Objektívprofil | FE 600mm f/4 GM OSS

A természetfotózás örök dilemmája: minél közelebbről készül, annál jobb a felvétel, de egyben nagyobb az esélye, hogy elijesztjük a fotóalanyt. „Az egyik kedvenc madártémám a vöcsök” – mondja Paul Browning természetfotós. „Ha őket akarod fényképezni, akkor le kell menned egészen a víz széléig. Csakhogy amint meglát a madár, már iszkol is a tó másik végébe.” A szuper-telefotó objektívek ezért elengedhetetlenek a természetfotósok, különösen a madárfotósok számára.

Mostanában Paul a Sony FE 600mm f/4 GM OSS objektívvel fényképez, és gyakran a 2x telekonverterrel kombinálja, így 1200 mm-nek megfelelő elképesztő gyújtótávolságot ér el. „Imádom, hogy milyen messze érek el vele, hogy nem ijeszti el a madarakat, és el tudom készíteni a felvételeimet.”

Paul mindig nagyon ügyel arra, hogy ne zavarja meg a fényképezni szánt állatokat. Napokkal, hetekkel, sőt teljes szezonokkal előre megtervezi a témákat és a felvételeket. Késő éjszaka autóba ül, hogy elérje az első repülőjáratot, előre elhelyezi az álcákat, hogy az állatok megszokják őket, és egy évre előre megtervezi a naptárát, hogy visszalátogasson egy adott madárpárhoz. De a tervezés és az előkészületek nem garantálják, hogy az áhított felvételek elkészülnek.

„Régebben nevettem a horgász barátaimon” – mosolyog –, „húztam őket, hogy egész nap ott ültök a folyóparton. Van, hogy semmit nem fogtok. Nem unalmas? Most meg itt vagyok, és ugyanezt csinálom.”

A tavak és folyópartok Paul második otthonává váltak, és már felismeri a jeleit annak, ha egy madár arra járt. „Olyan ágakat keresek, amelyeken halpikkelyek vannak” – árulja el. „Ez azt jelenti, hogy egy jégmadár ült rajta, és az ághoz csapkodta a halat. Ha a folyó szépen folyik, felállítom az álcámat. Otthagyom pár napig, aztán beülök. Néha ott ülök egész nap, és nem látok semmit.”

A türelem azonban mindig eredményt hoz, és Paulnak sikerült néhány hihetetlen képet készítenie a jégmadarakról a Sony Alpha 1 II kamerájára szerelt FE 600mm f/4 GM objektívjével. „Az objektív élessége páratlan. Alig tudom elhinni. A telekonverterrel és a kamerával 51 megapixeles képet kapok 1200 mm-en; levághatom egészen kicsire, és a kép még mindig nagy felbontású marad. A fókuszálás is elképesztő; még ha a tó túlfelén, 300 méterre lévő madarat fényképezek is, a Madárszem AF tökéletesen működik.”

A telekonverterekről régebben azt tartották, hogy rontják a képminőséget, de a 600 mm-es objektív és a 2x telekonverter esetében nem ez a helyzet. „Nincs különbség az élességben a 600 mm és az 1200 mm között, legalábbis én nem látom” – állítja Paul. Nemrégiben 350-400 méterre fészkelő halászsasokat fényképezett. „Délután 2 óra volt, és a nap heve délibábot hozott létre a tó felszínén. Feltettem a 2x telekonvertert a 600 mm-es objektívre, és amikor megvágtam a képet a számítógépemen, még mindig tökéletesen le tudtam olvasni a halászsas lábán lévő gyűrű jelzését. Le voltam döbbenve.”

Paul számára az utazás és a madarak fényképezése kalandot jelent. „A telefonomon a térképalkalmazások tele vannak jelölésekkel. Ha meglátok egy fészket, megjelölöm, és később visszatérek, hogy lefényképezzek egy adott madarat. Számomra az a legnagyszerűbb, amikor egymagamban megyek, és valami különlegesre bukkanok.”

A 600 mm-es objektívvel és a Sony Alpha 1 II kamerájával Paul a kívánt, egyedülálló felvételeit korábban elképzelhetetlen részletességgel tudja elkészíteni. „A múlt héten naplemente után fotóztam, amikor megláttam egy gémet a nádas mélyén. A maximális f/4 blendén voltam a 600 mm-es objektívon, és a zársebességem 1/400 másodperc volt, ami ISO 8000-es érzékenységet jelentett. Pár éve még feladtam volna ezt a felvételt, tudva, hogy a minőség nem lett volna megfelelő, de most a 600 mm-es objektívvel és a Sony érzékelőtechnológiájával a gém minden részletét meg tudtam örökíteni. Alig néhány éve még féltem ISO 3000 vagy 4000 felett fényképezni.”