Will Burrard-Lucas természetfotós számára a Sony Alpha 1 fényképezőgép exponálógombjának lenyomása csupán a töredéke annak, amire az alkotásaihoz szüksége van. A Vadvédelmi Társaság (Wildlife Conservation Society) megbízásából végzett közelmúltbeli munkája során a Kongói Köztársaság területén fekvő Nouabalé-Ndoki nemzeti parkba látogatott el. „Az erdőben minden lépést gyalog kell megtenned, annyira sűrű az aljnövényzet – idézi fel a fotós. – Az éghajlat forró és párás, és a rengeteg rovar mind csak arra vár, hogy megcsípjen.”

A vadállatok, például a nyugati síkvidéki gorillák és az erdei elefántok fotózásához vezető út már önmagában is hatalmas kaland.

„Ösvényeken hajtottunk az erdő szélére, és kutatótáborokban szálltunk meg. Néha viszont fatörzsből kivájt kenukba kellett szállnunk, és további erdei ösvényeken kellett áthaladnunk, hogy eljussunk a vadállatokhoz. A legtávolabbi helyszín az erdő kellős közepén volt, ahová egy 20 km-es túrával jutottunk el.”

Ebben az ősi esőerdőben soha egyetlen fát sem vágtak ki, így a sűrű erdei lombozat tökéletes ökoszisztémát teremt számtalan különböző vadállat számára.

Will a kutatókkal együttműködve kelt útra, hogy gorillacsaládokat figyelhessen meg, és dokumentálja a viselkedésüket csúcskategóriás Sony Alpha 1 fényképezőgépe, valamint hűséges társa, az FE 400mm f/2.8 GM OSS objektív segítségével. Habár Will általában a keze ügyében tartja FE 24-70 f/2.8 GM II és FE 70-200 f/2.8 GM OSS II objektívjét, a gorillák és elefántok fotózásához mégis a 400 mm-es objektívet részesítette előnyben. Az állatok kiszámíthatatlan természetét tekintve talán furcsának tűnhet, hogy Will zoomobjektív helyett egy fix objektívet használt, választása hátterében azonban a gyakorlati mellett esztétikai okok is álltak.

„A legfontosabb a Sony Alpha 1 és az objektív gyenge megvilágítás mellett nyújtott teljesítménye. A rendkívül sötét és homályos környezetben egyenesen felbecsülhetetlen, ha f/2.8-as blendével fotózhatok. A gyors f/2.8-as blende biztosítja számomra a 400 mm-es zoomobjektívével egyenértékű plusz fokozatot vagy plusz fényt” – magyarázza Will.

Az f/2.8-as blende emellett kis mélységélességet is kínál, amellyel Will bátran játszhat a képein. „Szeretem, ha én szabályozhatom az előtérben és a háttérben látható növényzetet. Ha széles blendével fotózok, akkor elkülöníthetem és kiemelhetem a témámat, és megteremthetem a néző és az állat közötti jellegzetes kapcsolatot. A nagyobb blende pedig természetesen a fókusz gyorsaságát és pontosságát is elősegíti.”

Bár a 400 mm-es objektív a legtöbbünk számára hosszúnak tűnhet, viszonylag kis munkatávolságot biztosít Will és az útjába kerülő állatok között.

„A dolog veszélyes is lehet, én viszont követem a felderítők és a kutatók tanácsait. Mindig ugyanazokkal a gorillacsaládokkal dolgoznak, hogy megismerjék őket, és ez fordítva is igaz, hiszen idővel a gorillák is megszokják a kutatók jelenlétét. Én viszont mindig a kutatók tanácsait követem. A távolságtartás másik oka a vadállatok biztonsága. A betegségek emberek és gorillák közötti átadásának kockázata igen magas. Ezen kockázat miatt rendkívül fontos, hogy legalább 10 méteres távolságot tartsunk tőlük, így a 400 mm-es gyújtótávolság tökéletes ahhoz, hogy elég közel legyek a lenyűgöző képek elkészítéséhez, és elég távol legyek a gorillák és a saját biztonságom garantálásához.”

Will biztos abban, hogy a Sony Alpha 1 fényképezőgéppel mindent meg tud örökíteni, amit csak az erdő és annak lakói tartogatnak számára. „Ez a tökéletes fényképezőgép a természet fotózásához – mondja Will. – Tudom, hogy ha kell, biztosítja a 30 kép/mp-es sebességet. Ha pedig esetleg meg kell vágnom a képeimet, akkor számíthatok az 50,1 megapixeles felbontásra. Teljesen csendes zárral fotózhatok, így nem zavarom az állatokat. Számomra mégis az autofókusz a leghasznosabb funkció. Az autofókusznak még ezekben a kihívást jelentő helyzetekben is megbízhatónak és pontosnak kell lennie, amikor például a növényzet alig észrevehető résein keresztül, gyakran igen gyenge megvilágítás mellett próbálok fókuszálni. Az, hogy ez a fényképezőgép még ezekkel a helyzetekkel is megbirkózik, nagyban megkönnyíti a munkámat.”

Will képei a készségeket és a kitartást ötvözik. Will órákon keresztül figyeli az állatokat, mielőtt nekivágna a táborhoz vezető hosszú útnak, amikor az erdő sötétbe burkolózik, és veszélyessé válik. A jutalma nem más, mint hogy lélegzetelállító pillanatokat örökíthet meg, amelyek egyikét egy kidőlt fának köszönheti.

„Ez az elefánt éppen egy folyóból falatozott, és a fény átszűrődött azon a helyen, ahol korábban egy fa állt. A fény visszatükröződött a folyó felszínén. Adott tehát egy elképesztő fénynyaláb a háttérben húzódó erdő sötét árnyékaival, és a visszatükröződő fényfoltokkal tarkított elefánt. Ez egy nagyon váratlan és nagyon különleges pillanat volt. Valami olyasmi, amihez hasonlót soha többé nem fogok látni.”