvét láttunk, amint felettünk állt a sárga és barna sziklákon; ez a jelenet tökéletesen magába sűrítette e magas szélességi körök karakterét.”

Mickaël további kedvencei közé tartoztak a sziget tornyosuló jéghegyeiről készült felvételek. „Az egyik fő célom Grönland meglátogatásakor az ilyen hatalmas méretű jéghegyek felfedezése volt” – magyarázza. „Méreteik messze meghaladták mindazt, amivel általában a Spitzbergákon találkozom. A fjordok védelmező lankái között a tenger gyakran hihetetlenül nyugodt, ami lehetővé tette, hogy a róluk készült képeken a víz felszíne tükörsima legyen, a hangulat pedig minimalista maradjon, még rövid záridő mellett is.”

Mickaël vágya, hogy megossza ezeket az érintetlen helyeket és megismételhetetlen találkozásokat, részben a saját első természetben átélt élményeiből fakad; a vadon csodáival való találkozás határozottan befolyásolta fotós útját. „Egy hihetetlen oregoni út során, közel egy évtizeddel ezelőtt, számomra minden megváltozott” – magyarázza. „Ez volt a legelső fotós kalandom: 15 nap az utakon, teljes sebességgel élve az életet egyetlen fotós barátommal. Ez az utazás mindent megváltoztatott, és a fotózás iránti szenvedélyem a nyílt terek iránti szeretetemmel egy időben született meg.”„Ma a fotózás és az érintetlen természet találkozása a szabadság mély megélését közvetíti számomra, fizikailag és mentálisan egyaránt” – folytatja. „Az ehhez a grönlandi úthoz hasonló utazások egyfajta meditációt jelentenek számomra, utat, hogy újrakapcsolódjak valami alapvető dologhoz. De ami a legfontosabb: ez egy lehetőség, hogy átadjam a természetben való létezés élményét. A természet szépsége volt az, ami arra ösztönzött, hogy egyre több mindent fedezzek fel, és azt szeretném, ha mások is nyerhetnének valamit ebből az inspirációból.”

Annak érdekében, hogy képeit spontaneitással és drámával töltse meg, Mickaël egy sajátos stílust alakított ki a fotózás során, amelyet Sony kamerái és objektívjei támogatnak. „Célom, hogy egyetlen képben meséljem el az utazás történetét, és a nézőnek közvetlenül átadjam azokat az érzelmeket, amelyeket én is éreztem” – magyarázza. „Minden fotómat kézből készítem, szűrők nélkül, és általában csak egy vázzal és két-három objektívvel utazom. Számomra a kép körülbelül 80%-a az exponálás pillanatában születik meg, a többit pedig az utómunka során alakítom ki. Tudatosan korlátozott színpalettával dolgozom, ami természetes módon vonz az északon elterülő tájak felé.” „Egy ilyen úton sok fotó a hajó fedélzetéről készül, és ez még szélcsendes vizeken is technikai kihívásokat jelent” – folytatja. „Mivel a hajó folyamatosan mozog, a hosszú záridővel rendkívül nehéz dolgozni, ezért általában az 1/250 másodperctől egészen az 1/8000 másodpercig terjedő beállításokat használom.”

A Sony SteadyShot képstabilizálós technológiája – amely mind a vázakban, mint például a Mickaël által ezen az úton használt Alpha 7R V-ben, mind az objektívekben megtalálható – sokat segít a hajó mozgásának ellensúlyozásában. „Ezen az úton fedeztem fel az FE 28-70mm f/2 GM objektívet, amely az FE 300mm f/2.8 GM OSS típussal együtt a két legtöbbet használt eszközöm lett” – mondja. „A 28-70 mm-es objektív rendkívül hasznosnak bizonyult, amikor a kisebb Zodiac gumicsónakokból fotóztam a gleccserek közelében tett kirándulások során” – magyarázza Mickaël. „Nagyon sokoldalú, rendkívül nagy fényerejű és kiemelkedő képminőséget biztosít, míg a 300 mm-es változat lehetővé tette számomra az olyan vadállatok kiemelését, mint a jegesmedvék, pézsmatulkok, sarki rókák és nyulak, vagy éppen a szűkebb képkivágást a jéghegyekről, mintha portrét készítenék róluk.” „Mivel nagy hangsúlyt fektetek a lehető legkiválóbb képminőség elérésére már a gépben, az Alpha 7R V egyértelmű választás volt számomra” – mondja. „Reakcióideje rendkívül gyors, könnyű, és kivételes autofókusz rendszerrel rendelkezik, a nagy felbontás pedig tökéletes a nagyformátumú nyomatok elkészítéséhez. A Sony G Master objektívjei támogatják is ezt a teljesítményt: kivételes élességet, kontrasztot és természetes képvisszaadást nyújtanak, így a terepen olyan képeket készíthetek, amelyek a lehető legközelebb állnak a tökéleteshez.”

Mickaël számára az Északi-sarkvidék olyan inspiráló erő, amely folyamatosan alkotásra ösztönzi. „Egy jövőbeli expedícióval kapcsolatos legnagyobb reményem az lenne, hogy több hetet vagy akár hónapot tölthessek egy hagyományos grönlandi faluban, hogy valóban dokumentálhassam az ott élők életmódját” – fejezi be. „2026-ban ismét visszatérek a Spitzbergákra, hogy átéljem a télből való átmenetet. Minden fehér lesz, néma és nyers.” „Minden évszak kínál valami újat, és minden utazás egy teljesen új felfedezés, amely ugyanazt a gyermeki kíváncsiságot ébreszti fel bennem. A Sony felszerelésem pedig segít abban, hogy ez az érzés még tovább tartson.”